diófa

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): levél: csersav, galluszsav, ellagsav, inozit, illóolaj, joglon keserűanyag, juglandin-alkaloida, színanyag, C-vitamin dió burok: hidrojuglonglikozida, juglon-aglukon, csersav, C-vitamin; érett diótermés: zsír (teltetlen linolsav, linolénsav), antioxidáns hatású flavonoidok, vitaminok (B-vitaminok, E-vitamin) és nyomelemek (K, P, Mg), általánosságban: almasav, aminosav, ásvány, ásványi só, aszkorbinsav, béta-karotin, betulin, bór, cianidin, citromsav, cserző anyagok, eugenol, fehérje, festő, flavonoid, foszfor, galluszsav, glikozidok, hamu, illóolaj, inozitol, juglon, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, karotinok, kén, keserűanyag, klór, koffeinsav, kvercitrin, lecitin, linolénsav, magnézium, nátrium, nikotin, olaj, palmitinsav, polifenolok, réz, só, sóskasav, szénhidrát, szerotonin, sztearinsav, tanninok, tanninsav, vas, Vitamin, Vitamin A, Vitamin B1, Vitamin B2, Vitamin B3, Vitamin B5, Vitamin B6, Vitamin B8, Vitamin C, Vitamin E, víz, zsír, zsírosolaj, zsírsav

Mely részét gyűjtik: termés (dió), levél, termés burok (diókopács), termésben lévő hártya (“közfal”), olaj

Leírás: A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó, hatalmas, hosszú életű, Ázsiából származó fa, amely akár 300 évig is elél. Szereti a napsütötte területeket, de a talaj összetételével szemben nem mondható igényesnek. Termést csak élete 10-15. évében kezd hozni, ezért előnyösebb, ha kertünkbe már kifejlettebb példányt ültetünk. A kertben elegendő helyet kell biztosítanunk a számára és érdemes felkészülnünk, hogy közvetlen környezetében semmi nem fog kinőni. A diófa gyökere ugyanis olyan anyagokat tartalmaz, amelyek a legtöbb növény számára mérgezőek. A diófa egyike azoknak az értékes növényeknek, amelyek minden részét hasznosíthatjuk. Nem csupán a termése és a fája hasznos, hanem a levele (Juglandis folium), a termésének a külső, húsos burka ( Juglandis nucis pericarpium), alamint a termésben lévő kemény hártyás képződmény, az ún .”közfal” (Juglandis nucis dissepimentum) is. Gyorsan növő törzse különösen jó minőségű faanyagot ad, amit gyakran haszMagyarországon bútor, vagy luxus kivitelű fapadló készítésére. A diófa emellett jelentős méztermelő növény, és a belőle nyert kivonatok rovarűző hatásúak. Levelei tojásdadok, 5-10 cm hosszúak, sima szélűek. Csonthéjas remése barna, fajától függő keménységű. A magot külső zöld, húsos-leves burok fedi. A magon belül feltörve elválasztó hártyákat találunk, ezeket külön is felhasználják gyógynövényként. Gyógynövény a növény levele, törzse, a dióbél, a termés zöld burka (diókopács) is. Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatónyag-összetétele, mint az érettnek. Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibekteriális hatású anyagokat. A diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni textíliák színezésére is. A likőripar is felhasználja. A diólikőr gyógyító hatású és kivételesen jó ízű. Íme egy recept: az éretlen diót vékony darabokra szeleteljük, egy pohárba tesszük, majd a poharat teletöltjük jó minőségű alkohollal. Az ízhatás fokozásának kedvéért beletehetünk egy szál fahéjat, de nem feltétlenül szükséges. Legalább egy hónapig napos helyen állni hagyjuk, mjad leszűrjük, és ízlés szerint édesítjük. A dió érett termése az agyműködésre és az idegrendszerre rendkívül előnyös hatással van, ezen túl a bőrre és a nyálkahártyára is előnyös. Az érett diótermés hajlamos a gyors oxidációra a benne található telítetlen zsírsavak miatt, ezért érdemes hűvös, sötét helyen, kis mennyiségben tárolni. Az érett diót ajánlatos először alaposan kiszárítani, és csak utána eltenni, nehogy bepenészedjen. Mélyhűtőben is tárolható, vagy eltehetjük mézben, hogy elkerüljük a zsírsavak nemkívánatos oxidációját. A dióból nyert finom növényi olaj sokáig megőrzi jellegzetes dió ízét és illatát. Ezért remekül felhasználható hidegtálak és sütemények készítésekor. Plinius (Kr. u. 23-79) jegyezte le gyógyhatását először. A növényt Kínában a XII. század óta használják, magjának jang-erősítő hatást tulajdonítanak. Forrázat, tinktúra és folyékony kivonat formájában alkalmazzák.

Szépségápolás: Olívaolajban kifőzve a diótermés külső burkát barna haj ápolására alkalmas hajkenő olajat kapunk. Mivel a diófa kivonat támogatja a bőr és a haj barnulását, gyakran felfedezhetjük a napozókrémek és samponok összetevői között is.

Betegségek kezelése: A dióolaj rendkívül jó minőségű olaj, amely erősíti az immunrendszert, védi a szív és az érrendszer működését, javítja a memóriát, és más tekintetben is jótékonyan hat az agyműködésre. Az éretlen dióból készített főzetet vagy tinktúrát gyakran használják betegségmegelőző célú tisztításhoz és emésztési panaszok, gyomor és bélproblémák kezeléséhez. Kiegészítő szerként kiválóan használható továbbá megfázás, torokfájás esetén vagy a fogíny egészségének megőrzéséhez. A levélből készült teát gyomorhurut, bélhurut, hasmenés, magas vérnyomás, bélférgek ellen, valamint vértisztítónak, étvágyjavítónak isszák. Forrázatát külsőleg bőrkiütések (ekcéma, sömör, akne, pattanás stb…), kelések, fagyások borogatására, aranyér bántalmak esetén ülőfürdőként, torokgyulladás esetén gargalizálásra használják. A levélben lévő juglon és illóolaj gombaölő. A leveleket külsőleg alkalmazva erősítik a bőr szöveti sejtjeinek keratintartalmát. Bőrkiütések ellen fürdő is készíthető belőle. Szemgyulladásra, hályogra borogatásként alkalmazzák (főként a kezdeti stádiumban, inkább megelőzésre). A diókopács főzetét belsőleg izzadás, gyomorhurut, bélhurut, étvágytalanség ellen használják, e mellett rendkívül hatékony száraz köhögés elleni szer. Külsőleg bőrfertőtlenítés és hajhullás kezelésére használható. A HKO szerint Yang erősítő és melegítő gyógynövény, és mint ilyen mélyebben és melegebben hat, mint a Qi erősítők. Kifejezett étel-gyógyszerként is számontartják. Hideg, vagy Yang Hiány kórképek esetén – különösen a téli hónapokban – jó szolgálatot tesz az ételhez közvetlenül is keverve. A HKO szerint a diót (dióbelet) rendszeresen fogyaszthatják azok, akiknek gyenge a Tüdejük, Veséjük és ez Hideg kórképpel jár együtt. A HKO szerinti minősége: Édes íz, Meleg energia. Az érintett csatornák: Tüdő, Vese, Vastagbél. A HKO szerinti gyógyhatása: Erősíti a Vesét (Lumbális fájdalmak, gyenge térdek, gyakori vizelés) Stabilizálja a Tüdőt (Hideg típusú nehézlégzés, köhögés esetén) Nedvesíti a Beleket (Szárazság okozta székrekedés esetén). A HKO szerint vérzéscsillapító, gyulladáscsökkentő, csökkenti a vércukorszintet, hashajtó, erősítő hatású, feloldja a húgyköveket. A HKO szerinti adagolása: 9-20 g naponta (egyes források szerint: 9-30 gramm).

Hol honos: Ázsiából származó fa, mely mára a mérsékelt égövön sokfelé elterjedt.

]Figyelmeztetés: A HKO szerinti ellenjavallat: Laza széklet vagy Forró Nyálka, illetve Tűz okozta tünetek, valamint Jin hiány esetén.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik: Levelét júniustól augusztusig gyűjthetjük. Beszáradási arány: 4:1. 40 C-on azonnal szárítják a levelet.

Szinonímák: kulcsos dió, közönséges dió, közönséges diófa, dió, királydió, nemes dió, pompás dió

Latin név: Juglans regia, Juglans regia L.

Angol: walnut, Common, “English Walnuts” / Black Sea Walnut / Black Walnut / Carpathian walnut / English walnut / Juglans regia / Madeira walnut / Persian walnut / Persian walnut or English walnut / Walnut / Walnut tree

Finn:Saksanpähkinä, Jalopähkinät / Saksanjalopähkinä

Francia: Noyer royal, Noyer commun, Calottier / Écalonnier / Gojeutier / Noix commune / Noix royale / Noyer / Noyer de France / Noyer d’Europe

Görög: Καριά / Καρυδιά

Holland: Okkernoot, Gewone / Noteboom / Walnoot

Izraeli:אגוז מלך / אגוז המלך

Japán: シナノグルミ / かしぐるみ

Kínai: 普通胡桃 / 胡桃

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Hu Tao Ren, Hu Tao Zsen

Lengyel: Orzech włoski, Orzech Wloski

Német: Nussbaum, Echte Walnuss, Christnuss / Edel Walnussbaum / Edelwalnuss / Gemeine wallnus / Steinnuss / Wallnuss / Walnuss / Walnussbaum / Welsche Nuss / Welschnuss-Baum / Wälsche Nuss

Norvég: Valnøtt, Ekte valnøtt

Olasz: Noce comune, Noce Bianco, Juglans regia / Noce

Orosz: Орех грецкий

Portugál: Nogueira-comum, Nogueira / Nogueira-Europeia

Portugál Brazil: Nogueira

Spanyol: Nogal común, Juglans regia / Nogal / Nogal europeo / Nogal inglés

Svéd: Valnöt, Valnötsträd / Äkta Valnöt

Szlovák: Orech kráľovský

Szlovén: Navadni oreh, Oreh / Oreh navadni

Török: Adi ceviz / Ceviz / Kral Cevizi / Orient Cevizi

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 118. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 11

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Stefan Chmelik: A kínai gyógynövények titkai; Illia & Co. Kiadó, 2008, ISBN 978 963 9769 08 3
Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9
A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

VITAE KLUBMAGAZIN, 2011/4, Diófa, a vendégszerető király

Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 2 Tafel 8, Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897