Acsalapu acsalapu Milyen fitoterápiában használatos: nyugati Hatóanyag (az ezidáig felfedezett): alkaloidok, angelikasav, cserző anyagok, illóolaj, inulin, keserűanyag, kolin, nyálka, palmitinsav, pektin, petazol, pirrolizidin alkaloida, polifenolok, szeszkviterpének, sztearinsav, tanninsav Mely részét gyűjtik: levél, gyökér Acsalapu leírása: A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, fás, kívül barna; szára tőkocsányszerű; virágzata a virágnyílás kezdetén 20-30 cm magas, majd termésérésig a szára a méterig is megnyúlik. Maximum 80 cm magas, évelő növény. Nagy méretű, szív alakú levelei vannak, melyek csak a virágzási idő végén jelennek meg. Angol neve arra utal, hogy régen vajat csomagoltak bele. A gyógyszeripar nyersanyagként használja fel, általában fájdalomcsillapítás és görcsoldás céljára (asztmás rohamok csillapítására) használatos készítmények előállításához. A homeopátia elsősorban légúti betegségek, valamint vese- és epegörcsök csillapítására, kezelésére javasolja. Betegségek kezelése: Mint több nyelven is fellelhető, a középkorban a pestis kezelésére használták. Nagyméretű leveleit nap ellen kalapként, később fájdalomcsillapító és görcsoldó hatása miatt becsülték, vagy vizelethajtó és izzasztó gyógyszerként alkalmazták. A finomra őrölt orvosi acsalaput borral keverve a XVI. századtól kezdve használták bélparaziták ellen, vizelethajtóként, a menstruáció serkentőjeként. A gyökér hatása: nyálkakiválasztást elősegítő, izzasztó és köhögéscsillapító. A gyökér teáját légzőszervi megbetegedések ellen, főleg asztmatikus bántalmak enyhítésére, a légzés könnyítésére használják. A növény olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják az allergiás reakciók kiváltásáért felelős hisztaminok tevékenységét. Főzetét külsőleg torokgyulladás ellen öblögetőként alkalmazzák. A levél teája köptető, izzasztó, ideges fejfájásra, vagy migrénre megszüntető hatású. A friss leveleket a népi gyógyászatban gyulladások és kelések borogatására használják. Napjainkban az orvosi acsalaput egyre kevésbé használják. A modern tudomány azonban újabbnál újabb, érdekes hatásokról számol be a növénnyel kapcsolatban, ezért a természetgyógyászok és az orvosok gyógynövénykalauzaiból egészen biztosan nem fog eltűnni. A híres svájci orvos-természetgyógyász, dr. A. Vogel, a Kis Doktor című könyvében az acsalapu daganatellenes hatásairól is beszámol. A növényi részeknek megfelelően a levélből teát, a gyökérrészekből főzetet készíthetünk (egy csésze vízbe egy kiskanálnyi gyökér). A növényből készült főzet akár naponta háromszor is fogyasztható. Az így elkészített italnak azonban olyannyira intenzív szaga van, hogy akár rosszullétet is okozhat. Indokolt és érdemesebb az acsalaput más gyógynövényekkel, esetleg mézbe keverni, vagy ahogyan elődeink tették borral együtt, felfőzve használni. A tea görcsoldó tulajdonságait gyomorgörcs, epegörcs, esetleg húgyhólyag-görcs fellépésekor használhatjuk ki. Az acsalapu csillapítja a lázat, gyulladáscsökkentő és vizelethajtó hatása van, emellett a székrekedés megszüntetésében is segítségünkre lehet. Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret 2 dl vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük. Leszűrve, ízlés szerint mézzel, citromlével ízesítve fogyaszhatjuk, hurutoldásra. Borogatáshoz: a frissen szedett, megmosott leveleket szétzúzzuk, majd felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük meg a borogatást. Figyelmeztetés: Az orvosi acsalapu felhasználása óvatosságot igényel, mert hatásában erős, májat károsító, pirrolizidin típusú alkaloid is van benne (nemesített fajtái azonban a károsító alkaloidot csak minimális mértékben tartalmazzák). Ezért hosszabb időn át nem szabad belsőleg használni, az előírt mennyiség betartásával azonban nincs káros hatása. Áldott állapotban lévő kismamáknak, szoptató anyukáknak és kisgyerekeknek alkalmazása nem tanácsos. A pirrolizidin rákkeltő anyag, ezért a növény használata fokozott óvatosságot igényel. Érdekesség, hogy egyes kutatások éppen daganatellenes hatásáról számolnak be. Termőhelye: Hegyvidéki patakok mentén, források körül, vizenyős helyeken. Folyópartok mentén nagy tömegben található. Összetéveszthető: Az acsalapunak több fajtája is lézetik, például a fehér acsalapu (Petasites albus), amely már a havon is kivirágzik, ám gyógyászati célokra csak az orvosi acsalapu (Petasites officinalis) használatos. Összetéveszthető a martilapu (Tussilago farfara L.) és a nagy bojtorján (Arctium lappa L.) gyógynövényekkel, ezért gyűjtése elővigyázatosságot, szakszerűséget igényel. Jogszabályi védettség: A fehér acsalapu (Petasites albus) a magyar jogszabályok (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) szerint védett, természetvédelmi értéke 5.000 Ft, ezért Magyarországon nem gyűjthető! Az orvosi acsalapu nem védett! Mikor gyűjtik: A növény leveleit akár őszig, folyamatosan is szedhetjük (fő gyűjtési idő: júniustól augusztusig), majd kiszárított részeit porrá zúzzuk. A gyökér ősztől tavaszig gyűjthető (októbertől áprilisig). Gyökerét és föld feletti részét leginkább május-júniusban gyűjtik. Beszáradási aránya 6:1. Acsalapu szinonímák: közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú, vörös acsalapu, orvosi acsalapu Latin név: Petasites hybridus, Petasites officinalis, Petasites ovatus, Tussilago petasites Angol: common butterbur, blatterdock, bog rhubarb, bogshorn, butter-dock, butterbur, butterburr, capdockin, European butterbur, flapper dog, flapperdock, langwort, pestilence wort, plague flower, sweet coltsfoot, thunder-dock, umbrella leaves, umbrella plant, wild rhubarb Finn:Etelän ruttojuuri Francia: Pétasite hybride, Grand pétasite, Chapeau du diable, Herbe aux Teigneux, Pétasite commun, Pétasite vulgaire, Pétasitès hybride Holland: Groot hoefblad, Groot hoefblad soort Ír: Gallán mór Japán: セイヨウフキ; バターバー Lengyel: Lepiężnik różowy, Lepieznik rozowy Német: Pestwurz, echte; Gemeine Pestwurz, Gewöhnliche Pestwurz, Bach-Pestwurz, Duftende Pestwurz, Gebräuchliche Pestwurz, Gemeiner Pestwurz, Grosser Huflattich, Pestwurz, Rote Pestwurz Norvég: Lækjepestrot, Legepestrot Olasz: Farfaraccio maggiore, Farfaraccio Orosz: Белокопытник гибридный Portugál Brazil: Petasites Spanyol: Petasita, Petasites hybridus, Sombrerera, Tusílago mayor Svéd: Pestskråp, Pestilensrot, Pestrot, Skråp Szlovák: Deväťsil lekársky Szlovén: Navadni repuh, Repuh navadni Török: Vebaotu Források: Rápóti-Romváry: Gyógyító növények 68. o., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 1999, ISBN 963 242 594 4 Dr. Hans W. Kothe: 1000 gyógynövény; Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2008, ISBN 978 963 370 565 0 Szalai Miklós: Halimbai füveskönyv; Takács és Fia Bt., 2009, ISBN 978 963 06 7625 0VITAE KLUBMAGAZIN, 2011/10, Vladimír Vonásek: Orvosi acsalapu; Hatalmas levelek, óriási gyógyerő Flora Danica Hft. 15, Tab. 842 / Carl Axel Magnus Lindman: Bilder ur Nordens Flora; Tavl. 24 / Prof. Dr. Thomé, Otto Wilhelm: Flora von Deutschland, Österreich und der Schweiz Band 4 Tafel 105 VISSZA A GYÓGYNÖVÉNYKERESŐBE
