Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): cserző anyagok, efedrin, pszeudoefedrin, szaponin, tanninsav

Mely részét gyűjtik: egész föld feletti része (elsősorban ágai, szára), valamint a gyökere

Csikófark leírás:

A csikófarkfélék (Gnetaceae) családjába tartozó, zsurlószerű, alacsony cserje. Szára fél méter hosszú is lehet, heverő vagy felemelkedő, ágas, zöldesszürke színű. Ágai átellenesek, 1 mm vastagok. Levelei 1-2 mm hosszúak, alul rövid csővé összenőttek. A porzós virágok rövid barkákban állnak, a termős virágzat rendszerint kétvirágú. Termése álbogyó, 6-7 mm hosszú, gömbölyded, vörös színű. A kínai csikófark teáról az a legenda járja, hogy már Dzsingisz kán testőrei is csikófarkteát ittak, hogy ébren tartsák magukat, mivel elalvás esetén lefejezés fenyegette őket. A kínai szerzetesek állítólag ennek segítségével emelték koncentrálóképességüket a meditáció során. A HKO szerint az íze csípős és kicsit keserű, a jellege: meleg. A Tüdő és a Húgyhólyag meridiánjaira hat.

Betegségek kezelése:

A közönséges csikófark lágy szárú részeiből előállított gyógyszereket főként légúti panaszokra használják, például megfázásra vagy hörgasztmára. Ugyanakkor hatással vannak a szívre és a keringési rendszerre is, mert összehúzzák a véredényeket, így emelik a vérnyomást. Ezenkívül állítólag élénkítő hatásuk is van – nem utolsósorban a szerelmi élet szempontjából. A növényből kivont efedrin-alkaloidával vérkeringési zavarok elleni gyógyszert állítanak elő. A kínai csikófark ágaiból előállított gyógyszereket asztma, szénanátha és megfázás kezelésére használják. A HKO szerint a csikófark az asztmás és hurutos betegségekre alkalmazott efedrin természetes forrása. Sen Nung szerint a malária és a fejfájás ellenszereként is használható. A gyökere a HKO szerint kiválóan alkalmas a belső hiánybetegségek miatti túlzott izzadás kezelésére. A HKO szerint görcsoldó, antibakteriális, vírusölő, elősegíti az izzadást, serkenti a vizeletkiválasztást, és csökkenti a lázat. A HKO szerinti adagolása: 2-6 gramm

Csikófark hol honos:

Főleg a Földközi-tenger mellékén, Magyarországon sziklákon, homokos talajon szórványosan fordul elő, a kínai változata Észak-Kínában és Mongóliában honos.

Figyelmeztetés:

Teázásra nem használható, mert erős hatású anyagokat (efedrin és pszeudoefedrin alkaloidákat) tartalmaz. A HKO szerint nem alkalmazható álmatlanság, hiányszindrómák és magas vérnyomás esetén. Az efedrin mérgező hatása miatt sok nyugati országban nem kapható.

Termőhelye:

Sziklákon, homokos talajon fordul elő. Hazánkban leggyakrabban a Duna–Tisza köze és a Szentendrei-sziget homokpusztáin láthatjuk, emellett a Budai-hegység dolomit-sziklagyepjeiben és a Mezőföldön, lösznövényzetben fordul elő. Budapest belterületén két ponton maradt fenn napjainkig. A Gellért-hegy fő turistalátványosságának számító Szabadság-szobortól egy perc járásnyira él néhány termős példánya. A Sas-hegy természetvédelmi oltalom alatt álló területén viszont csak porzós egyedei élnek.

Jogszabályi védettség: A magyar jogszabályok (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) szerint a csikófark, közönséges csikófark (Ephedra distachya) fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100.000 Ft, ezért Magyarországon nem gyűjthető!

Csikófark szinonímák:

bogyópikk, pikkelybogyó, közönséges csikófark, kínai csikófark, efedra, kínai csikófarok

Latin név: Ephedra vulgaris Rich., Ephedra distachya L., Ephedra sinensis , Ephedra sinica

Angol: Ephedra, Joint Pine, Jointfir, Sea grape, Shuang sui ma huang

Francia: Raisin de mer, Éphédra à chatons opposés, Ephèdre, Éphèdre à chatons opposés, Uvette

Holland: Zeebes soort

Japán: ふたまたまおう / フタマタマオウ

Kínai: 双穗麻黄 / 山麻黃

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Shan ma huang

Német: Gemeines Meerträubel, Gewöhnliches Meerträubel, Meerträubel

Orosz: Хво́йник двухколоско́вый, Эфе́дра двухколоско́вая

Spanyol: Efedra

Szlovák: Vojník dvojklasý

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 108. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 6

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9

Prof. Dr. Otto Wilhelm Thomé Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz 1885, Gera, Germany