A szegények orvosa, BAKOS FERENC.

A szegények orvosa életéről

Nagy szegénységbe született ,,két foggal”, ráadásul sánta gyerekként.

Így aztán sorsa egyenesen vezetett a kiközösített gyerekek furcsa és kanyargós sorsához.

Sokfelé és sokféle szakmában megfordult, mindig hajtotta a tudásvágy, de sehol sem állapodott meg.

Szinte minden kétkezi munkát végzett.

Rövidebb ideig patikában is mosogatott gyógyszeres üvegeket.

Gyerekkori ismerőse, ,,földije”, Farkas József néprajzi gyűjtő 1952 és 1956 között jegyzetelt nála.

Rozoga házában százával álltak a gyógyszeres fiolák és zacskók, felcímkézve, mindenféle szerekkel.

Tavasztól egészen őszig folyamatosan gyűjtött növényeket, de évi két alkalommal szamaras kordéjával 60-80 kilométerre is elment, messze termő dolgokat szedni.

Berczik Ágnes, gyógynövény túra, természet

Állati eredetű szerei

Sokféle állati eredetű népi szert is alkalmazott, így például szárított egér porát is.

Sokkal érdekesebbek voltak mocsarakban ,,csippentyűvel” fogott szárított siklói. Ezeket megnyúzta és a mocsárban fákra kifüggesztve 2 hétig is szárította, hogy majd ,,kígyóport” készítsen belőlük.

Vadászokkal, hentesekkel és sokakkal tartotta a kapcsolatot, így szerezve különleges gyógyító anyagokat, pl. vadnyúl hájat.

Senki sem tudta milyen vallású, több templomba is eljárt, böjtölt és imádkozott, a maga sokféle módján.

Három felesége és több gyereke is volt valaha.

Élete utolsó éveiben az új rendszerben már csak kinevették, hiába kínálgatta betegségekre a szereit.

Bakos Ferenc – a szegények orvosa halála

Halála, temetése is rendkívüli volt.

Papot nem engedett magához és meghagyta, hogy csak állatai kísérjék el utolsó útjára. (Számos baromfi és a szamara is a viskójában élt.)

Kétkerekű szamár kordéján egy lányka vitte ki a temetőbe egy koporsónak szánt deszkaládában. A temető felé bandukolva kecskék kísérték a kocsit. Az egyik utcában a kanyarban a láda lefordult a kordélyról, a bámészkodók tették vissza.

A temetés után a lányka mindent eladott a házikóból a házaló rongy- és egyéb kereskedőknek.

A szomorú történetet halló és közreadó ,,földi” már csak összeroskadni készülő üres viskót talált.

De ennek a nehéz sorsú, egyszerű népi gyógyítónak, a szegények orvosának a házát, sőt emlékét is túlélte a versbe foglalt gyógyító tapasztalata, mely a cikk 1. részében található.

Lám, még emberöltőkkel később is terjesztjük.

Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!

 

(Kép forrása: Farkas József: Bakos Ferenc a mátészalkai parasztorvos. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadása, 1968. A kép szövege szerint éppen szárított egereket vizsgálgat.)