Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): helleboringlikozida, szaponinglikozida, akonitsav, zsírosolaj, illóolaj

Mely részét gyűjtik: gyökér

Leírás:

A boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó növény. Növényi kártevők elleni szerként is használatos! A hunyorfélék családjába mintegy 20 féle növény tartozik.

Betegségek kezelése:

Veszélyes méreg, ezért a gyökeret ma már embergyógyászatban nem használják! Szívizgató, vizelethajtó, idegcsillapító, hánytató, hashajtó hatású. Régebben nátha elleni szippantóporként is használták. A népi gyógyászatban az alkalmazásának a leggyakoribb módja az ún. ingerterápiás kezelés volt. A modern orvoslásban a növény gyökeres gyöktörzsébeől előállított kivonatokat és gyógyszereket használják. Gyári készítményeket mozgásszervi betegségek kezelésére használják.

Hol honos:

Magyarország, Ausztria, Horvátország, Románia.

Figyelmeztetés:

Igen mérgező növény, emiatt a gyökeret embergyógyászati célokra már nem használják! A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) a többi hunyorfajhoz hasonlóan védett!

Termőhelye:

A pirosló hunyor az Északi-középhegységben, a kisvirágú hunyor a Dunántúli-középhegység és A dunántúl déli és nyugati dombvidékein nyirkos erdők, gyetyános tölgyesek tipikus növénye, az illatos hunyor pedig a Dél-Dunántúl keleti részén foglalja el ugyanazt az élőhelytípust. A Dunántúli erdőkben előforduló növény.

Összetéveszthető:

Összetéveszthető a fekete hunyorral (Helleborus niger), valamint a zöld hunyorral (Helleborus viridis), melyeket régen szintén gyógynövényként használtak, de ma már ilyen alkalmazásuk nem javasolt. A fekete hunyor (Helleborus niger) Dél-Európában elterjedt, örökzöld hegyi faj nagy, fehér virágokkal (régen elmebetegság kezelésére, féregtelenítésre, hashajtó szerként, valamint menstruáció megindítására alkalmazták, manapság már kevésbbé alkalmazzák a szívre ható glikozid tartalma miatt). A zöld hunyor (Helleborus viridis) Európában elterjedt zöld virágú fajta (régebben hánytató-, hashajtó- és féreghajtó szerként használták, de ma már nem alkalmazzák ezt a mérgező fajt). Magyarországon három faja őshonos (kisvirágú hunyor, pirosló hunyor, illatos hunyor), mindhárom védett. A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) szára magasabb és több virágot hoz, mint a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens). A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) virágtakarói sárgászöldek, illetve zöldek. A csak 1-1.5 cm nagyságú virágok a pirosló hunyorral egy időben nyílnak.

Jogszabályi védettség: A kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) a magyar jogszabályok (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) szerint védett faj, természetvédelmi értéke 5.000 Ft, az illatos hunyor (Helleborus odorus), és a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens) szintén védett fajok, természetvédelmi értékük 10.000 Ft, ezért Magyarországon nem gyűjthetőek!

Szinonímák:

berki hunyor, tárgyökér, kisvirágú hunyor

Latin név: Helleborus dumetorum

Angol: Helleborus

Német: Christblume

Svéd: Skir julros

Szlovén: Hostni teloh / Teloh hostni

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 174. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 83
dr. Babulka Péter, Kósa Géza: Képes gyógynövénykalauz, Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat, Propszerv Kft., Budapest, 1991, ISBN 963 7584 005

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0