Mexikói földicseresznye - kiskertben igénytelen

A mexikói földicseresznye , más néven Physalis ixocarpa a mi éghajlatunkon is könnyedén nevelhető.

Tomatijjó vagy tomatilló néven szintén emlegetik a Physalis ixocarpa-t, ezt a nálunk is könnyedén tartható egynyári növényt.

Magról helybe vethető, egyetlen igénye a napfény. Nálam idén is egyetlen csepp locsolás, sőt karózás nélkül szépen terem.

Persze a jó földet, karózást és locsolást sokkal bővebb terméssel hálálja meg, akárcsak a paradicsom.

Bogyói sárgászöldre vagy lilára érnek. Savanykásak, C vitaminban gazdagok, éretlenül, beérve, főzve egyaránt fogyaszthatók.

Enyhe rázással lepotyognak a beérett termések, a földről összeszedhetők. Egyébként a beérés jele a bogyóra száradó buroklevél zörgőssé száradása.

Ebben a buroklevélben akár hónapokig tárolható, akár szobahőmérsékleten is.

mexikói földicseresznye, Physalis ixocarpa

Mire használható a mexikói földicseresznye?

A paradicsomhoz hasonlóan számtalan módon készíthetünk ételt belőle.

Nálunk is egyre jobban terjed, sokan ültetik kertekben, bár szokatlan zamata európai embernek furcsának tűnik.

Megjegyzem, számomra jóval barátságosabb íze van mint rokonának, a jóval hosszabb tenyészidejű perui földicseresznyének, a Physalis peruviana-nak. Ez csak a fagyok közelében érik be, bogyói csak aprócskák, és bár kétségtelenül a cseresznyére emlékeztető íze van, de émelyítő mellékízzel.

Egyaránt eszik zölden vagy érett állapotban, főzve vagy párolva, zöldségnek vagy lekvárként; a friss, érett bogyókat nyersen is. Salátákhoz is keverik, de fogyasztják grillezve is. Levét üdítőnek isszák.

A tomatillo a mexikói salsa (fűszerszósz) egyik fő alapanyaga (a többi hozzávaló a paradicsom, a chili, a vöröshagyma és a fokhagyma). Van, hogy nyersen aprítják a kész salsába, máskor kevés vízben, fedett serpenyőben 5-7 percig főzik, és ezután adják hozzá az ízesítőket. A salsa fűszerezése területenként változik, de leggyakrabban borssal, szurokfűvel és némi korianderzölddel ízesítik.