Szent György napi népszokások április 24.-én

Néprajzi gyűjtők ezt számos variációban feljegyezték.

Voltak gyógyítók, akik csak a Szent György nap előtti füveket mondták hatásosnak, mások a május elseje előtt szedett füvekkel kezeltek.

De nem ez a lényeg! A hagyomány a felszín alatt mindig őriz valami fontosabb mondanivalót! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy bőven vannak az év más szakában gyűjtendő gyógynövények is.

Jelen esetben amit fontos megjegyeznünk az az, hogy az ELSŐ SZEDÉSŰ gyógynövény mindig értékesebb a később gyűjtöttnél! Erre akart rávilágítani a köznépnek szóló ,,babonás” hagyomány.

Miért is? Tessék csak összehasonlítani a tavasszal gyűjtött csalánt a nyári, kaszálások után újrahajtott növényből gyűjtöttel! Meglepően különbözik a kettő, bár ,,hivatalosan” mindkettőt ugyanúgy felvásárolják.

A tavaszi növény szép mélyzöld, állaga is vaskosabb, tömöttebb.

A nyár végi csalán szárítmánya láthatóan világosabb zöld, állaga vékony, pergamenszerű. Nem nehéz kitalálni, hogy a beltartalmi értékeik ugyanígy különböznek.

Ugyanez a helyzet minden többször vágható gyógynövénnyel: legyen az például a szúrós gyöngyajak, vagy a nagyon ismert citromfűés a csalán.

Hatása mindegyiknek lesz, akárhányadik újranövésnél is vágjuk növényünket, de a MINŐSÉGE nem lesz azonos és ebben van a házikerti termesztés hasznosságának a lényege.

A Szent György napunk sokkal ismertebb, mint az állatok kihajtásának a napja. Valaha ugyanis ezen a napon hajtották először a rétre a legelő állatokat.

Ugyanakkor ezt rugalmasan kezelték. Ha ugyanis még nagyon fagyos volt az idő, akkor csak a pásztor ünnepet tartották meg, ami gyakorta egyben járt a pásztor felfogadásával vagy ennek megújításával. Az állatokat viszont csak a jobb idő beköszöntével verték ki a legelőre.