Só fogyasztás, különösen az asztali só fogyasztása ma már mindennapjaink természetes részévé vált. Nem volt ez mindig így.
A só fogyasztás kezdete
Gusztáv von Bunge észt biokémikus kutatásaiból kiderült, hogy a történelem előtti időkben a nátrium és a kálium egyensúlyban volt a Földön.
Ám a folyamatos esőzések az évszázadok folyamán kimosták a talajból a könnyebben oldódó nátrium sókat.
Idővel az összes termőföldnek és a bennük kifejlődő összes növénynek alacsony lett a nátrium, de magas a kálium tartalma.
Ennek eredményeképpen az állatok és az emberek elkezdtek vágyakozni valami iránt, ami pótolhatná ennek a vegyületnek a hiányát.
Így találták meg a nátrium hiányt hatékonyan nem pótló, de igen veszélyes szervetlen nátrium-kloridot, vagy más néven a „közönséges” konyhasót.
A só fogyasztás hatása szervezetünkre
Sót enni természetes nátrium helyett ugyanolyan, mint szervetlen kálciumot enni ahhoz, hogy kálciumhoz jussunk. Mindkettő testidegen vegyi anyag és sejtjeink egyiket sem tudják felszívni.
Mivel minden szervetlen anyag káros az emésztőszervekre, megérthetjük, hogy miért érzünk hirtelen abnormális szomjúságot, ha sót fogyasztunk.
A gyomor egyszerűen idegen anyagot érez és azonnali lépéseket tesz annak érdekében, hogy azokat kimossa a veséken keresztül a testből.
El lehet képzelni, micsoda hatással van mindez veséink érzékeny szűrőire. A só az összes szerveink közül a vesére van a legrosszabb hatással.
Veszélyei
Ha több só kerül a szervezetbe, mint amennyit a vesék elimitálni tudnak, a fölösleg lerakódik a test különböző részeiben, különösen a lábfejben és a lábszárban.
Csakúgy, mint a vesékre: a só a szívre is ártalmas.
Szívbetegségek esetén még egy egész kis mennyiség is elég lehet belőle ahhoz, hogy komoly bajt okozzon.
A normális szívizom működést a vérben lévő természetes, szerves nátrium- és kalciumsók relatív koncentrációja és egyensúlya szabályozza. A nátrium felesleg megzavarja ezt az egyensúlyt és szívritmus zavarokat és vérnyomás-emelkedést válthat ki.
Az orvostudomány számos olyan okot ismer, amely magas vérnyomást okoz. Ezek: a feszültség, az idegesség, a stressz, az olyan mérgező anyagok, mint a cigarettafüst és a benzingőz, valamint az étel adalékok. Ide tartoznak továbbá a permetezőszerek, a gyógyszerek és az iparosodás mellékhatásai.
Ha van akaraterőnk, akkor ezeket bizonyos mértékben elkerülhetjük, de teljes mértékben nem tudjuk száműzni őket, valamilyen fokon mindig jelen lesznek életünkben.
Van azonban egy szinte teljesen kiküszöbölhető faktor. Ez pedig a nátrium-klorid (asztali só) fogyasztása, amely a magas vérnyomás legfőbb okozója!
Az a kifejezés, hogy a „föld sója” évszázadokon át mindig valami jót és alapvető dolgot jelképezett.
Nagyobbat már nem is tévedhettek volna eleink.
Az az igazság, hogy ez egy ártalmas termék, amivel nap mint nap ízesítjük ételeinket.
Fontoljuk meg a következő tényeket:
- A só nem étel! Nincs több értelme a konyhai alkalmazásának, mint a kálium-kloridnak, a kalcium-kloridnak vagy bármely vegyi anyagnak a gyógyszerész polcáról.
- Testünk sem megemészteni, sem felszívni, sem használni nem tudja. A sónak nincs tápértéke! A sóban nincsenek vitaminok! Nincsenek benne szerves ásványok! Nincsenek benne tápanyagok! Ám a só igencsak veszélyes és bajt okozhat a vesékben, a hólyagban, a szívben, az artériákban, az erekben és a véredényekben. A só vízkórt okozva eltömítheti a szöveteket is.
- Nátrium-klorid megmérgezi a szívet és növeli az idegrendszer túlérzékenységét.
- A só elrabolja a szervezet kalciumát és megtámadja a bélcsatornarendszer nyálkás bevonatát.
- Félreértés,hogy a testnek szüksége van a sóra.
Valójában elég természetes nátrium van a zöldségekben, halakban, húsokban és más ételekben, amelyből testünk fedezni tudja szükségleteit, akkor is, ha nem sózzák be feldolgozás közben.
A só, a só fogyasztás hátrányai
Számos népet ismerünk világszerte, amelyek a múltban nem használtak sót.
Az amerikai indiánok semmit sem tudtak a sóról, amikor az első felfedezők megérkeztek. Kolumbusz és az amerikai kontinens többi nagy felfedezője csodálatos kondícióban levő embercsoportokkal találkoztak.
A népek „elfajulása” mindig akkor következik be, amikor megismerkednek a sóval, az alkohollal, a finomított cukorral és liszttel, valamint az egyéb roncsoló ételekkel.
A tudósok véleménye szerint 1/2 – 1 grammnyi só az a mennyiség, amit a szervezet még el tud viselni.
Az átlagos „sóimádó” amerikai naponta tizenötször annyi nátriumot fogyaszt, mint amennyivel a szervezete megtud birkózni.
Ez a sajnálatosan magas érték a bolti forgalomban kapható ételek magas „rejtett” sótartalma miatt van.
Felesleges sómennyiségek vannak a kenyérben, a sajtban, a kész húsételekben (sonka, szalonna, löncshús) a zöldség konzervekben és százféle egyéb, alapvető élelmiszerekben.
Megszerezhetjük azt a természetes nátriumot, amit a test kíván szerves formában is céklából, zellerből, sárgarépából, burgonyából, fehérrépából, tengeri növényekből, tengeri moszatokból, tormából és más természetes ételekből.
A böjt során legelőször a sót üríti ki magából a szervezet és vele együtt a duzzanatok is leapadnak. Sok pozítív változást tapasztalhatunk, ha böjtölünk és véglegesen száműzzük étrendünkből a sót!
KATTINTS IDE A TÁPLÁLKOZÁSI TANÁCSADÓK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
