EZERJÓFŰ

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): keserűanyagok (centaurin, centapikrin), glikozidok, flavonoidok, szerves savak, növényi viasz, szekoiridoid vegyület, szverciamarin, genciopikrozid, centaurozid, fenolsav, flavonoid, alkaloidok, xanton-vegyület

Mely részét gyűjtik: A föld feletti részét gyűjtik, virágzáskor.

Ezerjófű leírás:

A tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó, maximum 30 cm magas, egynyári növény, rózsaszínű, álernyőkbe rendeződő virágokkal. Ennek a növénynek a nemzetségneve a görög mitológiai lény; Chiron kentaur nevére vezethető vissza, aki a gyógyításhoz értő természeti lény volt. Magyarországon termő mindhárom fajtája gyógynövény. Közülük a kisezerjófű fordul elő a leggyakrabban. Az ezerjófű drogja szagtalan, rendkívül keserű ízű. Gyomorlikőrök és az ürmös gyógybor elmaradhatatlan alkotórésze. Olcsóbb sörök készítéséhez komló helyett is használják. A növény régi latin nevének jelentése: a föld epéje, amely megnevezés az ősidők óta ismert gyógynövény kellemetlenül keserű ízére utal. Feltételezések alapján a centum és az aureum szavak összevonásából származik az elnevezés, amely arra utal, hogy 100 aranyat érő fűről van szó. Mágikus tulajdonságokkal ruházták fel, füstjét pedig kígyók elüldözésére és távoltartására használták. A kisezerjófű nehezen védekezik a rivális gyomokkal szemben, és igen érzékeny az altalaj minőségére. Ezért szinte biztosra vehető, hogy ahol találunk, ott tiszta a talajvíz. A kis ezerjófű kétéves növény.Az első évben alakul ki a föld feletti levélrózsája, ami kb. 3 cm hosszú, tojásdad alakú, feltűnően erezett levelekkel. Kocsánytalan növényszára levelekkel borított, egyenes, merev, felső részében szétágazó, csak a második évben kezd növekedni. Öttagú, rózsaszín virágai, bogernyő virágzatba rendeződve, júniustól szeptemberig nyílnak. Termése kétrekeszű, sokmagvas toktermés. Porítják és teafőzetként, forrázatként, porított formában vagy tinktúraként használják fel.

Szépségápolás:

Külsőleg alkalmazva a növény hajápolószerként is használatos hajhullás és fejtetű ellen.

Betegségek kezelése:

A növény étvágygerjesztő és emésztést segítő tulajdonságai miatt virágzó hajtásvégeit időnként a gyomorkeserűhöz adagolják. Az epeműködést elősegítő hatása is van. Vértisztító, továbbá bélrenyheség és májbántalmak ellen használatos. Emellett lázcsillapító, tisztító és gyulladáscsökkentő hatásuk is van. Csillapítja a gyomorégést, a böfögést és a felfújódást, felveszi a harcot a bélrendszeri parazitákkal. Javítja az anyagcserét. Erősíti a lép működését, ezért vérszegénység, valamint fertőző eredetű betegségek (pl. sárgaság) esetén kiválóan hasznosítható. Külsőleg – pakolások, balzsamok vagy tinktúrák formájában alkalmazva – felgyorsítja a sebgyógyulást. Eredményesen használhatjuk kiütésekre és például aranyérre is. Általános adagolása legfeljebb napi 5 g. Vizelethajtó, antioxidáns hatású, nyugtatólag hat a központi idegrendszerre. Lábadozás és legyengültség (aszténia) esetén is alkalmazható ánizzsal, római székfűvel, édesköménnyel és borsmentával együtt.

Ezerjófű hol honos:

A kis ezerjófű 1400 méteres tengerszint feletti magasságig egész Európában elterjedt.

Figyelmeztetés:

Várandós és szoptatós kismamáknak a napi 5 g-os előírt mennyiség is tiltott. Egyébként a túladagolása hányást, hasmenést okozhat a napi mennyiség túllépése esetén. Tartós használata a gyomor- és bélnyálkahártya gyulladását okozhatja. Ezért fontos, hogy a kúra ne tartson 10 napnál tovább. Emésztőrendszeri gyulladás esetén a növény ellenjavallt.

Termőhelye:

Őshazájuk a Földközi-tenger környéke, de mára már meghódítták az egész világot. A kis ezerjófű Európa, Ázsia és Észak-Afrika kontinentális, valamint szubtropikus öveiben él, eljutott Észak-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra is.

Összetéveszthető:

Három fő fajtája létezik, melyek gyógyhatásukban igen hasonlóak: a kisezerjófű (Centaurium minus) ritkás tölgyesekben, erdőirtásokban, réteken terem. Szára 30-50 cm magas, egyenes, 2-3 mm vastag, csak a virágzatban elágazó. A keskenylevelű ezerjófű (Centaurium uliginosum) szárazabb réteken terem, az előbbinél alacsonyabb termetű, levelei keskenyek, szálasak, élükön érdes szőrűek. A csinos ezerjófű (Centaurium pulchellum) lápos réteken terem, csupán kb. 10 cm magas, már az alján elágazó szárú, levelei tojásdadok.

Jogszabályi védettség: A 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet szerint kőrislevelű nagyezerjófű (Dictamnus albus) védett fajnak minősül, természetvédelmi értéke 5.000 Ft.

Mikor gyűjtik:

Virágzásának kezdetétől egészen augusztusig gyűjthető a szára is, amelyet gyorsan, árnyékos helyen (maximum 40 oC) kell szárítani. A felelősségteljes gyűjtő a föld felett kb. 5 cm-re vágja le a szárat, és ügyel arra, hogy ne húzza ki a növényt gyökerestül. Magyarországon nem gyűjthető, mert védett! Beszáradási aránya: 4:1.

Ezerjófű szinonímák:

százforintosfű, földepe, kisezerjófű, földepéje, cintória, keskenylevelű ezerjófű, csinos ezerjófű, közönséges ezerjófű, tengerparti ezerjófű, széleslevelű ezerjófű, tárnics, cintórium, százforintos fű, epefű, lázfű, gyomorfű, hasfájásfű, boszorkányok füve

Latin név: Centaurium erythraea, Centaurium minus, Centaurium uliginosum, Centaurium pulchellum Druce, Centaurium umbellatum Gilib.Centaurium latifolium / Chironia Centaurium Willd. / Erythraea Centaurium Pers. / Erythræa centaurium (L.)Pers. / Gentiana Centaurium L.

Angol: Common Centaury, Bitter Clover / Bitter Herb / Bitterbloom / Broad-leaved Centaury / Canchalagua / Centaurium erythraea / Centaury / Christ’s Ladder / Common Centaury / Common Century / European Centaury / Eyebright / Feverwort / Filwort / Lesser Centaury / Rose Pink / Seaside Centaury / Thousand Guilder Herb / Wild Succory

Finn:Isorantasappi / Korkea rantasapppi / Rohtorantasappi / Rohtosappi

Francia: Petite-centaurée rouge, Petite centaurée, Centaurée petite / Centaurelle / Chironee / Érythrée / Fiel de terre / Petite-centaurée commune

Holland: Echt duizendguldenkruid, Duizendguldenkruid / klein duizendguldenkruid

Ír: Dréimire Mhuire

Izraeli:ערבז סוככני

Kínai: 日本鬼燈檠

Lengyel: Centuria pospolita, Centuria zwyczajna / Tysiacznik / Tysiącznik

Német: Gemeines Tausendgüldenkraut, Echtes Tausendguldenkraut, Echtes Tausendgüldenkraut. Gemeines Tausendgüldenkraut / Erdgalle / Fieberkraut / Laurinkraut / M Gemeines Tausendgüldenkraut / Rother Aurin / Strand-Tausendgüldenkraut / Tausendgüldenkraut

Norvég: Skjermgylden, Skjergylden

Olasz: Centauro maggiore

Orosz: Золототысячник обыкновенный

Portugál: Centáurea-comum / Centáurea-menor / Fel-da-terra

Portugál Brazil: Fel da Terra

Spanyol: Centaurea menor, Amargón / Centaura menor / Centaurium erythraea / Hiel de la tierra

Svéd: Flockarun, Flockarun / Kustarun / Storarun / Tusengyllenört

Szlovák: Zemežlč menšia

Szlovén: Navadna tavžentroža, Tavžentroža navadna

Török: Kantaron Çiçeği

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 125. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 25

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897; Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 4 Tafel 78