iringó, kék

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): levél: szaponin, alkaloida, cseranyag és illóolaj

Mely részét gyűjtik: föld feletti részek

Leírás: Évelő növény, tőlevelei teljesen épek, felsőbb szárlevelei viszont tagoltak, merevek. Szára, főleg a felső részében kékes színű. Az apró virágok tömött fejecske virágzatot képeznek, melyek alapjánál merev gallér található, kissé szúrós. Legelőkön, kaszálókon terem.

Betegségek kezelése: A kék iringónak (Eryngium planum L.) a levelét használják szamárhurut, bronchitisz, szamárköhögés ellen és szívnyugtatóul. Adagolás: 1 kávéskanálnyi gyógynövényt 150 ml vízzel 10 percig főzünk, negyedóra múlva leszűrjük, mézzel ízesítjük. Ez naponta háromszor ismételhető, langyosan vagy melegen fogyaszható. Régi népgyógyászati szer, melynek alkalmazása feledésbe merült, majd miután a harmincas években Páter Béla felfigyelt a használatára elleőrinzék a hatását, előállították a szaponinjait, melynek kémiai szerkezetét is felderítették. A legártalmatlanabb köptető hatású szer, ezért a gyermekek és az idősek gyógyításában is alkalmazható. Társítható a vadon termő kakukkfű, vagy vadcsombor (Thymus serpyllum) földfeletti részeivel. A két növény társításával szeszes kivonat is előállítható.

Hol honos: Európa

Összetéveszthető: A tengerparti iringó (Eryngium maritimum) hatása némileg eltér a mezei iringóétól (Eryngium campestre). A tengerparti iringónak is a gyökere használható, viszont főként vesekőre, vagy húgycső- és húgyhólyaggyulladásra adják, de prosztatapanaszok és túlságosan erős vizelési inger kezelésére is. A mezei iringónak (Eryngium campestre) a gyökerét használják. Az észak-amerikai válfaja, az Eryngium Aquaticum, vese- és hólyagbajok és a nemi szervek betegségeinél használatos.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik: A föld feletti részek júliusban és augusztusban gyűjthetők.

Szinonímák: kék iringó, lidércfű

Latin név: Eryngium planum L.

Angol: Blue eryngo / Plains eryngo / Sea holly

Finn:Sinipiikkiputki

Japán: エリンギウム・プラヌム

Kínai: 扁叶刺芹

Lengyel: Mikołajek płaskolistny

Német: Flachblättrige mannstreu

Norvég: Hagestikle

Svéd: Rysk martorn

Szlovák: Kotúč modrastý

Szlovén: Celolistna možina

Források:
Rácz Gábor, Rácz-Kotilla Erzsébet, Laza Aristide: Gyógynövényismeret, Ceres Könyvkiadó, Bukarest, 1984
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 177. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 86

nincs