fehér árvacsalán

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): nyálka, cserzőanyag, szaponin, flavonoidok, glikozidok (lamalbid), kolin, illóolajok, sztakidrin alkaloida, ásványi anyagok, nyomelemek, rutozidok, tanninok, iridoid-glikozidok, nyálkaanyag, szaponozid, szerves savak (klorogénsav, rozmaringsav).

Mely részét gyűjtik: A virágos hajtásvégeket hasznosítják.

Leírás: Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozó, csalánra emlékeztető, évelő gyógynövény. A növény egészében véve gyógyító hatású, a népi gyógyászatban ősidők óta ismert, rendkívül közkedvelt gyógynövény. Az árvacsalánok közé 40-50 faj sorolható, amelyek Európa- és Ázsia-szerte szinte mindenhol előfordulnak. Terebélyes gyökérzetű gyógynövény, mely akár 50 cm magasra is megnőhet. Szára négy élű, levelei fűrészesek, kihegyezettek, csipkésen fogazottak, enyhén szőrösek, szív alakúak. Májustól szeptemberig a kis fehér, (felső ajkuknál sárgás) kétajakú virágok álörvökben nyílnak a levelek hónaljában. Erős szagú, kesernyés ízű makkocska termése apró és száraz. Más árvacsalánok, amelyek virágai a sárga árnyalatától a bíborszínig díszelegnek, gyógyászati szempontból gyengébb hatásúak vagy teljesen értéktelenek. A teljes leveles, virágos hajtásokat inkább külsőleg, lemosásokhoz, fürdőkhöz használják, míg a fehér értékes virágzata főként belső fogyasztásra használatos. A tavaszi fiatal, még nem virágzó növények a konyhában is fontos szerephez juthatnak: saláták, levesek készítéséhez, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek pótlására használható. A fehér árvacsalánt forrázat, tinktúra vagy por alakjában használják fel.

Szépségápolás: A haj szőkítésére is felhasználható, mivel a növény szárában lévő, sárga színezőanyag alkalmas a haj színezésére. Külsőleg elsősorban a bőrápolásban jön számításba. Akne és ekcémás bőr, továbbá bőrberepedések, felszínes bőrgyulladások, apró sérülések, nehezen gyógyuló sebek, korpás fejbőr ápolására és fejbőrviszketés enyhítésére használhatjuk fel változatos formában (gyógyfürdő, lemosás, öblítés, gyulladásban lévő bőrfelületre pakolás).

Betegségek kezelése: A népi gyógyászatban ősidők óta ismert, ajánlják vérhas gyógyítására, fülfájás, fagyási sérülések kezelésére is. Gyulladásellenes hatással rendelkezik. A felső légúti betegségek – főként a száraz, nehezen felszabaduló hurutok, állandó köhögési inger – kezelésében eredményesen alkalmazható. Vizelethajtó, ezért a magas vérnyomás kiegészítő kezelésére alkalmas. Gyulladáscsökkentő tulajdonságait húgyúti és vesegyulladás esetén, főként baktériumölő, húgyúti fertőtlenítő hatása miatt használhatjuk fel eredményesen. A női problémák kiegészítő gyógynövénye, a fehérfolyás külső és belső ellenszere, csillapítja az erős menstruációs vérzést, valamint a rendszertelen ciklus helyreállításában alkalmazható teakeverékek alkotórésze. Hatékonyan csillapítja (elsősorban ülőfürdő formájában) a gombás fertőzéseket és a menstruációs panaszokat. Enyhíti a prosztatabetegségek gyulladásos folyamatait, valamint a jóindulatú prosztata megnagyobbodással járó vizeletürítési zavarokat. Segíti az érzékeny belek működését (különösen gyermekeknél), a hurutos gyomor, felfúvódás, hasmenés ellenszere. Rendezi a renyhe bélműködést, szabályozza a székletürítést, ezért alkalmazhatjuk a szervezet méregtelenítésére, valamint a vér tisztítására szolgáló gyógynövénykeverékben. Aranyeres panaszoknál ugyancsak hatásosan alkalmazható lemosásra, a végbéltáji gyulladások csökkentésére, ülőfürdőként. Visszérre is alkalmazható. Az árvacsalán virágaiból készített tea nyugtató hatású: feszültség, álmatlanság fellépésekor, nők számára a menstruáció előtt, alatt, illetve a változókorban (klimax) javasolt. Magas vérnyomás ellen hatásos, elősegíti a kiválasztást és gyulladáscsökkentő hatású. Álmatlanság esetén is javasolt. A virágos hajtásokat fürdők formájában végbéltáji gyulladások kezelésében alkalmazzák.

Hol honos: Európa és Ázsia

]Figyelmeztetés: A fehér árvacsalán nagy mennyiségben tartalmaz szaponinokat, ezért érvényben van az aranyszabály: mindent csak mértékkel! Más szakirodalmi források szerint semmilyen káros mellékhatása és mérgező volta nem bizonyított.

Termőhelye: Az erdők, erdei vágások mentén, kerítések tövében, cserjés bozótosban, út menti árkokban, üde gyomtársulásokban megtalálható.

Összetéveszthető: A fehér árvacsalán könnyen összetéveszthető a nagy csalánnal (Utrica dioica), ám az árvacsalán nem csíp, érintésével nem okoz fájdalmat.

Jogszabályi védettség: A pofók árvacsalán (Lamium orvala) a 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szerint a védett fajok közé sorolandó, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Mikor gyűjtik: Virága áprilistól júliusig gyűjthető (beszáradási arány: 6:1). Virágzó hajtása szintén áprilistól júliusig gyűjthető (beszáradási arány: 4-5:1). A virágokat általában a porzószálak nélkül, azonnal megszárítják, hogy a színük megmaradjon.

Szinonímák: fehér holtcsalán, holtcsalán

Latin név: Lamium album

Angol: White dead nettle, Archangel / Dead Nettle / Lamium album / White Dead-nettle

Finn:Valkopeippi

Francia: Lamier blanc, Ortie blanche, Ortie blance

Holland: Witte dovenetel

Ír: Caochneantóg bhán / Teanga mhín

Izraeli:נזמית לבנה

Japán: オドリコソウ

Kínai: 短柄野芝麻

Lengyel: Jasnota biała, Jasnota biala

Német: Weisse Taubnessel, Bienensaug / Honigblume / Saugblume / Taubnessel

Norvég: Dauvnesle, Døvnesle, Blindnesle / Dønesle

Olasz: Falsa ortica bianca

Orosz: Яснотка белая

Portugál Brazil: Urtiga-branca

Spanyol: Ortiga blanca, Lamio blanco / Lamium album / Ortiga muerta

Svéd: Vitplister, Vidplister / Vit Blindnässla

Szlovák: Hluchavka biela

Szlovén: Bela mrtva kopriva / Mrtva kopriva bela

Török: Beyaz ballıbaba, Akballibaba / Ballibaba / Beyaz Ballibaba

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 131. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 31

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

VITAE KLUBMAGAZIN, 2011/12, Vladimír Vonásek: Fehér árvacsalán: Kicsi, de hatásos

Flora Danica Hft. 10, Tab. 594; Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 95