Az aranyvessző hatóanyagai
Hatóanyagai közé tartoznak a szaponinok, a katechin típusú cseranyagok, a rutin, a keserűanyag, a nikotinsav, az illóolaj, a flavonoidok (kvercetin, rutin, asztralgin), a triterpén szaponin (bayogenin aglikon), a fenol típusú vegyületek (virgaurezoid, leiokarpozid).
Gyógyhatása
Neva a latin solidago (“megszilárdítom”) szóból ered, a hegesedést elősegítő tulajdonsága miatt.
Az aranyvesszőt már a középkorban is használták sebgyógyításra, de húgyúti panaszokra és húgyhólyag- vagy vesegyulladásra még ma is bevetik.
Ezenkívül állítólag segíti a vese- és húgykövek eltávolítását, de gyomor- és bélfertőzések kezelésére, valamint étvágygerjesztőként is alkalmazhatjuk.
Teáját magas vérnyomás, epe-, vese-, hólyag-, májbántalmak, nehéz havivérzés, szamárhurut, reumás és izületi fájdalmak ellen, továbbá izzasztóul, vizelethajtóul, külsőleg pedig toroköblítőnek használják.
Az aranyvessző a hasonló hatású növényeknél sokkal inkább alkalmas a vesebajok kezelésére. A klinikai kísérletek bebizonyították, hogy orvosolja az akut vagy krónikus vesegyulladást. (Az akut vesegyulladás természetesen komoly betegség, különösen ha magas láz és vizelési zavar kíséri. Ebben az esetben döntő fontoságú, hogy az orvos helyesen állapítsa meg a gyulladás eredetét. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a gyulladást az idézi elő, hogy vesekövek, daganatok vagy egyéb szűkületek teljesen elzárják a húgyutakat. A vizelekiáramlás bármilyen akadályát minden esetben meg kell szüntetni.)
A vesegyulladás kezelése során az aranyvessző-teát nagy mennyiségben lehet fogyasztani, anélkül, hogy tartanunk kellene bármilyen mellékhatástól. Fájdalomcsillapító hatása is ismeretes a népi gyógyászatban, melyet klinikai kutatások is igazolnak.
Az erdei aranyvessző termesztése
Mottó: Örülj ! Mosolyogj ! Hát élsz !