A Hauslabjochi ember vagy közismertebb nevén Ötzi, a jégember egy kb. 5300 éves gleccsermúmia a kora rézkor idejéből, amit 1991. szeptember 19-én Olaszország és Ausztria határán, az Ötz-völgyi-Alpokban, Hauslaubjoch közelében, 3210 méter magasan találtak meg.
Ötzi vadászott, és nagy valószínűséggel nem volt pásztor. Ötzi, a gleccsermúmia genetikai anyagának elemzésekor új felfedezéseket tettek a kutatók. A jégbe fagyott ember hajlamos volt a szív- és érrendszeri betegségekre, a kullancsok által terjesztett Lyme-kórban szenvedett és tejcukorérzékeny is volt. Súlyos fogínybetegségben is szenvedett.
Betegségeit az akkori kornak megfelelően a természetben található anyagokkal kezelte és gyógyította. Mivel teste viszonylagos épségben megmaradt, ezért az is megállapítható, hogy milyen eszközökkel és hogyan. Sorozatunkban szeretnénk beszámolni azokról a természetgyógyászati módszerekről, melyeket már az 5000 évvel ezelőtt élt ember is bizonyíthatóan és eredménnyel alkalmazott.
Az 5000 éves jégember hegymászóra jégbe fagyva, tetoválásokkal a testén találtak rá. A kb. 45 éves, 158 centiméter magas férfi holtteste szinte teljesen érintetlenül megmaradt. Feltételezik, hogy eredetileg magasabb lehetett, mert a test a fagy hatására összezsugorodik. A vadász 50 kilogrammos testsúlya a maga korában átlagosnak számított.
Hogyan halt meg Ötzi?
Bár több kellemetlenségtől is szenvedett, melyeket folyamatosan kezelt, a halálát nem ezek a betegségek okozták, hiszen nem természetes halállal halt meg.
2007. júniusában egy olasz-svájci kutatócsoport arról adott hírt, hogy kiderítették Ötzi halálának okát. A többszeletes komputertomográfia és többdimenziós képet adó röntgen segítségével kapott felvételek elemzése kiderítette, hogy az Ötzi bal vállába fúródott nyílhegy – amiről már korábban is tudtak – szétroncsolta a vállhoz közeli artériát. A felvételeken Ötzi artériáján egy 13 milliméteres repedés látszik. Ez valószínűleg súlyos belső vérzést okozott és minden bizonnyal gyors halálhoz vezetett.
Egy bozeni patológus csoport Eduard Egarter-Vigl vezetésével már 2006-ban hasonló következtetésekre jutott, a végleges bizonyítékot a Zürichi Egyetem kutatói adták.
Támadás áldozata lett?
Egy új elmélet alapján, amelyet 2007. augusztus 28-án egy olasz-osztrák kutatócsoport mutatott be, Ötzi, a jégember nem a nyílvessző okozta sérülésébe halt bele, hanem egy, a fejére irányzott ütés végzett vele. Feltételezéseik szerint a nyíl okozta sérülés védtelenné tette ugyan Ötzit, de a seb nem volt halálos. Az új elmélet szerint szemből fejbe ütötték, amitől hanyatt esett, a fejét egy kőbe ütötte, és így koponyaagyi traumában hunyt el. Természetellenes testtartása és a seb körül talált alvadt vér arra enged következtetni, hogy támadója megfordította és megpróbálta kihúzni vagy letörni a nyílvesszőt.
Azt, hogy Ötzit nem sokkal halála előtt megtámadták, bizonyítják a bal karján és a kezein talált vágások és más emberek vérnyomai ruházatán és tőrén.
Az Innsbrucki Egyetem botanikusai Klaus Oeggl vezetésével megvizsgálták Ötzi gyomrában, illetve belében talált ételmaradékokat is. Az eredmények alapján rekonstruálni tudták a halála előtti órákat. Halála előtt Ötzi nagy biztonságban érezhette magát, nagy pihenőt tartott és kiadósan evett. Az elfogyasztott ennivalóban talált virágpor azt bizonyította, hogy Ötzi különböző vegetációs zónákban tartózkodott: először a fahatár körül tartózkodott – akkoriban ez körülbelül 2400 méter magasan volt (ma 1800–2100 méter) – majd leereszkedett a Schnals vagy az Etsch völgyébe, és halála előtt kb. 6 órával onnan indult ismét felfelé, Tisenjoch felé. Bizonyosnak látszik, hogy konfliktusba keveredett, és akik szerint nem a harcban esett el, úgy vélik, hogy egyre magasabbra menekülve egy sziklamélyedésbe húzódott, ahol hirtelen hóvihar lepte meg, majd a szikla fölötti gleccserfolyam évezredekre betemette.
A tetoválások részben megfeleltethetőek a mai akupunktúrás gyógyítók számára is jól ismert ún. meridián pontoknak. E mellett Ötzi – nem meglepő módon – alkalmazta a gyógynövényekkel való gyógyítás (fitoterápia) módszereit is.
A jégember és a fitoterápia
A jégember testét tanulmányozó régészek két, bőrszíjjal összefűzött, dió nagyságú gumóra bukkantak. A gumókat a nyírfatapló (Piptoporus betulinus) gyümölcseként azonosították, amely egy fertőzésgátló vegyületet, poliporénsavat tartalmaz. Ez a felfedezés akkor vált különösen érdekessé, amikor a tudósok Ötzi gerincén a Trichuris trichiura parazita ostorgiliszta petéire bukkantak; ez a féregfertőzés poliporénsavval gyógyítható.
Luigi Capasso antropológus a cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy „…a jégember tudott a benne élő bélparazitákról, és a Piptoporus betulinus meghatározott adagjainak szedésével küzdött ellenük.”
Az ősi embernek nyilán fogalma sem volt arról, hogy a poliporénsav gyógyítja a Trichuris trichiura parazitát, arra azonban tapasztalati úton rájöttek, hogy bizonyos jellegű problémáknál bizonyos jellegű gyógynövények segítenek.
A nyírfataplóról bővebben ITT olvashatsz>>>>>>>NYÍRFATAPLÓ
Így – tapasztalati úton – alakult ki az ősi, növényekkel gyógyítás…
A szerző
