Milyen fitoterápiában használatos: nyugati és kínai

Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): alanine, albumin, alumínium, aminosav, antrakinon, antracitszármazékok (pl. aloin), arginin, ásványok, ásványi sók, aszkorbinsav, aszparagin, aszparaginsav, béta-karotin, bór, cink, cisztein, cserző anyagok, emodin, enzimek, fehérje, fenilalanin, fólsav, foszfor, fruktóz, glicerin, glicin, glikoprotein, glikozidok, glutamin, glutaminsav, glükóz, gyanta, hangyasav, hisztidin, húgysav, izoleucin, jód, kalcium, kalcium-oxalát, kálium, kén, keserűanyag, klorid, kobalt, koleszterin, kolin, króm, kumarin, leucin, lizin, magnézium, mangán, monoszacharid, nátrium, nikkel, nyálka, ón, palmitinsav, polifenolok, poliszacharid, prolin, purin, réz, szálak, szalicilsav, szapogenin, szaponin, szelén, szénhidrát, szerin, szerves savak, szilícium, sztearinsav, szterol, tiamin, tirozin, treonin, triptofán, triterpenoid, valin, vas, vitamin, vitamin A, vitamin B1, vitamin B12, vitamin B2, vitamin B3, vitamin B5, vitamin E, víz, zsír

Mely részét gyűjtik: A levél belső kocsonyás részét hasznosítják.

Leírás:

A lilomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, törzs nélküli, húsos tőlevelekből álló kaktuszféle, mely az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert. 5 méter magasra is megnő. Vastag, húsos kb. 50 cm hosszú csipkézett szélű vagy tüskék leveleből áll. Sárga vagy piros füzérvirágzata 1 méter hosszúra is nyúlhat. Két részét használják, egyrészt a tiszta zöld zselészerű anyagot, ami a levél beljsejében található, másrészt pedig a kesernyés sárga ízű levelét. A nedv erősebb tisztító hatású. Az Aloe vera pozsgás, évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet. Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik. A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet). A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Kínában a XI. század óta szárító hatású gyógyszerként alkalmazzák. Elsőként Csang Jü-hszi és Szu Szung Csia Jou Pen Cang (A Csia Jou-kor orvosságai) című munkájában bukkant fel. Az aloé neve az arab alloeh szóból származik, de már a régi görögök is használták az aloé (“keserű”) és az aloedarion (“tisztító”) szavakat.

Betegségek kezelése:

Az aloét az ókorban is nagy becsben tartották. A használata az ősi írásokban is megjelenik. A HKO szerint alkalmazható székrekedés kezelésére, paraziták kiűzésére, égések, csípések, horzsolások kezelésére, a Gyomor, a Vastagbél és a Máj méregtelenítésére. Egyes nyugati fitoterápiás irányzatok az aloé belső használatát egyáltalán nem javasolják, csak a külső alkalmazást. Külsőleg sebgyógyító, égési sérülések kezelésére, pelenkakiütésre, felfekvésekre alkalmazott szer. Alkalmas még aranyér, pattanások, végbéltáji repedés külsőleges gyógyítására. A növénynek tulajdonított jótékony hatások közül néhányat nem sikerült igazolni. Jelenleg is folynak kísérletek, hogy bebizonyítsák nedvének vércukorszint-csökkentő hatását. Ehhez először a nedvből ki kell vonni a nyálkás gélt, mert ez utóbbi éppen ellentétes hatást, vércukorszint-emelkedést okoz.

Hol honos:

Trópusi vidékeken honos (Dél-Afrika, Földközi-tenger).

Figyelmeztetés:

Sokan fogyasztják tonikként napi rendszerességgel. A hagyományos kínai orvoslás szerint (HKO) szerint ezt nem lenne szabad, mivel ebben a gyógyászati ágban – bár elismerik a tisztító, méregtelenítő hatását – azonban hashajtóként tartják számon, és ezért a gyakori adagolása kellemetlen jelenségekhez, akár még függőséghez is vezethet. A hagyományos kínai orvoslás (HKO) szerint nem fogyasztható továbbá terhesség, illetve hasmenés, gyenge emésztés esetén (HKO szakkifejezéssel élve a lépben és a gyomorban fellépő hideg hiányszindrómák esetén). Újabban a nyugati orvoslás is ellenjavallja a hosszú távú szedésést, mert hasmenést és vastagbélgyulladást okozhat hosszú távon, illetve elektrolitveszteséget, többnyire káliumion-csökkenést eredményezhet. Belső alkalmazása kisgyermekeknél és terhes és szoptató nőknél kifejezetten ellenjavallt! Nem javasolt továbbá az urémiás, a veseelégtelen és a májbeteg egyéneknél.

Termőhelye:

A meleg, száraz területek (elsősorban: Afrika, Dél-Amerika) jellegzetes növénye.

Jogszabályi védettség: Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Mikor gyűjtik:

A levelet megvágják, és az ebből kifolyó nyálkás zselé a gyógyhatású anyag. Két különböző technikát alkalmaznak: felmelegítik, amelynek során kátrányszerű, feketés anyagot kapnak; vagy lassan megszárítják a napon (illetve megerjesztik), és így sötétsárga vagy csokoládébarna, lágy anyagot kapnak.

Szinonímák: aloe vera, áloé, orvosi aloé, valódi aloé, nyugat-indiai aloé, abesszín aloé, keserű aloé, barbadosi aloé, barbadoszi aloé

Latin név: Aloe vera, Aloe barbadensis

Angol: Aloe vera, Aloe, Barbados aloe, Bitter Aloe, Bitter Aloes, Curaçao aloe, Medicinal aloe, True aloe, West Indian aloe, Yellow Aloe

Finn:Lääkeaaloe

Francia: Aloe vera, Aloès, Aloès vulgaire

Görög: Αλόη η γνησία / Φαρμακευτική αλόη

Holland: Aloe vera, Aloë

Izraeli:אלוורה / אלוי אמתי

Japán: アロエベラ / アロエ・ベラ

Kínai: 庫拉索蘆薈 / 芦荟 / 蘆薈

Kinai (Pinyin fonetikus átírás): Lu hui, Lu Huj

Lengyel: Aloes zwyczajny, Aloes

Német: Echte Aloe, Aloe, Bitterschopf, Curacao-Aloe, Echter Aloe, Wundkaktus, Wüstenlilie

Norvég: Aloe vera

Olasz: Alòe vera, Aloe, Aloe vera

Orosz: Алоэ настоящее, Алоэ абиссинская / Алоэ барбадосское / Алоэ обыкновенное

Perzsa: صبر زرد

Portugál: Aloés

Portugál Brazil: Babosa, Babosa medicinal

Spanyol: Sábila, acibar, aloe, Aloe de Barbados, Aloe de Curazao, Aloe de las Barbados, Aloe vera, Pita zabila, Sávila, Zabida, Zábila, Zabira, Zadiba

Svéd: Äkta aloe, Aloe vera

Szlovák: Aloa pravá

Szlovén: Aloe vera, Hibridna aloja, Navadna aloja

Török: Tıbbi sarısabır

Források:

Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 306. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 4

Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0
Stefan Chmelik: A kínai gyógynövények titkai; Illia & Co. Kiadó, 2008, ISBN 978 963 9769 08 3
Penelope Ody: Titok nélkül: Kínai gyógynövények; Scolar Kiadó, 2007; ISBN 978 963 9534 91 9
A természet füvészkertje; Reader’s Digest Kiadó Kft. , Budapest, 2003; ISBN 963 9562 01 7

Franz Eugen Köhler, Köhler’s Medizinal-Pflanzen, 1897