Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): aszkorbinsav, betulin, citizin, ferulasav, foszfor, kalcium, kálium, kávésav, linolénsav, linolsav, rutin, szacharidok, zsír

Mely részét gyűjtik: rügy, termés, éretlen bimbó, virág, ritkábban a levelét. A még ki nem nyílt virágbimbókat kell gyűjteni.

Japánakác leírás:

A hüvelyesek (Leguminosae) családjába tartozó, legfeljebb 30 méter magas, lombhullató fa, hosszú hüvelyes termésekkel, mely hüvelyekben a magvak befűződve helyezkednek el. A virágbimbót gyógyszeripari nyersanyagként használják rutin nevű flavonoidglikozid előállítására, mivel kb. 10-15 % rutint (P-vitamint) tartalmaz (dr. Dános szerint), így e hatóanyagra nézve a világ legelőnyösebb nyersanyaga. Más adatok szerint a drog 12-30 % rutint (szoforin-flavonol) tartalmaz (Rápóti – Romváry). A rutin tartalmú gyógyszerek szabályozzák az érfal rugalmasságát, a hajszálerek áteresztőképességét. Csökkentik a hajszálerek fokozott törékenységén alapuló vérzékenységet. A japánakác virágait a Hagyományos Kínai Orvoslásban használják csak gyógytea készítményekbe, kapszulákba. Magyarországon gyógyteaként nem használatos. Leggazdagabb hazai gyógyteaként alkalmazható rutintartalmú gyógynövényünk a vadárvácska (Viola tricolor), melyből viszont nem gazdaságos ipari méretekben rutint előállítani. Házilag és iparilag is a másik legjobb rutin tartalmú növény a hajdina (Fagopyrum esculentum). A hajdina föld feletti részei 5 % rutint tartalmaznak. Erősen mérgező növény, ennek ellenére bizonyos esetekben terápiásan is alkalmazzák.

Betegségek kezelése:

A HKO szerinti íze Keserű , jellege enyhén Hideg, elsősorban a Máj és Vastagbél meridiánjaira hat. A HKO a vérben lévő Meleg eloszlatására a japánakác rügyeit (Huaj Hua), termését (Huai Csiao) és olykor éretlen bimbóit (Huaj Hua Mi) is használja. Rügye és virága vérnyomáscsökkentésre alkalmazható, termése pedig eloszlatja a Májban fellépő Meleg-et. Rutint tartalmaznak, melyet a hajszálerek erősítésére gyakran adagolnak készen kapható táplálékkiegészítőkhöz. Gyulladáscsökkentő, vérnyomáscsökkentő, antibakteriális, görcsoldó, csökkenti vagy elállítja a vérzést, csökkenti a hajszálerek áteresztőképességét. A Vérben lévő meleg eloszlatására és a vérzés csökkentésre, valamint a Máj hűtésére alkalmazzák. Adagolása: 9-15 gramm. A rügyeket mézzel megfőzve tüdőorvosságként szedik. Keserűnaranccsal (Cse Ko, Citrus aurantium) és más növényekkel együtt a test alsó részének vérhez kötődő zavarai (pl. aranyér) ellen használják. Vérhányás gyógyítására pézsmával (Sö Hsziang) együtt a leghatékonyabb. A nyugati fitoterápiában mérgező volta miatt mára már nem alkalmazott szer. A nyugati fitoterápiás kezeléseknél régebben hashajtó és hánytatószerként, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó, lázcsillapító és görcsoldó szerként alkalmazták. Külsődlegesen a használata a nyugati fitoteerápiában is megengedett, vérző aranyér esetén ülőfürdőként használatos.

Japánakác hol honos:

Eredetileg Ázsia, de parkokban Magyarországon is elterjedt.

Figyelmeztetés:

A HKO szerint körültekintéssel alkalmazzuk Lép-ben fellépő Hideg hiányszindrómák, gyomorbajok és a csihiányhoz köthető méhbeli vérzés esetén. A nyugati orvoslásban mára már körültekintéssel sem alkalmazott szer, mert erős hatású, és más sokkal biztonságosabb növényekkel helyettesíthető. Abortív (vetélést elősegítő) hatással rendelkezik, ezért várandósság alatt nem alkalmazható!

Termőhelye:

Városok és falvak utcáin és terein sokfelé ültetett díszfa.

Összetéveszthető:

Levelei a fehér akácéra emlékeztetnek, de a fehér akáctól eltérően csúcsuk felé keskenyednek, tövüknél nincs két pálhatüske.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik:

A még ki nem nyílt virágbimbókat le kell fosztani, majd ponyvára kiterítve – akár napon is – meg kell szárítani. Július-augusztusban szedik a virágját. Beszáradási aránya: 3:1.

Japánakác szinonímák:

közönséges pagodafa

Latin név: Sophora japonica, Styphnolobium japonicum (L.) Schott

Angol: Chinese scholar tree / Japanese pagoda tree / Japanese pagodatree/ Kowhai / Pagoda tree / Scholar-tree

Francia: Arbre aux pagodes / Arbre de miel / Arbre des pagodes du japon / Sophora du japon

Görög: Άσπρη ακακία / Σοφόρα η ιαπωνική

Japán: えんじゅ

Kínai: 槐树 / 槐米 / 槐花 / 槐角

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Huaj Hua, Huai Hua, Huai Csiao, Huaj Hua Mi

Lengyel: Perełkowiec japoński / Szupin chiński / Szupin japoński

Német: Japanischer pagodenbaum / Japanischer perlschnurbaum / Japanischer schnurbaum / Pagodenbaum / Sophore

Olasz: Sofora

Portugál Brazil: Sôfora do japão

Spanyol: Acacia del japón / Arbol de las pagodas / Sófora

Svéd: Pagodträd

Szlovák: Sofora japonská

Szlovén: Japonska sofora / Pagodovec

Török: Japon soforası

Források:
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Ceres Könyvkiadó, Bukarest, 1984
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 178. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 88

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9

Szalai Miklós: Halimbai füveskönyv; Takács és Fia Bt.; ISBN 978 963 06 7625 0

Dános Béla: Farmakobotanika, A gyógynövénytan alapjai (kemotaxonómia), Argumentum, Budapest, 2006, ISBN 963 446 204 9

Fanghong; Greudin; Greudin