Életfa motívum, és jelentősége

Életfa motívum, az örök élet fája, életfa. Mit nyújt nekünk ez a különleges ikon számunkra?

 

Életfa motívum, az örök élet fája

Gyerekkoromban sokat jártam az erdőt nagyapámmal, aki arra tanított, hogy a fák a testvéreink, így tiszteltük, simogattuk, és ölelgettük őket.

Később, tanulmányaim során rengetegszer feltűnt a motívum, a művészettörténet és a teológia kapcsán is.

Minden kultúrában és vallásban, a fák különös szent jelentőséggel bírnak, legyen szó Babilonról, Libanonról, aztékokról, Oroszországról, Jeruzsálemről, Germániáról.

Zeusz, Héra, Merlin, Thor, remete Szent Pál, Ozirisz, Gilgames, Salamon, Jézus, Buddha, Shiva, Krishna, Nut, Hathor, Ré, mind kapcsolatba hozható a Szent fával.

A világfa mindenhol megjelenik, és mindenhol ugyanabban a formában él a világ népei körében, ha a szimbolikát vesszük alapul.

A fa a növényi jelképek közül a legösszetettebb, és legfontosabb, egyetemes szimbólum.

Az Élet fája, a megújulás, a termékenység, a halhatatlanság vágya, és a világegyetem, vagyis a kollektív tudattal azonos.

A keresztény ikonográfiában a fa az Isten akaratából való élet szimbóluma (Lignum Vitae).

Az év folyamán bekövetkező változása pedig az élet és halál, valamint a feltámadás jelképe.

 

Az életfák jelentősége

A kereszténységben, Ádám (Adam Kadmon jelentése, első ember) halálakor, Szeth-fia (Jézusi generációs múlt-visszatalálás Istenhez) a nyelve alá helyezi a jó és a rossz tudásának fa magját, majd a Golgotára temetik.

A belőle kinövő “életfa”-ból lesz Salamon hídja, később Krisztus keresztje, és visszatér a Golgotára.

A keresztény szimbolikában a Szent Fa az út az eredendő bűntől-gyökér, annak felszabadulásáig Krisztus által-korona.

Egy korszakot szimbolizál-Ószövetség.

Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra.

A mélylélektan a gyökér, törzs, korona hármasát az ösztön-én, én, felettes-én szimbolikáját hordozza.

A magyarok ősi szimbólumvilágának is az egyik legfontosabb eleme, ami a hős örök felfelé törekvését és fejlődését képviseli.

Értelmezzük a párhuzamot közelebbről a koponya, fa, kereszt és örök élet között.

 

Az életfa motívum, és a koponya összefüggései

A KOPONYA az első embertől datálódik, Ádámtól és a bűnbeeséstől, vagyis a poláris felfogás szintjét jelöli, az összes ember tudásával, így szimbolizálja a KOLLEKTÍV TUDATALATTIT.

A GOLGOTA jelentése, KOPONYÁK HEGYE, tehát a kollektív tudatalatti információk, blokkok, életek, és sors megoldások összessége, gyűjtőhelye, Jeruzsálem közepén.

A belőle kinövő FA, a FEJLŐDÉS SZIMBÓLUMA, vagyis az emberi fejlődés ALLEGÓRIÁJA, amiben meghaladjuk őseink felfogását, döntéseit, életeit, és tudását.

A KERESZTről már sokat írtam.

A NÉGY ELEM, ÉS ÉGTÁJ, amivel életre hívjuk az önmeghaladást, vagyis képesek vagyunk a megfelelő használata által megérteni a kollektív blokkokat és oldani is azokat.

Az OLDÁS tehát a KERESZThez köthető, az ÁLDÁShoz azonban szükséges az ÖTÖDIK ELEM, ami ebben a leírásban Jézus, aki felold minden addigi kollektív TUDATTALANT.

Ennek képi megjelenítése, a kereszthalál, ami nem más, mint a FEL-OLDOZ-ÁS.

A SZENT FA, A HŐS, AKI ERRE KÉPES, Ő AZ ÖRÖK ÉLET FÁJA.

Az ÉLETFÁK tehát ezt szimbolizálják.

A MEGVILÁGOSODÁSt képviselik, és az oda vezető utat, a koponya-kollektív tudattalan, és hibái, vagy bűnei ismerete által, annak oldása mentén, az áldással zárva, a fejlődést.

Ezt szimbolizálja egy sztupa belsejében növekvő fácska éppen ugyanúgy, ahogy a keresztény templomokban az oltár.

Minden Szent ember mellett a fa, mint szimbólum megjelenik, kultúrától, vallástól függetlenül.

A MENNYEI JERUZSÁLEM, ami a TOLTÉK HATODIK NAP, annak a korszaknak a leírása, ahol ezt a tudást és képességet sok mindenki birtokolni fogja.

Ahhoz viszont, hogy ide eljussunk, nagy nyomásra és változásokra van szükség.

Ez vette kezdetét.

Az új korszak tehát a küszöbön áll, mi pedig nem árt, ha tudjuk, miről is fog szólni

 

HA SZERETNÉL RENDELNI KRISTÁLY ÉKSZERT, VAGY SZERETNÉL KONZULTÁLNI ERRŐL A TÉMÁRÓL, AKKOR KATTINTS AZ ALÁBBI LOGÓRA:

Gordia, kristályok

 

 

A szerző