gyömbér

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati, kínai és ajurvédikus

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): acetaldehid, aceton, Alanin, albumin, alumínium, aminosavak, arginin, aszkorbinsav, aszparagin, aszparaginsav, béta-karotin, bór, borneol, cineol, cink, cisztein, cukrok, ecetsav, enzimek, etil-acetát, eugenol, farnezol, fehérje, fellandrén, fenilalanin, fluor, foszfor, fruktóz, germánium, glicin, gingerol, glutaminsav, glükóz, hamu, hisztidin, illóolaj, izoleucin, kalcium, kálium, kamfén, kámfor, kapszaicin, keményítő, kobalt, koffeinsav, króm, lecitin, leucin, limonén, linalool, lizin, magnézium, mangán, metilnonilketon, metionin, nátrium, nikkel, nitrogén, oleinsav, ón, palmitinsav, prolin, proteáz, réz, szabinen, sóskasav, szacharóz, szalicilát, szaponin, szelén, szénhidrát, Szerin, szilícium, sztearinsav, tirozin, treonin, triptofán, valin, vas, Vitamin B1, Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B6, víz, zsír, zingiberin, zingiberol, zsírsavak, zingibain

Mely részét gyűjtik: A gyökértörzset hasznosítják.

Leírás: A gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó, maximum 60 cm magas, évelő, lágy szárú növény, hosszú levelei lándzsára emlékeztetnek. Virágai az íriszhez hasonlóak sárgák, bíborvörös ajakkal, az egész növény durván szőrözött. Termése sok magot tartalmazó tok. Főbb fajtái a hámozatlan, fekete „barbadosi” és a hámozott, fehér „bengáliai” gyömbér. Vágva, őrölve, egyes országokban kandírozva (cukrozva) is árusítják. Gyökértörzsét – hámozást követően – nyersen is felhasználják. Fűszerként is használatos. A középkorban azt hitték, hogy a növény gyökeréből készült ital lángra lobbantja a szerelmet. A kínai és az indonéz konyha legrégebbi és legkedveltebb fűszernövénye (mindenekelőtt húsételek fűszerezésére, de például desszertek készítéséhez is felhasználják). Használják még porítva, kivonatokban, tinktúrákban és különböző speciális gyógykészítmények összetevőjeként.

Betegségek kezelése: A HKO szerint Yang erősítő és melegítő gyógynövény, és mint ilyen mélyebben és melegebben hat, mint a Qi erősítők. Kifejezett étel-gyógyszerként is számontartják. Hideg, vagy Yang Hiány kórképek esetén – különösen a téli hónapokban – jó szolgálatot tesz az ételhez közvetlenül is keverve. Kiváló hatású émelygés és hányinger esetében tea formájában. A HKO szerint stimuláló és melegítő hatással bír. Az érintett meridián csatornák a Lép, a Gyomor és a Tüdő. Melegíti a Lép-et és a Gyomrot. Émelygés, hányás, rossz emésztés esetén hatásos ennél fogva. Megnyitja a pórusokat, izzaszt. Köhögéssel, orrváladékozással járó megfázás esetén alkalmazható. Szétoszlatja a Hideget, ezért Hideg okozta alhasi fájdalmak esetén használatos. A HKO szerinti adagolása 3-10 g naponta. Szárított formájában elég az adag fele is. Újabb kutatások szerint izületi gyulladásra is alkalmazható (arthritis). Szélhajtó és étvágyjavító, alkalmas a gyomorhurut, valamint epekiválasztási és hasnyálmirigy-elégtelenség kezelésére. A gyömbér illóolajat reumatikus fájdalmak kezelésére is használják. Tengeribetegségre is hatásos hányingercsökkentő hatása miatt, ilyenkor az utazás előtt 1-2 órával meg kell kezdeni a fogyasztását. Terhességi hányinger és hányás ellen is hatásos. A friss gyömbérgyökeret a szélhideg okozta meghűlések ellen alkalmazzák, a szárított gyömbért pedig inkább tonizáló hatásáért becsülik. A szárított gyömbérgyökér használatos még a jang helyreállítására, a lép, a gyomor és a tüdő melegítésére és a nyálka eloszlatására. A friss gyömbérgyökér héját többnyire vizelethajtásra használják a HKO-ban. Ezen kívül a friss gyömbért általánosságban használják még más növények mérgező hatásának semlegesítésére, a test külső részeinek a felszabadítására, a Vej csi megerősítésére és a hideg eloszlatására. Jótékony hatása van a gyomornyálkahártyára, például védelmet nyújt az alkohol agresszív hatása ellen. A zingerol és a sogaol láz- és fájdalomcsillapító hatásúak. A gyömbér teája csökkenti a zsírsavak szintjét a vérben, továbbá csökkenti a koleszterint és a vérben található trigliceridek mennyiségét is. Külsőleg a gyömbér illóolaját reumatikus fájdalmak kezelésére használják.

Hol honos: Ázsia

]Figyelmeztetés: A HKO szerint kifejezetten Forróság vagy Yin Hiány esetében ellenjavallt, valamint belső meleg szindrómák esetén mellőzendő. A nyugati gyógyászat szerint az előírt adagban nincs mellékhatása, túladagolás esetén azonban gyomor- és bélgörcsöket okozhat.

Termőhelye: Erdőkben, cserjésekben, ligetekben termő, évelő növény.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik: A gyökértörzset az ültetést követő 9-12 hónap elteltével gyűjtik be. Megtisztítják a földtől, megmossák, meghámozzák, feldarabolják, szikkasztják és megszárítják.

Szinonímák: vadgyömbér, szegfűszagú gerely, szegfűgerely, gyömbérgyökér, fűszergyömbér, álgyömbér

Latin név: Geum urbanum, Zingiber officinale, Amomum angustifolium, Amomum Zingiber, Zingiber officinalis, Zingiber zingiber

Angol: ginger, Common ginger / Culinary ginger / Garden ginger / Ginger / Jamaica ginger / True ginger

Finn:Inkivääri

Francia: Gingembre / Gingembre commun / L’Amome des Indes

Holland: Gember

Izraeli:ג’ינג’ר / זנגביל / זנגוויל

Japán: カンキョウ / ショウキョウ

Kínai: 乾薑 / 姜 / 生薑

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Sheng Jiang, Seng Csiang, Kan Csiang, Gan jiang / Gān jiāng / Sheng jiang / Shēng jiāng

Lengyel: Imbir lekarski

Német: Nelkenwurz, Ingwer, Gemeiner Ingber

Norvég: Ingefær

Olasz: Zenzero / Zingiber officinale

Orosz: Имбирь / Имбирь лекарственный / Халкардамон

Portugál Brazil: GENGIBRE

Spanyol: Gengibre / Jengibre / Zingiber officinale

Svéd: Ingefär / Ingefära

Szlovén: Ingver

Török: Zencefil

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 163. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 71

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Stefan Chmelik: A kínai gyógynövények titkai; Illia & Co. Kiadó, 2008, ISBN 978 963 9769 08 3
Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9
A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897