Ha valaki azt hiszi, hogy az ötvenes években nem voltak a természetes gyógymódok iránt nyitott orvosok, hatalmasat téved.
Éppen ez időben, az évtized közepén végezték a legelső hazai kórházi vizsgálatot – és talán azóta sem volt több hasonló (!) – a cékla alkalmazásával kapcsolatban.
Történt pedig mindez egy Győr melletti kisváros, Csorna kórházának belosztályán, miután ígéretes külföldi tapasztalatokról hallottak.
A céklakezelést az osztály rákos betegein, összesen 18 önkéntes betegen alkalmazták, melyből 8 volt a tüdődaganatos, a többi másféle onkológiai betegségben szenvedett, női daganatos stb. és leukémiás is volt köztük.
A kúra: a betegek 20-25 dkg nyersen lereszelt céklát ettek naponta, a kúra az idényben, 2-3 hónapon át tartott. (A céklalé, a turmixgép akkor még ismeretlen volt…)
Eredmény: a 18 betegből 17 beteg állapota jelentősen javult, étvágyuk visszatért, fogyásuk megszűnt, híztak, közérzetük javult, vérsüllyedésük is csökkent (minimum ezek egy része személyenként).
Még a leukémiásnál is megfigyelhető volt javulás!
A jótékony hatás a kúra után kb. fél éven át is eltartott!
Érdekességként jegyzi meg a publikáló orvos, hogy a főtt cékla is hatásos!
Ugyanis volt egy inoperábilis, menthetetlen tüdődaganatos betegük, akit hazabocsátottak.
Az ember véletlenül meghallotta, hogy rövidesen meg fog halni (akkoriban az orvosi gyakorlat az volt, hogy ezt csak közeli hozzátartozónak mondták meg), ezért hazatérve mintegy utolsó kívánságként kedvencét, főtt céklát kért naponta a feleségétől.
Ettől kezdve állapota olyan feltűnő módon javult, hogy fél év múlva nagyon meglepődtek, mikor visszament kontrollra.
Kikérdezték mit csinált, ekkor derült ki, hogy ő is céklakúrázott… ,,véletlenül”.
(Az Országos Széchényi Könyvtárban ,,véletlenül” fellelt és felhasznált ritka forrásom a következő volt:Ferenczi Sándor: A tüdődaganatok céklakezeléséről. Tuberkulózis, 1957. 5-6.szám. Jobban el sem dughatták volna.)
Egyéb
Néhány adalék:
Természetesen nincs új a Nap alatt! dr. Marczal Gabriella már 1969-ben a következőket írja: ,,A céklát a balkáni államokban és Algériában már az 1930-as évek óta igen jó eredménnyel alkalmazzák (ti. daganatok esetén) természetgyógyászok…” (dr.Marczal Gabriella – dr.Váradi József: Növényi citosztatikumok. Gyógyszerészet, 1969. 3-10.oldal)
prof.dr.Török Szilveszter megjegyzi, hogy ,,a céklalé külön fogyasztása nem ajánlott: izgatja a nyálkahártyát, kellemetlen érzést kelthet a torokban. Ezért legjobb a céklalevet sárgarépalével higítani, egy-három arányban.” Hozzátenném, hogy a céklalé jellegzetes ,,selymes ízét” – mely miatt sokan utálják – az allantoin tartalma okozza, mely egyik igen fontos gyógyhatású hatóanyaga, és ez is hőstabil vegyület.
dr.Oláh Andor így ír: ,,A cékla nemcsak a sejtlégzést aktiválja, a védekező sejtrendszert és a vérképzést serkenti fokozott működésre, hanem javítja az idegműködést és az emésztést is, éppen ezért a DAGANATOS betegségeken kívül sok más, főként idült betegségekben, valamint a lábadozás időszakában és betegségek megelőzésére sikerrel adható. Ezért Willfort indokolt túlzással ,,csodazaftnak” nevezi a nyers céklalét és a cékla reszeléket. Heveny lázas megbetegedések (influenza, hűléses betegségek) esetén is ajánlja. Főleg alacsony vérnyomású betegeknél vérnyomás szabályozó hatását is megfigyelte, és véleménye szerint kiegészítő kúraként alkalmazva kedvezően befolyásolja az idegbetegségeket.”
Schirilla György (az ,,öreg Schirilla”, az első jeges Duna átúszó) egy könyvében reggel kávé helyetti frissítőként ajánlja a stampónyi céklalé fogyasztását.
Végül meg kell ismételjem: ,,betegek állapota jelentősen javult, étvágyuk visszatért, fogyásuk megszűnt, híztak, közérzetük javult”, nem pedig meggyógyultak a céklától! Vagyis ezt a minimum több hetes céklakúrát csakis az orvosi kezelés MELLETT szabad és érdemes alkalmazni!
