ánizs

Milyen fitoterápiában használatos: nyugati

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): acetaldehid, acetilkolin, albumin, anethol, ásványi anyagok, aszkorbinsav, azulén, bergaptén, bór, cink, cukor, eugenol, fehérje, fellandrén, foszfor, glikozidok, gumi, hamu, hidrokinon, Illóolaj, kalcium, kálium, kamazulén, kámfor, karvon, keményítő, koffeinsav, kolin, kumarin, limonén, linalool, magnézium, mangán, mannit, miriszticin, nátrium, nyálka, palmitinsav, proazulén, réz, rutin, szabinen, szalicilát, szénhidrát, terpineol, timol, umbelliferon, vas, vitamin K1, víz, xantotoxin, zsír, zsírosolaj

Mely részét gyűjtik: gyümölcs, mag, növény

Leírás: Az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozó növény. Szára 30-50 magas, egyenes, virágzatban elágazó, gyér levelű. Alsó levelei hosszúnyelűek, kerek vese alakúak vagy széles tojásdad, mélyen fűrészesek. Virágzata összetett ernyő, a virágok aprók, fehérek. Termése kettőskaszat. A növény júliusban virágzik, termése augusztusban, szeptemberben érik be. Az ánizs termését (magjait) húsételek, saláták, zöldségek, szószok és sütemények ízesítésére használhatjuk fűszerként. Likőrök és cukorkák ízesítésére is használják. A magokat már az ókori Egyiptomban is gyógynövényként használták. A vízgőzdesztillálással nyert illóolajat főleg erősen higított állapotban használják fel. Az ánizst gyakran más, az emésztési problémáknál hatékony növényekkel (koriander, közönséges édeskömény, izsóp stb…) együtt alkalmazzák gyógyteák vagy ivóoldatok formájában.

Szépségápolás: Illóolaját a kozmetikai iparban szájápolók, szájvizek és fogkrémek ízesítésére használják.

Betegségek kezelése: Csecsemők szélhajtó teája. Emésztést serkentő, étvágyjavító, szélhajtó, nyálkaoldó, görcsoldó, epekiválasztást elősegítő, nyálkaoldó hatású. Tejszaporítóként is ismeretes. Fejtetű elleni bedörzsöléshez is használatos, háziállatoknál féregűzőként is ismeretes. Görcsoldó hatása miatt mentsruációs fájdalmak kezelésére is alkalmazható.

Hol honos: Földközi-tenger mellékén vadon, Magyarországon csak termesztik

]Figyelmeztetés: Napjainkban az ánizsnak semmilyen mérgező hatása nem ismert. Ugyanakkor fogyasztása az anetolra allergiás személyeknek nem ajánlott. Az illóolaj esetében a bőrt érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott.

Összetéveszthető: Összetéveszthető a foltos bürökkel (Conium maculatum L.), mely erősen mérgező. A régebbi gyógyszerkönyvek a foltos bürköt is alkalmazhatóanak tartották a gyógynövényterápiában, melynek termése külsőre majdnem az összetévesztésig hasonlít az ánizs termésre. Míg az ánizs kellemes, addig a foltos bürök termése – konintartalmánál fogva – összedörzsölve kellemetlen “egérszagot” áraszt.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Szinonímák: közönséges ánizs, illatos ánizs, fűszeránizs, ánizsmag, bécsi kömény, édeskömény

Latin név: Pimpinella anisum, Anisum vulgare, Anisum vulgaris

Angol: anise, Anise burnet saxifrage, Aniseed, Common Anise, Pimpinel seed, Sweet Cumin

Finn:Anisruoho, Anis

Francia: Anis vert, Anis

Holland: Anijs

Izraeli:האניס / כמנון האניס

Japán: アニス

Kínai: 茴芹

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Huai-hsiang, Huei-hsiang, Pa-yueh-chu

Lengyel: Biedrzeniec anyż, Anyz, Anyż

Német: Anis

Norvég: Anis

Olasz: Anice verde, Anice

Orosz: Анис, Анис обыкновенный, Бедренец анисовый

Perzsa: انيسون

Portugál: Anis

Portugál Brazil: Anis, Erva-doce

Spanyol: Anis, Anís comun, Anís verde, Hierba dulce, Matalahúga, Matalahúva, Pimpinella anisum

Svéd: Anis

Szlovák: Aníz, Bedrovník anízový

Szlovén: Janež, Bedrenec – koromač

Török: Anason

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 74. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 10

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0

A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 3 Tafel 55; Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897