A fokhagyma jótékony hatása már nagyon régóta ismert. Észrevették, hogy a fokhagymának fűszerező hatásán túl számos más előnye is van. Ezek egyike a gyenge stimuláló, élénkítő hatása.
Nem véletlenül lázadoztak a piramisépítők, ha nem kapták meg fokhagyma adagjukat és nem ok nélküli a magyar népi regula: ,,Ha hosszú gyalogútra mész, végy bé fokhagymát!”
De őseink jegyezték fel azt is, hogy ,,Ha lovadat akarod büszkeségből futtatni, adj bé fokhagymát…”
Számos hatását felsorolhatnánk még, de a nagy kérdés mindig is az adagolás volt.
KATTINTS IDE, HA MÉG TÖBBET SZERETNÉL MEGTUDNI A FOKHAGYMÁRÓL!
A fokhagyma jótékony hatása, adagolása
Kedves tanárom dr. M.G. azt mondta a drogista iskolában, hogy az alap a napi egy-két gerezd, melytől még hosszú adagolás után sem várhatunk többet, mint az emésztőszervi hatásai.
Napi 3 gerezdtől kezdődnek a keringésre való hatásai, de csak 2-6 hónap adagolás után.
De mennyit szabad megenni maximum?
A kérdés látszólag értelmetlen, hiszen ha túl sokat eszünk belőle, egy erős gyomorégés úgyis jelzi, hogy túlléptük a határunkat. Másrészt meg nagyon is fontos kérdés, hiszen tapasztalt fokhagyma fogyasztók jól tudják, hogy idővel hozzászokik a gyomrunk és baj nélkül emelhetjük az adagot. De meddig?
Ugyanis nem csupán azért szoktak idővel többet enni belőle, mert bírják, hanem mert már KÍVÁNJÁK is, azaz kezd megjelenni a sóvárgás – ugyan a fokhagymánál még picike – de valós démona.
Magam azt mondom, hogy semennyire sem szabad emelni!
Ha keringési problémákra alkalmazzuk, akkor is maradjunk meg a napi 3, maximum 4 gerezd adagnál, 2-6 hónapon át, utána pedig mindenképpen (!) tartsunk egy 2-6 hónapos szünetet, csak utána ismételjük. (Készítményeinél pedig természetesen tartsuk be a rajta lévő adagolást !)
Vigyázzunk!
Semmiképpen se együk nagy dózisban, hosszú éveken keresztül!
Egyetlen szomorú, nagyon szomorú tapasztalat van erről ismerőseim körében, de számomra ennyi is fontos figyelmeztető jel.
Néhai kedves ismerősöm rendszeres fokhagyma fogyasztásba kezdett. Minden este bevett pár gerezdet. Apróra vagdalta és tejjel nyelte le.
Érezte jótékony hatását, de sajnos később nyilván az élénkítő hatását is, hiszen egyre növelte az adagot, mert neki ez ,,jó” volt. Hiába figyelmeztettem, máig emlékszem szemrehányó tekintetére.
Akkor is, mikor vagy már 10 év fokhagymázás után láttam, hogy egy jól megpúpozott evőkanálnyi (!) fokhagyma aprítékot nyelt le kevés tejjel, és hiábavaló volt szólnom.
Aztán elkezdett fájni a gyomra. Később a nyelés is fájdalmas lett. Vizsgálatok, tükrözés. Gyomor limfóma, elváltozások a nyelőcsövön.
Az orvos mikor felírta a Susp. anaesthetica-t, hogy fájdalom nélkül tudjon enni, mit sem tudott a fokhagymás előzményekről. Ugyan honnét is tudott volna, máshol sincs idő beszélgetésre.
És végül elvitte. Megérte ugyan a bibliai ,,hetven vagy nyolcvan esztendőt”, de lehetett volna még másképp is.
Nem tudom bizonyítani az összefüggést és nem is állítom, hogy az ilyen sok fokhagyma limfómát okozna.
De egy csepp józan paraszti ész is elég ahhoz, hogy végiggondoljuk: ekkora adagot ennyi ideig nem hagy reakció nélkül a szervezetünk.
Akármennyire is ,,jó” ez a szelíd /?/ stimuláns.
És a mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!
A szerző
