A piros gyűszűvirág az egyik legnagyobb felfedezés, a legjelentősebb gyógynövényünk.
Nem azonos a “szimpla” gyűszűvirággal jelentősége azonban legalább akkora, vagy talán nagyobb is.
Bosszantó, mikor komoly szakkönyvben is azt olvassa az ember, hogy egy ismeretlen ,,koldusasszony” fedezte fel a gyűszűvirág gyógyhatását.
Nézzünk egy hiteles gyógynövényes szakembert, hogyan is történt ez valójában.
A piros gyűszűvirág felfedezése
“A piros gyűszűvirág nagy felfedezése William Whitering nevéhez fűződik, aki minden idők legnagyobb orvos-botanikusa volt.
A történet 1775-ben kezdődött, amikor Whitering Birminghamban dolgozott. Innen utazott nap mint nap a meglehetősen távol lévő Staffordi kórházba, ahol ingyen kezelte az arra rászoruló betegeket.
Az egyik útja során meglátogatott egy vízkóros asszonyt, akinek a mellében és hasában, továbbá a végtagjaiban nagy mennyiségű víz gyülemlett fel. (A krónikus dekompenzált szívelégtelenség tipikus tünetei KPZ.)
Megvizsgálta őt, de úgy érezte nem tud segíteni rajta. Egy idő múlva ismét érdeklődött az asszony állapota felől, és döbbenten tapasztalta, hogy időközben meggyógyult.
A ,,rejtélyes” gyógyulást egy idős shropshire-i javasasszony titkos növényi receptjének köszönhette.
Whitering felkereste a füvesasszonyt, és kért tőle egy adag teakeveréket, melyet azonnal elkezdett analizálni. (Mekkora szíve volt ennek az asszonynak, hogy adott a ,,konkurenciának”…KPZ)
Nem volt könnyű dolga, mivel a keverék több mint húszféle növényből állt.
A botanikában és az orvostudományban való jártasságának köszönhetően azonban ki tudta deríteni, hogy az akkoriban ,,vízkórnak” ismert betegségekre egyedül a piros gyűszűvirágnak lehet hatása.
Whitering közel tíz évig vizsgálta a növényt, és annak kivonatait. Ez idő alatt mintegy 200 beteget kezelt Digitalis-kivonattal és a tapasztalatokat feljegyezte, majd az összegyűjtött adatokat kiértékelte.
A ,,Beszámoló a rókakesztyűről” címmel 1785-ben megjelent kis könyvében döntő fontosságú mondatot írt le, mely így hangzik:
,,A Digitalis erős befolyást gyakorol a szív mozgására, ami eddig egyetlen más gyógyszernél sem volt megfigyelhető, e befolyás gyógyítás céljára felhasználható.”
Megállapította, hogy a növény terápiás szempontból legfontosabb része a levél, és arra is a rájött, hogy a növény hatóanyagai hőérzékenyek.
Mindezek mellett a legfontosabb, hogy az erős hatású növény kivonatainak terápiás alkalmazásához pontos és biztonságos adagolási módot dolgozott ki.
Jól tudta azt is, hogy nem megfelelő alkalmazás esetén a drog veszélyes, sőt halálos is lehet…”
(dr. Babulka Péter cikkéből)
Fontos tudnivalók!
Befejezésül említsünk meg, emeljünk ki néhány fontos dolgot:
– A gyűszűvirág halálos méreg, rendkívül pontos adagolás kell alkalmazásához, mely egykor is csak patikai háttérrel volt kivitelezhető.
– Vagyis NEM HÁZISZER!
– Egészséges szívre a terápiás, rendkívül csekélyke adagban nincsen semmiféle hatása.
Vagyis ezen füvesasszony megfigyelése nélkül – kizárólag állatkísérletekkel vizsgálva – talán sosem lett volna belőle milliók életét megmentő gyógyszer.
A mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!
KATTINTS IDE A FITOTERAPEUTA SZAKÉRTŐK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
