Az érdeslevelűek (Boaginaceae) családjába tartozó, legfeljebb 1 méter magas, évelő, érdes, szúrós szőrökkel borított növény. Gyökérzete 1-3 ujjnyi vastag gyökértörzsből és az abból eredő, átlag ujjnyi vastag, arasznyi hosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen eltördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér, szagtalan, kellemetlen, émelyítő ízű. Virágzata 5-15 virágú kunkor, a párta harang alakú, 10-15 mm hosszú, ibolya- vagy rózsaszínű, néha sárgásfehér. A gyökereket általában tavasszal kell gyűjteni, később csak azoknak a növényi egyedeknek a gyökere gyűjthető, amelyek virágos szárat még nem hajtottak.
Betegségek kezelése:
Csonthártyagyulladásra vagy friss gyógynövénnyel borogatni, vagy feketanadálytő port vízzel össze kell keverni és azzal kell napjában legalább kétszer meleg pakolást készíteni. A gyökeréből áztatással készült kivonat gyomor- és bélfekély ellen hatásos, valamint csonterősítő, a csonttörés hegképződését segíti elő. Zúzódásokra, sebekre, visszérgyulladásokra borogatónak használják. Használható még toroköblítésre is. A levél teáját légzőszervi és emésztőszervi megbetegedések ellen fogyasztják. Használatos még zúzódások, duzzanatok, rándulások, ficamok kezelésénél krém formájában, valamint szőrtüszőgyulladás, aranyér, enyhe égések, visszér és pikkelysömör kezelésére.
Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 142. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 42
Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Flora Danica Hft. 27, Tab. 1569; Flora Danica Hft. 12, Tab. 664; Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 86; Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 4 Tafel 22
Fekete nadálytő
