A súlyos depresszió a munkaképtelenség második leggyakoribb oka a világon – derült ki a mentális betegség globális terheit elemző tanulmányból. Létezik azonban egy egyszerű terápia, amellyel a gyógyulás esélyei megduplázhatók.
A klinikai depresszió, más néven súlyos depresszív zavar (MDD) leginkább a munkaképes korú felnőttek között fordul elő, és több nőt érint, mint férfit.
Az egész világon legnagyobb arányban Afganisztán, legkisebb arányban Japán népességét sújtja. Közép-Amerikában, Közép- és Délkelet-Ázsiában pedig a munkaképtelenség vezető oka – tudósított a Healthline tudományos-ismeretterjesztő portál a PLOS Medicine című szaklapban megjelent tanulmányról.
A Queenslandi Egyetem professzora, Alize Ferrari vezette kutatócsoport azt vizsgálta, milyen terhet jelentett 2010-ben a klinikai depresszió az egész világon. A kutatást elvégezték húsz és tíz évvel korábban is.
Depresszió kutatás
A tudósok a depressziót több mint kétszáz munkaképtelenséget okozó betegséggel és sérüléssel hasonlították össze.
Elemezték a betegségről készült tanulmányokat, és azokban az országokban, ahol hiányosak voltak az adatok, becsléseket alkalmaztak.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) adatai szerint körülbelül 350 millió embert, vagyis a világ népességének mintegy négy százalékát érinti a depresszió. Az egyik leggyakoribb mentális zavar. A beteget a tartós szomorúság és levertség jellemzi, érdektelenséget érez a korábban örömet szerző dolgok iránt.
Úgy tűnik, senkinek sincs védettsége ellene. Bár több nőt érint, de a férfiakat is sújtja, és akár hároméves gyerekeknél is jelentkezhetnek a tünetei. Oka ismeretlen, ám a legfrissebb kutatások szerint az agy kémiai egyensúlya a betegeknél megváltozik.
A súlyos depresszió komoly gond, és a mainál több figyelmet kell szentelni neki, a kezelés újabb, hatásos módszereit kell kifejleszteni.
A súlyos depresszió lehetséges kezelési módjai
Létezik egy meglepő terápia, mellyel talán megduplázhatók a depressziósok gyógyulási esélyei egy kanadai kutatás szerint.
A terápia alapja, hogy a depressziós betegek több mint fele álmatlansággal is küzd. A kutatást ismerő szakértők szerint az eredmények hihetőek, és ha más tanulmányok megerősítik őket, ez lesz a legnagyobb előrelépés a depresszió gyógyításában.
A friss kutatás az első abból a négy tanulmányból, amelyek az alvászavar és a depresszió gyógyításának összekapcsolásán dolgoznak, és amelyek a viszonylag olcsó, rövid és általában hatékony beszélgetésterápia egy fajtáját vizsgálják. Ez a terápia jelenleg nem része a súlyos depresszió gyógyítási protokolljának.
A torontói Ryerson Egyetem kutatócsoportja arra az eredményre jutott, hogy azoknak a betegeknek, akiknek az alvászavarát beszélgetésterápiával meggyógyították, a depressziós tünetei is eltűntek nyolc hét kezelés után.
Az alvászavarok és a súlyos depresszió összefüggései
A pszichiáterek régóta tudják, hogy az alvási és kedélybeli zavarok összefüggnek, ám csak újabban kezdték kutatni, milyen hatással jár, ha a kettőt egyszerre kezelik. A rossz alvást az orvosok sokáig a depresszió egyik tünetének tekintették, melyet majd a depresszió kezelése elmulaszt, ám ma már tudjuk, a két probléma viszonya kétirányú. Az álmatlanság is okozhatja a depressziót – fejtette ki Rachel Manber, a Stanford Egyetem pszichiátere, akinek 2008-ban folytatott úttörő kutatása nyomán indult el a négy nagyobb vizsgálat.
A súlyos alvászavar, vagyis az inszomnia komolyabb, mint azok az alvási problémák, melyekkel a legtöbb ember találkozik időnként. Inszomniásnak azt diagnosztizálják, aki legalább egy hónapon át olyan álmatlansággal küzd, hogy az munkahelyi, otthoni vagy kapcsolati problémákhoz vezet. Számos tanulmány utalt arra, hogy az inszomnia megkétszerezi a depresszió kialakulásának kockázatát, azaz valószínűbb, hogy az alvászavar előzi meg a kedélybetegséget, mint fordítva.
Alvászavar kognitív viselkedésterápiája
A gyógymód, amelyet a négy vizsgálat alkalmaz, az alvászavar kognitív viselkedésiterápiája (cognitive behavior therapy for insomnia, CBT-I) nevet kapta.
A terapeuta megtanítja a páciensnek, hogy rendszeresen ugyanakkor ébredjen, és ha ébren van, ne maradjon az ágyban, ne egyen, ne olvasson, ne tévézzen ott, és szüntesse meg a napközbeni alvást. Ez a terápia más, mint az alvás higiéniája, mely a rendszeres, ám nem közvetlenül lefekvés előtti testmozgást, az esti kávé- és alkoholfogyasztás mellőzését jelenti. Ezek az egészséges szokások ugyanis nem gyógyítják meg az inszomniát.
A négy kutatás során – melyeknek eredményeit 2014-ben hozzák nyilvánosságra -, a résztvevőknek alvásnaplót kellett vezetniük. Pontosan leírták, mikor feküdtek le, mennyi ideig tartott, míg elaludtak, hányszor és mikor ébredtek éjjel. Akik a terápián végig részt vettek, azoknál erősen csökkent az éjszakai ébrenlét ideje.
Andrew Krystal, a Duke Egyetem CBT-I-vizsgálatot vezető pszichiátere elmondta, az alvás a pszichiátria hatalmas, feltáratlan területe. A test komplex napi ciklusáról a pszichiátria többnyire nem vesz tudomást. A kezeléseket a kényelem irányítja: nappal végezzük őket, és kevéssé foglalkozunk azzal, hogy kiderítsük, mi folyik éjszaka – tette hozzá.
Forrás:
http://www.healthline.
http://www.bbc.co.uk/
http://www.nytimes.com/
MTI
A szerző
