A farkasalma gyógyhatása hogyan és milyen formában képzelhető el, amikor ennek a növénynek olyan ereje van, hogy a mérgező növények közé sorolják? Emellett belsőleg rákkeltő tulajdonságú… Lássuk, hogy lehet-e állapotjavításra használni?
A farkasalma gyógyhatása a történelem tükrében
A növénnyel az írott történelem legrégebbi képanyagában, az egyiptomi rovásírásos agyagtáblákon találkozunk.
Alkalmazása az ókori görögöknél
Részletesebb leírása azonban az ókori hellén görög időkre nyúlik vissza. Nem tisztázott, hogy attikai apokrif szövegekben jelenik meg hamarabb (Kr. e.: 300 környékén), vagy a híres Arisztotelész egyik brilliáns tanítványa, Theophrastus írja le a drogot és használatát körülbelül ugyan ebben az időben. Tény, hogy rendkívül sokoldalú gyógyszerként tekintettek rá és számos betegség orvoslójaként tartották számon.
Gyógyszerészeti felhasználásáról így ír Theophrastus (Historia Plantarum):
„… nagyon keserű az íze … többnyire sötétes megjelenésű … rendkívül sok illatanyag van benne … fej sérülésekre gyógyír, illetve kígyómarás és álmatlanság ellen … női bajok kezelője közvetlenül hüvelybe helyezendő méhgyűrűként … igazi csodaszer … ”
Theophrastus említést tesz a mézes-olívaolajos macerálásáról, és a száraz borban (alkoholos tinktúra) történő kivonatolásáról egyaránt, külön-külön említve, melyik milyen kórképre javasolt.
Hippokratész görög irományaiban szintén helyet kap a farkasalma, mint a legkülönbözőbb betegségekre más egyéb gyógynövények társaságában keverékként alkalmazandó orvosság. Leggyakrabbi említése a ’Nők betegségei 1’-ben található, ahol hasonlóképpen a Theophrastus-i íráshoz, szintén – 5 másik komponenssel társítva – egyfajta hüvelygyűrű vagy hüvelytapaszkénti alkalmazásáról olvashatuk, mely a havi vérzés azonnali megindítására volt hivatott. Ez okból kifolyólag széles körben alkalmazta az ókori görögség nem kívánt terhesség megelőzésére.
Gyakorta használt orvosság volt a „legősibb szakma” képviselői körében, ami nagyon hamar komoly vesekárosodást okozott és a húgyvezetékek elrákosodásához vezetett, mivel a farkasalma hatóanyagai már viszonylag rövid ideig tartó érintkezésnél is nagyon hatékony és nagy arányú felszívódást mutatnak a hüvely nyálkahártyáján keresztül.
A farkasalma angol neve a harmadik trimeszter utolsó szakaszában történt alkalmazásáról, illetve már csak emlékéről tanúskodik: fordítása a ’Birthwort’ = „jó” szülés, vagy „érdemes” szülés, vagy „alkalmas” szülést jelent.
Ha hihetünk Theophrastus irásainak és a görög elnevezésnek, akkor a „legjobb” szülést biztosítja, mert beindítja és felgyorsítja a szüléshez szükséges oxitocin termelést a szervezetben, így lerövidítve a vajúdás időtartamát.
A sebgyógyítás területén Hippokratész írásaihoz hasonló névtelen medikus szövegeiből megtudhatjuk, hogy a levelek porrá őrölt változatát javasolja:
„ … az új sebek elgennyesedését gátló szer … a szárított levelek nagyon finomra zúzott porát közvetlenül a sebre kell helyezni…”
ellenben egyből felhívja a figyelmet, hogy
“epebántalmakkal küzdő beteg számára a gyógyszer kerülendő, mivel „…végzetes kimenetelű, 9-10 napon belüli gyötrelmes halálhoz vezet…”
A farkasalma alkalmazása a hazai gyógyítóknál
Szalai Miklós (1902-1990), a halimbai gyógyító pap is leírja, hogy gyökere sebek, vizenyő, csúz, láz, idegbetegségek, és étvágytalanság gyógyítására kiváló.
Varró Aladár Béla könyvében szintén sebgyógyulásra javasolja, és leírja, hogy az egész fűből készült főzet a gyermekágyi folyást fokozza, mivel a kismedence szerveiben vérbőséget idéz elő.
A farkasalma gyógyhatása az újabb kutatások tükrében – ellenjavallatok
Rácz Gábor – Rácz-Kotilla Erzsébet – Laza Arisztid a Gyógynövényismeret című 1984-es kiadású könyvükben már leírják, hogy
“Az arisztolochiasav fokozza a falósejtek (fagociták) működését és ezen keresztül a szervezet védettségét (immunitását) egyes gennykeltő baktériumokkal szemben. Rákkeltő tulajdonságai miatt a használatát megtiltották. A hasonszervi gyógyászatban (homeopátia) is csak igen nagy higításban szerepelhet.”
Farkasalma – karcsúsítószer?
1992-ben, Brüsszelben, Belgiumban egy érdekes egybeesésre lettek figyelmesek. Súlyos nefritisz alakult ki záros határidőn belül szinte mindegyik olyan 50 év alatti hölgynél, akik esetében egy bizonyos hasonlóságot mutató tényezőt fedeztek fel: mindegyikük egy fogyókúrás klinika „kúráján” vett részt, ahol a fogyás elősegítésére szánt kínai gyógynövény keverékből álló tea egyik hozzávalóját, a stefániagyökeret lecserélték a farkasalma család egyik közeli Kínában honos tagjára, az Aristolochia Fangchi-ra, amelyben szintúgy fellelhető az arisztolsav, mint a nálunk őshonos közönséges farkasalmában.
A karcsúsodni kívánt hölgyek egészségügyi állapotát, s a megelőző két évet felölelő eseményeket, vagyis 1990-től 1992-ig vizsgált esetek mindegyikénél vesegyulladás, maradandó vesekárosodás és a húgyvezeték rosszindulatú sejtburjánzása volt megállapítható. Utóbbit rendkívül ritka rákfajtaként tartják számon és csak elszórtan fordul elő, ebben az esetben tömeges előfordulásról beszélhetünk. Utólag klinikai vizsgálatok igazolták, hogy a farkasalmában található arisztolsav számlájára írható a tartós vesekárosodás és a vesével, húgyvezetékekkel kapcsolatos karcinogén hatás.
2013-ban, Indiában végzett kutatás azóta nem csak a vesekárosító, hanem májrákkeltő hatását is igazolta, mely kutatás kiterjedt az egész dél-kínai régióra, Észak-Amerikára, Európa néhány országára, Taiwanra, Indiára és számos országra az arab világból. Az arisztolsav mutogén tulajdonságára hívja fel a figyelmet, mely hatóanyag genetikai kulcsként értelmezhető, végleg beépül a DNS azon részébe, amely a májsejtek szaporodásáért felel, azt átstrukturálva rosszindulatú sejtosztódást, rákos mutációt indukál.
A farkasalma lehetséges alkalmazása, a farkasalma gyógyhatása
A népi gyógyászatban külsőleg sebek kezelésére használják. Egyes országokban gyári készítményekben forgalmazták a szervezet védekező képességének fokozására (immunstimuláló hatás) különböző gennykeltő baktériumok ellen. Főleg a rosszul gyógyuló sebek, fekélyek kezelésére használták. Mivel a vegyületek rákkeltőek, ezért valamennyit kivonták a forgalomból.
Ma már inkább csak a homeopátiában alkalmazzák a mentsruációs panaszoknál és a vénabetegségeknél.
A farkasalma lehetséges alkalmazása
Egyes fitoterapeuták a mai napig használják, de kizárólag külsőleg! Alkalmazása rendkívül veszélyes a karcinogén hatása miatt, hiszen az arisztolsav a nyálkahártyán keresztül nagy hatékonysággal szívódik fel!
Pikkelysömör, övsömör, sömör, ótvar, ekcéma, bőrfertőzések és -daganatok kezelésére, baktérium- és gombairtásra külsőleg használható. Gennyes, nehezen gyógyuló idült sebek gyógyítására is használják egyesek. Nem házi szer! Alkalmazása nagy körültekintést igényel! Nem javasolt önmagában használni! Keverékben dióval és körömvirággal övsömörre hatásos. Ízületi fájdalmak, reuma, köszvény esetén bedörzsölőként vagy ecsetelőként az alkoholos kivonata hatásosabb.
Olajos macerátum recept
A friss növényi részeket vágjuk apróra, majd tegyük egy tiszta, átlátszó üvegbe és öntsük fel olajjal, hogy teljesen ellepje. Minél több a növényi rész, annál erősebb az olaj. Az olajból sose lóghat ki egy pici növényi rész sem. Két hétig takarjuk valamilyen fedővel és tegyük napra. Ha letelt a két hét, leszűrhetjük. A növényi részekhez és az olajhoz a késen kívül, amivel fölvágták, nem érhet fém. Még a szűrőnek is papírnak vagy műanyagnak kell lennie!
A farkasalma leírása
A nemzetség több száz fajt ölel fel, amelyeket bővebben (kb. 30 fajtáját) a kínai Materia Medica Encyklopedia is tárgyalja. A hazánkban is megtalálható közönséges farkasalma (Aristolochia cleamtitis L.) fél- egy méter magasra növő évelő növény. Gyöktörzse hengeres, elágazó, kúszó. Szára sárgászöld, felálló, hajladozó, sajátságos illatú.
Bőrnemű levelei szórt állásúak, hosszú nyelűek, tojásdad, vagy szív alakúak, szélük apró fogacskáktól érdes. Május-júniusban nyíló virágai zöldessárgák. Körtére emlékeztető termése zöld vagy zöldesbarna, kettesével-hármasával nőnek a levelek hónaljából.
Erdőszéleken, nedves, árnyékos árterületeken, szőlőskertekben, kalászos vagy kapás kultúrákban előforduló gyomnövény.
A farkasalma hatóanyagai
Arisztolsav, cseranyagok, illóolaj, keserűanyag, gyanta, alkaloidok, antibiotikum, C-vitamin, tanninok, festő anyagok, stb.
A farkasalma gyűjthető részei
Ép, egészséges levelei, némi virágzó herba és gyökér gyűjtendő.
A farkasalma elkészítése
Külsőleg alkalmazható; elkészíthető olajban, alkoholban, porrá őrölve önmagában vagy olajban-mézben.
A farkasalma gyűjtési ideje
A növény május végétől augusztus végéig gyűjthető.
A következőeket vegyük figyelembe és fontoljuk meg: bár a növény gyűjthető augusztusig, de a növény a virágzás csúcspontján van ereje teljében, s bár augusztusig folyamatosan nyílik, addigra már megtermékenyül annyi virága is, amikből kinevel a növény jópár magházat (ez az alma része a farkasalmából). Ha a növényen van magház, értelemszerűen a reprodukciójára fókuszál, és az energiák többsége ode összpontosul – így másabb hatóanyag tartalma lesz magának a növénynek. A kivonatolásra a legideálisabb július eleje.
Gyűjtési hely, előfordulás
Általában parlagokon, cserjés helyeken, napsütötte egyenes mezőkön, útszéleken és erdei tisztásokon, bolygatott talajon érzi jól magát. Szereti a vetések szélét és a szőlő közelségét. Ártereken és elhagyatott kertek szárazabb részein is megtalálható. Melegkedvelő és fényigényes faj, a szárazságot közepesen jól tűri, de a lápos talajokon nem él meg.
A szerző
