FEKETE ÜRÖM

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): adenin, almasav, arzén, aszkorbinsav, bárium, béta-karotin, borneol, borostyánkősav, bróm, cineol, cink, cserző anyagok, cymin, eukaliptol, fehérje, fellandrén, fenol, fitoszterol, flavonoid, foszfor, glikoprotein, hamu, hangyasav, illóolaj, inozitol, inulin, izovaleriánsav, jód, kalcium, kálium, kámfor, kén, keserűanyag, klór, kolin, króm, kumarin, limonén, linalil-acetát, linalool, magnézium, mangán, molibdén, niacin, nikkel, ólom, pinén, réz, rubídium, rutin, szabinen, stroncium, szacharidok, szaponin, szeszkviterpén-lakton, szénhidrát, tanninok, tanninsav, terpén-alkoholok, terpinén, terpineol, tujon, umbelliferon, vas, Vitamin B1, Vitamin B2, P-vitamin, víz, zsír

Mely részét gyűjtik: levél, ritkán gyökér, Virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét kell gyűjteni.

Fekete üröm leírás:

A fészkesvirágzatúak (Compositae vagy Asteraceae) családjába tartozó, évelő növény. Virágfészkei a szár felső részén dús füzérben helyezkednek el, a virágok sárgák, vagy vörösesbarnák, június-júliusban nyílnak. Maximum 1,5 méter magasra nő, tipikus ismertetőjegye: leveleinek fonákja gyapjasan fehéren szőrözött. Felálló, gyakran bíborszínű szárán erőteljesen szeldelt, színi oldalán fakózöld, fonákján fehér, szőrös levelekkel. Valaha úgy hitték, hogy a boszorkánysággal áll kapcsolatban. Kínában a moxaterápiában használják: a meridiánok, és az egyes akupresszúrás pontok melegítése (égetése) céljából a növény kis kupacait akupunktúrás tűkön, fokhagymán, vagy közvetlenül a bőrön égetik el, avagy ún. moxa rúd formájában alkalmazzák. A HKO szerinti ízük Csípős és Keserű, jellege Meleg. Állítólag az ókori római katonák a szandáljukat ürömlevelekkel bélelték ki, hogy talpukat egészségesen tartsák. A konyhában manapság főként húsfogások ízesítésére használják (pl. egészben sült kacsa). Majoranna pótlására is alkalmazható. A növény a keserűségét a szekviterpén-laktonoknak köszönheti. A szárított növényt többféle formában is alkalmazzák: forrázat, por, kivonat, tinktúra vagy szirup formájában.

Betegségek kezelése:

A nyugati orvoslásban étvágygerjesztőként, emésztés serkentőként és nyugtatóként használják. Ideális orvosság a klimax tünetei ellen. Egyes kutatások szerint rokonával, az Artemisia annua-val (Csing Hao) együtt a malária hatékony ellenszereként is használható. Ma ebből a növényből vonják ki az artemisint, azt a szeszkviterpén-laktont, amely a mocsárláz elleni modern gyógyszerek alapanyaga. A HKO szerint a Tüdő, a Máj, a Lép és a Vese meridiánjaira hat. Antibakteriális, gombaölő, köptető hatású, és serkenti a vizeletkiválasztást. Alkalmazható a meridiánok melegítésére, vérzéscsillapításra, a Hideg és a fájdalom eloszlatására, a köhögés és asztma esetén a nyálka csökkentésére. HKO szerinti adagolása: 3-9 gramm. A leveléből készült teáját étvágyjavítónak, epeműködést serkentőnek, bélféregűzőnek, görcs-csillapítónak, idegerősítőnek fogyasztják. A gyökeréből készült főzetet a népgyógyászatban erősítőszerként, görcsoldóként, vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják. Menstruációs fájdalmak és élősködők esetén is ajánlott.

Fekete üröm hol honos:

Európa, Ázsia és Észak-Afrika. A fekete üröm gyakori útszéli növény Európában.

Figyelmeztetés:

A HKO szerint a Vérben jin hiány miatt fellépő Meleg esetén ne alkalmazzuk. Nagy mennyiségben epilepsziás rángást okozhat, így epilepsziában szenvedők semmiképpen sem szedhetik. Terhesség alatt csak orvosi felügyelet mellett alkalmazható. A többi szeszkviterpén-laktont tartalmazó fészekvirágzatú növényhez hasonlóan, a fekete üröm érintése is bőrallergiát (bőrgyulladás, kötőhártya-gyulladás) válthat ki.

Termőhelye:

Szennyes, televényes helyeken, erdőszéleken, kerítések és utak mentén, parlagon sokfelé tömegesen termő.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik:

A virágos, leveles hajtásvéget júniustól augusztusig, a virágzás kezdetétől gyűjtik (beszáradási aránya: 4:1). Miután megtisztították és füzérbe fonták a virágokat és a leveleket, árnyékban megszárítják.

Fekete üröm szinonímák:

közönséges üröm, taplóüröm

Latin név: Artemisia vulgaris

Angol: mugwort, Chinese moxa / COMMON MUGWORT / Common mygwort / Common wormwood / Felon herb / Fleabane / Motherwort / Mugwort Wormwood / Mugwort / Sailor’s tobacco / St. John’s Herb / St. John’s plant / St.John’s herb / Wegwood / Wormwood

Finn:Pujo, Maruna / Pujomaruna / Tavallinen maruna / Yleinen maruna

Francia: Armoise vulgaire, Armoise commune, Armoise / Armoise citronnelle / Armoise vulgare / Bréde chinois / Herbe de la St-Jean / Herbe de St. Jean

Holland: Bijvoet, Alsemsoort / Gewone bijvoet

Ír: Mongach meisce

Izraeli:לענה מצויה

Kínai: 艾草 / 北艾 / 宽叶蒿

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Ai Ye / Aj Je

Lengyel: Bylica pospolita, Bylica

Német: Beifuss, Gemeiner Beifuss, Besenkraut / Buckell / Echter Beifuss / Gewürz-Beifuss / Gewöhnlicher Beifuss / Gänsekraut / Jungfernkraut / Mugwurz / Mutterkraut / Sonnwendgürtel / Weiberkraut / Wilder Wermut

Norvég: Burot, Bu / Bue / Bugras / Buje / Busløk / Gråbonde / Gråbu / Kattegras / Kattemissu

Olasz: Amarella, Artemisia comune, Amarena / Artemisia / Assenzio selvatico / Canapaccio

Orosz: Полынь обыкновенная / Полынь лекарственная / Полынь обыкновенная разн.обыкновенная / Полынь широколистная

Perzsa: برنجاسف

Portugál: Artemísia-comun, Artemíge / artemísia / Artemísia-verdadeira

Portugál Brazil: Artemijem / ARTEMÍSIA / Aurora-dos-campos

Spanyol: Altamisa, Artemisa / Artemisia / Artemisia vulgar / Hierba de San Juan / Sisim

Svéd: Gråbo, Vanlig gråbo

Szlovák: Palina obyčajná

Szlovén: Navadni pelin / Pelin navadni

Török: Ayakotu / Ayvadana / Pelinotu (Adi)

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 145. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 44

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9
A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897; Flora Danica Hft. 20, Tab. 1176; Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 18