fokhagyma

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): acetaldehid, adenozin, alanin, allicin, allin, alumínium, aminosav, arginin, aszkorbinsav, aszparagin, aszparaginsav, béta-karotin, bór, borostyánkősav, cellulóz, cink, cisztein, cukrok, enzimek, fehérje, fenilalanin, fólsav, foszfor, fruktóz, geraniol, germánium, glicin, glutamin, glutaminsav, glükóz, hamu, hisztidin, illóolaj, inulin, izoleucin, jód, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, keményítő, kén, kénes illóolaj, klorofill, kobalt, koffeinsav, koleszterin, kolin, króm, leucin, linalool, linolénsav, lizin, magnézium, mangán, metionin, molibdén, mustársav, nátrium, nikkel, ón, palmitinsav, pektin, poliszacharid, prolin, réz, rutin, szacharóz, szalicilát, szalicilsav, szapogenin, szaponin, szelén, szénhidrát, szerin, szilícium, szilíciumsav, szterol, Tirozin, treonin, trigonellin, triptofán, urán, valin, vas, vitamin, Vitamin A, Vitamin B, Vitamin B1, Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B8, Vitamin C, víz, zsír

Mely részét gyűjtik: hagyma

Leírás: Maximum 1 méter magas, évelő növény. Eredetileg Közép-Ázsiábaól a Tien-San hegység vidékéről származik. A vándor mongol törzsek vitték magukkal először Kínába, majd onnan folyamatosan terjedt el a világ minden részén. Az agyagos, homokos telejt és a szárazabb, melegebb éghajlatot kedveli. Köztudomású, hogy a finomabb íz és a jobb minőség elérése céljából a vegetációs időszakban kifejezetten tilos trágyázni, és el kell távolítani róla a virágokat. A fokhagymát az ősi kultúrák is ismerték, az emberiség több mint 5000 éve használja főzésre és gyógyításra egyaránt. Fokhagymát ettek már az egyiptomipiramisokat építő munkások, később a római és a kelta harcosok, valamint a gladiátorok is, hogy erejüket növeljék. A középkorban pedig a pestis és egyéb fertőző betegségek ellen alkalmazták. Fertőtlenítő hatása már több évszázada ismert. Az első világháborúban, még az antibiotikumok megjelenése előtt, friss fokhagymalével fertőtlenítették a nyílt sebeket. Kis termetű, lágy szárú, évelő gyógy- és fűszernövény, igazi konyhai csodanövény. Ernyőszerű virágzatát hosszú, csúcsban végződő, lehulló virágburoklevél veszi körül. Hagymája több fiókhagymából (gerezd) áll, amelyeket közös, pergamenszerű fehéres hártya borít. Antiszeptikus hatását szerte a világon évezredek óta ismerik. A gyógyászatban használják az ún. újfokhagymát is, mely a fokhagyma korai termése, mely még nem fejlesztett gerezdeket, de a fokhagyma jellegzetes ízével illatával már rendelkezik. Gyógyszerek is készülnek belőle, ezek azonban nem olyan hatásosak, mint a természetes fokhagyma. Az hagymafélék (Alliceae) családban a sajátos “hagymaszagot” S-alkil-Lciszteinszulfoxid speciális vegyület adja, amit az allin liáz enzim hasít, és számos bomlás- és végtermék jön létre. Ezek különböző di-, tri- és polialkilszulfidok. A vöröshagyma (Allium cepa) esetében fő princípium a propánthiál-S-oxid, a fokhagymánál (Allium sativum) alliin, allicin, illetve ajoén stb… Mindezen vegyületek, valamint szteroidszaponinok, kelidonsav és mások felelősek az évszázadok óta tapasztalt és kísérletileg is igazolt antiarterioszklerotikus, koleszterincsökkentő, HDL-fokozó, fibrinolatikus és trombocita-aggregációs gátló hatásért. A hagyma különféle gyógykészítmények formájában alkalmazható (por, kivonat, tinktúra stb…).

Betegségek kezelése: Fogyasztása csökkenti a koleszterin szintet, oltalmazza a szívet, gazdag C-vitamin forrás. Adagolását orvosi szintig növelhetjük (3-6 gerezd naponta, maximum négy napon át). A HKO szerint jelentős hatást gyakorol a Tüdőre is a Gyomorban felszabaduló illóolajokon keresztül (ezzel összefüggésben megfigyelték, hogy a kevésbé markáns szagú egyedek nem annyira hatásosak). Kiűzi a fertőzéseket a légző és emésztőrendszerből (ételmérgezés, hasmenés, mellkasi fertőzések). Növeli a fertőzéssel szembeni ellenállást. Elpusztítja a parazitákat, csökkenti a gombás fertőzéseket. Javítja a vérkeringést, higítja a vért. Méregteleníti a beleket. Fogyasztása csökkenti a koleszterin szintet. Fokozza a vér folyékonyságát, ezért gátolhatja az érelmeszesedés, valamint az angina pectoris kialakulását. Bélférgek ellen, artériás és hajszálér keringési problémákra ia használatos. A moxa terápiában is használják (a fekete üröm gyógynövényt fokhagymán égetnek). A “Magyar gyógynövények” (1948) függelékében ezt olvashatjuk: “Fokhagyma, Allium sativum Magas vérnyomás, érelmeszesedés, hasmenés, felfúvódás stb. ellen használatos.” Rácz Gábor gyógynövénykönyvében ezt olvashatjuk: “A friss fokhagyma (Bulbus Allii recens) illó anyagokat, szulfociánszármazékokat, fajlagos, ritka aminosavakat tartalmaz. Népies szer a magas vérnyomásos betegségben, hatását klinikailag bebizonyították. Rendszeresen kell fogyasztani. Kifejezetten antibiotikus hatással is rendelkezik, ezért, szintén háziszerként torokgyulladás, hűléses állapotok kezelésében bevált. Féregűző hatása a legkifejezettebb a cérnagilisztának nevezett fonálféreggel szemben (Oxyuris vagy Enterobius vermicularis).” Megelőzés céljából naponta elég 1-2 gerezd. „Akinek szorulása van, aki gyomorfájó, akinek magas a vérnyomása, 2-3 gerizd fokhagymát egyen naponta. Ha utálja az ízit, szagát, aszalt szilva bőrébe göngyölje be.” A gilisztás gyereknek fokhagymafőzetes beöntést adnak, és fokhagymás tejet itatnak vele. Rándulás, bénulás, reumatikus fájdalmak esetén fokhagymaszár-főzetes fürdőt és borogatást készítenek. Bőrbajok ellen, főként gennyes gyulladásokra, rendkívül gyakran és sokoldalúan alkalmazzák külsőleg pl. kelés, darázsfészek „gyűlés”, „kelevény” gyógyítására: 2-3 gerezd fokhagymát apróra vágnak, mogyorónyi zsírral elkeverik, ezt teszik rá. Szemölcsre összetört fokhagymát raknak. A múlt századi kolera, illetve a pestisjárványok idején „ették a fokhagymát mint a csokoládét”. Ezekben az időszakokban fokhagymás pálinkát is ittak. Ennek elkészítési módja, hogy 4-5 kis fej fokhagymát összetörtek, üvegbe tették, félliternyi pálinkát öntöttek rá, és ezzel kenték a betegeket az asszonyok. A spanyolnátha idején, illetve a mostani influenzajárványok idején is előszeretettel alkalmazzák. Vérhas, hasmenés esetén naponta 5-6 gerezd fokhagyma ajánlott. Eredményes laboratóriumi, bakterológiai és állatkísérletek után sikeresen kezeltek vereshagyma- és fokhagymazúzalékkal gyennyes sebeket, idült fekélyeket, kelést, tályogot, és más gennyes bőrelváltozásokat, garathurutot, mandulagyulladást, influenzát, felső légúti hurutot, gége- és fülbajokat, gyomorhurutot, idült bélgyulladást, fertőző betegségeket (vérhas, szalmonella, diftéria, tuberkulózis, szamárköhögés). Érelmeszesedést, magas vérnyomás betegséget, általában szív- és érbetegségeket gyógyító hatóanyagokat is tartalmaz (quercitin és quercitrin, allylrhodanid stb…). Hatásukra csökken a vérnyomás, lassul a szapora szívműködés, a szív koszorúérgörcse oldódik, a szívizomban nő a véráramlás, a szívizom vérellátása és tápláltsága javul, fokozódik a szív teljesítőképessége. Értágító hatása révén főként a láb, a szemfenék és az agy erei tágulnak ki, ezáltal a szövetek tápláltága javul, az öregedés folyamata lassul. A fokhagyma csökkenti a vér koleszterinszintjét, tehát akadályozza az érelmeszesedést. Lábszárfekélyre is alkalmazzák.Régi és újabb megfigyelések méregtelenítő szerepét tanúsítják. Nikotinmérgezés esetén is hatásos. Beöntésre is alkalmazható. Antioxidánsként segít megakadályozni, hogy testünkben nagyobb számban megjelenjenek a szabad gyökök, ekként fiatalító hatású, és hozzájárul a daganatos betegségek megelőzéséhez. A legutóbbi tudományok kutatások eredményei alapján a fokhagymakivonat védi a DNS öröklött információit a mutagének negatív hatásaitól, amelyek nemcsak a veleszületett fejlődési rendellenességekért, hanem többféle daganatos megbetegedés kialakulásáért is felelőssé tehetők.

Hol honos: eredeti hazája Közép-Ázsia

]Figyelmeztetés: A fokhagyma túlzott fogyasztása gyomorégéshez vezethet. Helyileg alkalmazva bőrelhalást okozhat, ezért csak a kezelendő felületre lehet felvinni. Hacsak különleges javallat nem áll fenn, naponta elég egy-két gerezd. Lehetőleg este fogyasszuk, mert az alacsony vérnyomásukat reggel álmosíthatja. A fokhagyma jótékony hatásai hőkezelés esetén mérséklődnek, sőt akár teljesen el is tűnhetnek. Nyers állapotában viszont olyannyira ingerelheti az arra érzékenyek gyomrát, hogy rosszullétet, sőt akár hányást is okozhat. Ha valakinek a gyomra nem jól viseli a fokhagymát, megoldást jelenthet, ha alkoholos tinktúra vagy tabletta formájában fogyasztja, esetleg tejbe vagy joghurtba keveri.

Összetéveszthető: A hagymafélék (Allium) az egyik legfajgazdagabb nemzetség (kb. 300 faj tartozik ide). Az egész világon, így Magyarországon is számos vadontermő faja (Allium flavum – sárga hagyma, Allium ursinum – medvehagyma, Allium victorialis – havasi hagyma stb…) és termesztett faja (Allium cepa – vöröshagyma, Allium sativum – fokhagyma fajtacsoportok, valamint az Allium porrum – póréhagyma, Allium fistulosum – téli sarjadékhagyma, illetve Allium schoenoprasum – metélőhagyma, vagy snidling) ismertek. Ezek nagy része fajta és küllem alapján egymástól jól elkülöníthatő. Gyógyhatásuk némileg eltér egymástól.

Jogszabályi védettség: Hazánkban a hagymafélék közül a szarvashagyma (Allium carinatum), a pézsmahagyma (Allium moscatum), a bugás hagyma (Allium paniculatum vagy Allium marginatum), a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon), az illatos hagyma (Allium suaveolens) és a győzedelmes hagyma (más néven: havasi hagyma) (Allium victorialis) jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) védett. Természetvédelmi értékük: 5.000 Ft-5.000 Ft-10.000 Ft-5.000 Ft-10.000 Ft-50.000 Ft.

Mikor gyűjtik: A hagymát novemberben szedik fel egy kevés szárral együtt, hogy kis csomókba lehessen kötni.

Szinonímák: büdös hagyma

Latin név: Allium sativum, Allium sativum Linne, Allium sativa, Allium sativum sativum, Allium sativum var. sativum

Angol: garlic, Ajo / Cultivated garlic / Poor Man’s Teacle / Rocambole / Russian Penicillin / Serpent garlic / Stinking Rose

Finn:Valkosipuli

Francia: Ail, Ail cultivé, Ail blanc / Ail commun

Holland: Knoflook

Izraeli:שום הגינה / שום

Japán: ニンニク / にんにく

Kínai: 蒜 / 大蒜

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Da suan

Lengyel: Czosnek pospolity, Cz. zwyczajny / Czosnek

Német: Knoblauch, Alterswurzel / Knofel / Knuflauk / Knuflook / Knöblich / Stinkerzwiebel

Norvég: Hvitløk, Kvitlauk

Olasz: Aglio comune, Aglio, Allium sativum

Orosz: Чеснок

Perzsa: سیر

Portugál: alho

Portugál Brazil: Alho / alho-bravo / alho-comum / alho-hortense

Spanyol: Ajo, Allium sativum

Svéd: Vitlök, Vitløk

Szlovák: Cesnak kuchynský

Szlovén: Česen, Luk – česen

Török: Sarımsak, Sarımsağı (Adi)

Források:

nincs

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Stefan Chmelik: A kínai gyógynövények titkai; Illia & Co. Kiadó, 2008, ISBN 978 963 9769 08 3

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

VITAE KLUBMAGAZIN, 2011/3, Tereza Viktorová: Fokhagyma: Ötezer éve igaz barátunk
Dános Béla: Farmakobotanika, A gyógynövénytan alapjai (kemotaxonómia), Argumentum, Budapest, 2006, ISBN 963 446 204 9

William Woodville: „Medical botany“, London, James Phillips, 1793, Vol. 3