Az emberi test energetikai rendszere régóta tudományos kutatások tárgya. Mit jelentsen ez a mondat, hogy “testünk energia”? Vetődik fel több emberben joggal a kérdés. Hiszen testünk fizikailag meghatározott és térben rögzített anyagok összessége! Mondhatnánk. Pedig ez a tétel immár bizonyítást is nyert, és ez így van akkor is, ha sok embernek erről nincs tudomása.
A mai elsősök a környezetismeret könyvben az alábbi mondatot tanulják: “Szilárd anyag az, melynek alakja nem változik.” Azt azonban már egy elsős gyerekek is tudják, hogy a jég, vagy például a gyurma alakja is változik, pedig az is szilárd anyag. Szóval akkor módosíthatjuk úgy a mondatot, hogy “Szilárd anyag az, amelynek az alakja egy adott pillanatban változatlan.” Igen ám, de ez a folyékony halmazállapotú és a légnemű anyagokra is igaz, hogy az idő egy adott pillanatában változatlan az “atomi összetevőjük”, más szóval a térbeli kiterjedésük, azaz az alakjuk, szóval ez mondat így már nem csak a szilárd anyagokra lesz igaz, hanem mindenféle halmazállapotú anyagra.
Szóval az anyagok külső megjelenése, szilárdsága alapján úgy tűnik, hogy nem tudunk éles határvonalat húzni, hiszen az térben és időben egyaránt változhat, sőt különféle környezeti hatásokra más és más halmazállapotúvá változhat. Mi tehát az az ismérv, amely alapján az egyik anyag sűrűbb, mint a másik?
Az, hogy anyag-e, vagy energia-e a testünk egyáltalán nem közkeletű kérdés.
A fizika tudományának fejlődésével Newton mechanikára vonatkozó elméleteitől eljutottunk Maxwell elektromosság tanáig. Ez egy sor olyan kérdést vetett fel (ilyen volt például az elektromágnesesség), melyet már a korábbi fogalmakkal nem lehetett leírni. Itt találkozhattunk az “éter” fogalmával is, mely a korabeli fizikusok szerint kitölti a világűrt. Ezzel egy sor kérdést, például a fény terjedését meg tudták magyarázni. Egy idő után azonban újra és újra ellentmondásokba keveredtek, mely egyben a klasszikus fizika végét, és az ún. modern fizika kezdetét jelentette, mely szokatlan gondolatokkal tört magának újabb és újabb utakat. A tudósok számára egyre inkább bebizonyosodik, hogy valamennyi rendszert az energián és az ismert anyagi tényezőkön kívül láthatatlan szervező erők is szabályozzák. A fizikusok immár nemcsak anyagként, hanem energiaként is leírják az egyes testeket, így az emberi testet is. A kvantumfizika jól ismert és ma már sejtszinten is mérhető elektromos és mágneses hatásokkal operál és emberi energiamezőkről is beszél.
A kvantumfizika elmélete szerint a részecske, mint egy energiahullám, vagy energiacsomó, a megfigyelés módjától függően veszi fel a csupán valószínűsíthető helyét (ún. Heisenberg reláció). Az elemi részecskék egy energiaszórást vagy egy anyaghalmazt képviselnek. Helyük és elhelyezkedésük a térben, vagyis az „ürességben” a Schrödinger-hullámegyenlet szerint írható le. Például egy elektron az atommag körüli pályáján egy energiafelhőként rezeg, a helyét csak valószínűsíthetjük.
A fizikai eme nyilvánvaló eredményei ellenére az orvostudományba nem, vagy csak alig szivárogtak át ezek az ismeretek, azaz az anyagot anyaggal (gyógyszerekkel) “kezelik”. Vajon miért van ez így? Az emberi test talán nem test? Nem vonatkoznak rá a fizika általános, az anyagokra levont következtetései? Ha egy vasgolyó mozgását le lehet írni az energia fogalmaival, akkor az emberi test sejtjeinek belső mozgására ne lennének igazak az energia törvényszerűségei?
A fizika tudományának kísérletei az emberi test energetikai rendszere mérésére:
Pedig a mai modern technika által létrehozott különleges spektrumú (frekvenciatartományú) és jelformájú elektromágneses tereket létrehozó készülékek ma már igazoltan meggyorsítják a gyógyulási folyamatokat. Ilyenek például a fényenergián alapuló különféle infra- és egyéb lámpák, a biorezonancia elvén működő készülékek, vagy az akupresszúrás pontokon használt – az egyes szervek fizikai aktivitását mérő – műszerek.
Energiák és lelki hatások:
Bizonyítást nyert immár az is, hogy a betegségek egy jó része lelki eredetű. Sőt! Egyes gyógyítók, orvosok tovább mennek és egyenesen azt állítják, hogy valamennyi betegség eredete a pszichében, valamilyen negatív érzetben, vagy nem megfelelő érzelmi viszonyulásban keresendő. Könyvek tucatjai jelentek meg e témában, melyek test-lélek szótárként funkcionálnak, és az emberek visszakereshetik azt, hogy az adott betegségük milyen lelki okokra vezethető vissza. (Rüdiger Dahlke, Jacques Martell, Késmárki László stb…). Újabban felbukkant egy új természetgyógyászati irányzat is Új Germán Medicina néven, mely szintén ezek okokra vezeti vissza a betegségek eredetét. Nem szükségesek szakkönyvek sem (bár kétségkívül segítenek) – ha jól megfigyeljük életünk történéseit, ezekre az összefüggésekre magunk is rájöhetünk.
Egy hazai villamosmérnök, radiesztéta, természetgyógyász Majoros János Károly például a negatív érzelmi minták megbetegítő hatását azzal magyarázza, hogy “az idegrendszer nem bírja a traumás esemény érzelmeinek lelki nyomását. Az érzelmek elektromos hatást is kiváltanak a testben. A lelki trauma blokádokat okoz az idegrendszer működésében, az idegpályákon megsérül, lelassul a kémiai és elektromos információátadás, így testi szinten az idegrendszer vezetőképessége károsodik.”
Csakrák és meridiánok:
Az emberi test energetikai rendszere, illetve az hogy testünk energiapályákból áll, több ezer éve ismeretes az abba beavatottak előtt, mára pedig a szélesebb tömegek számára is elérhetővé vált. A csakrák és ezek pontjainak (pl. meridián pontok) működése, melyet energiapályaként jellemezhetünk, ismeretes volt az ősi hindu vallásban (védikus hagyományok), a hagyományos kínai orvoslásban, a taoista felfogásban, vagy az ősi buddhizmusban, de nyomon követhető a sámánisztikus hagyományokban is. A mai “modern” gyógyításban pedig például a kineziológia, vagy a különféle bioenergetikai gyógyászati ágak használják.
A pragmatizmus filozófiai irányzata szerint egy elmélet igazsága vagy helyessége annak gyakorlati működőképességében és eredményességében nyilvánul meg. Vannak kézzelfogható, tapasztalati úton érzékelhető jelenségek, tények, melyek működnek, és az ezt gyakorlók ősidők óta eredménnyel alkalmazzák. Lehet, hogy természettudományos alapon egyelőre nincs magyarázat a hatásmechanizmusra, vagy azért, mert a tudomány még nem tart azon a fejlettségi szinten, vagy mert nem is keresték rá a tudományos magyarázatot (tudományos érdekek, vagy anyagi eszközök hiánya miatt).
Voltak azonban olyan neves tudósok, akik kísérletet tettek ezen jelenségek magyarázatára.
Bruce Lipton orvosbiológus „A tudat a belső teremtő” c. könyvében rámutat arra, hogy a kvantumfizika mai ismeretei alapján könnyen lehetne tudományosan is bizonyítani, leírni az energiagyógyítás működésmódját, de a hivatalos orvoslás nem foglalkozik ezzel (nincs rá motivációja, azaz irányultsága és késztetése sem).
1960-ban Szent-Györgyi Albert professzor „Bevezetés a szubmolekuláris biológiába” című művével meghonosította az élettanban is a kvantumfizikai szemléletet. Több száz tudományos kísérlet igazolta, hogy az elektromágneses erőterek a biológiai szabályozás összes megnyilvánulását irányítják. A kísérletekben észlelt hatás csak a sejtszintű végeredmény. A sejtek elektromágneses és elektrosztatikus tereit -frekvenciatartomány, jelalak és amplitúdó tekintetében – létrehozó mozgó és álló töltések minőségét és arányait a finom anyagi testekben zajló szubatomi folyamatok, azokat pedig a tudatállapot szabályozza.
Az emberi test mint mágneses mező:
Az emberi test energetikai rendszere azonban más oldalról is megközelíthető. Ez a biomágnesség elve, azaz az élő szervezetek által gerjesztett mágneses mezők jelensége. A biomágnesesség, mint fogalom régóta használatos, jelen tudományos meghatározása azonban az 1970-es években öntött formát, amikor a kutatások egyre nagyobb számban kezdték el mérni az emberi test által létrehozott mágneses mezőket, amelyet a SQUID kis zajú technika kifejlesztése tett lehetővé.
Ezen mérések során észrevették, hogy az ember által kibocsátott mágneses rezgésekre befolyással van az elfogyasztott ételek mennyisége és minősége, a fizikai testgyakorlatok és a meditáció is. Ez a mező, még ha egyes összetevői túl gyengék is ahhoz, hogy a mai műszerezettséggel mérhetővé váljanak, mindenképpen kölcsönhatásba kerülnek, illetve megzavarhatók külső mágneses mezőkkel, legyen az műszaki készülékek által gerjesztett elektroszmog (elektromos vezetékek, rádiótelefonok, képernyők, mikrohullámú sütők, ionizált gáz töltésű fényforrások, stb.) vagy más emberek által keltett egészségesítő vagy betegítő mágneses mező.
Az élő szervezetek elektromos tevékenységének mérése:
Az emberi test energetikai rendszere feltérképezhető az emberi test elektromos tevékenységének mérésével is.
Richard Caton angol fiziológus 1875-ben kezdte az első állatkísérleteket az élő szervezetek elektromos tevékenységének a vizsgálatára, a különböző életfunkciók megfigyelése közben. Az állatoknál agyi elektródákat alkalmazott a koponyacsonton keresztülvezetve. Így viszonylag nagy jeleket kapott, melyeket egy érzékeny galvanométer mutatójának a kilengései jeleztek, pl. a vizsgált állat szemét érő fényinger hatására.
1929-ben Hans Berger osztrák pszichiáter a fejbőrre helyezett elektródákon keresztül vezette el az elektromos jeleket. Utóbbiakat az akkori technikának megfelelő, nyilván villamosmérnökök által tervezett elektroncsöves erősítővel erősítettek fel annyira, hogy egy mozgó papíron a rajzoló készülék megjeleníthette az aktuális hullámalakokat. Berger rögzítette elsőként az alvási és ébrenléti görbéket, nevéhez fűződik az alfa és béta aktivitás leírása, továbbá betegségekhez köthető agyi rendellenességeket is regisztrált. A jeleket az azok keletkezési helye és a bőrön lévő elektródák között elhelyezkedő agyhártyák, a koponyacsont és a fejbőr csillapítják és szétszórják, ezért is szorulnak azok erősítésre.
Ma a fejbőrrel érintkező elektródákkal szabályosan kialakított pontokról vezetik el az elektromos jelet a mérő és rögzítő berendezésbe, az elektroenkefalográfba (EEG), mely a kimenetén a mért jelformákat adja, vagyis az elektroenkefalogrammot. A 16-25 elektróda közötti feszültségkülönbségeket felerősítik és különböző frekvenciatartományokra szűrik (alfa, béta, delta, theta stb. hullámok), kb 0,5-50 hertz (jel/másodperc) között. Sok ezer neuron (idegsejt) egy időben való (szinkron) működésének időbeli lefolyása adja az elektromos jelet.
A különböző tevékenységek (alvás, meditációs állapot, aktív tevékenységek, stb.) alatt vizsgálva a normálisnak és a kórosnak tekintett állapotok megkülönböztethetők, felderíthetők. Mivel a szív és az agy jelei a legerősebbek, célszerűen ezek jeleinek vételére tervezték meg a villamosmérnökök az EKG (elektrokardiográf) és az EEG (elektroenkefalográf) készülékeket. A szívnél a levehető elektromos jelek nagysága millivoltos (ezredvolt) nagyságrendbe esnek, míg az agy jelei 10-300 mikrovoltosak (milliomod volt).
A mágneses mező mérése – magnetoenkefalográfia:
Az emberi test energetikai rendszere elektródák nélkül is mérhető. A MEG eljárása ugyanis elektródák nélkül működik. Az agy tevékenységének a feltérképezésére szolgál, az agy neuronjai által létrehozott gyenge elektromos áramok által termelt mágneses mező érzékelése és rögzítése révén. A MEG-et alapkutatásokra alkalmazzák az agy megismerési, érzékelési folyamatainak leírásában. Továbbá lokalizálhatják segítségével az agy patológiás részeit sebészeti beavatkozások előtt. A MEG jelek érzékeléséhez kb. 50.000 aktív neuron egyidejű együttműködése szükséges. A folyamatban részt vevő mozgó töltések mágneses teret hoznak létre, melyet a fej körül elhelyezett rendkívül kis zajú erősítő berendezéssel, a SQUID-del érzékelnek. A SQUID magnetométer (super conducting quantum interference device) tartalmaz két szupravezető réteget, mely az abszolút nulla fok közelében (mínusz 273 Celsius fokon) képes jelezni az olyan kis mágneses mezőket, melyek az élő szervezetek bocsátanak ki. Ezeket a jeleket analizálják különböző frekvenciájú szűrések és erősítések után.
Biomágnesek az élő szervezetekben:
Az ember mágneses mezejében szerepet játszanak azok a biológiailag létrejövő magnetit kristályok, melyet a kutatók az agyat és a gerincvelőt beburkoló hártyákban nagy mennyiségben találtak. Élőlények sejtjeiben, baktériumokban, rovarokban, madarakban, halakban és az emberi agysejtekben is kimutathatók 50-500 nanométer (10-9 m) közötti méretű mágneses vasoxid Fe3O4 kristályok. Azt gondolják, hogy ezek a struktúrák a Föld gyenge mágnességének az érzékelésére szolgálnak, így döntő szerepük lehet az élőlények tájékozódásában. Ezek a biomágnesek tökéletesen mentesek a kristályrács hibáktól.
Testünk az elektromágneses tevékenységek egy olyan csodálatos tárháza, amelyet a kutatók korunkban kezdenek el felfedezni. Az emberi testben feltárt „műszaki” megoldások sok különleges, életünket még kényelmesebbé tevő találmánynak szolgálhatnak alapul.
A természetgyógyászat energetikai vonatkozásai:
A természetgyógyászati gyakorlatban feloszthatjuk a kezelési eljárásokat segédeszközös és segédeszköz nélküli módszerekre. A segédeszközös módszerek alkalmazása esetén a szervezetbe bevitt anyagok által hordozott energetikai információ hozza létre, ill. segíti a gyógyulás folyamatát. (Étkezési szabályok betartása, gyógyteák, ásványi anyagok, vitaminok, homeopátiás szerek, stb.) Ebből a megközelítésből kiderül, hogy a természetgyógyászatban alkalmazott terápiák többsége valamilyen energetikai információt közöl a kliens energetikai rendszerével.
A terápiák függetlenül attól, hogy hatóanyagelvűek vagy homeopátiás hatásmechanizmusúak (ahol mint tudjuk “csak” a szükséges információt viszi át a hordozóanyag), mindig az energiarendszer hiányának rezonanciáján lévő energiatöbbletet szolgáltatják.
Az összes természetgyógyászati eljárásnál az energiát vesztett szervezet öngyógyító erőit addig lehet újraindítani, ameddig annak az alapregulációs képessége működik. Ez egy energiaszintet is jelent a fizikai testben és ha ez alá süllyed az életerő, akkor az energetikai eljárások csődöt mondanak. Az állapotfelmérési módszerekkel több évvel a fizikai szervek károsodása előtt felismerhetők az energiahiányok.
Ez a cikk Majoros János Károly több száz oldalas jegyzetei alapján készült, a szerző engedélyével.
