Csepűrágó, az ismert-ismeretlen kifejezés.
Mi volt az a csepűrágás, mit is jelent a csepűrágó?
Mindenki ismeri a szót, hogy csepűrágó.
Iskolai emlékeiből azt is tudja, hogy főleg a lenézett vándorszínészeket gúnyolták ezzel a kifejezéssel.
Ha utána keresünk a szó értelmének, keveset találunk a valódi jelentéséről.
Talán még a ,,tűzzel játszó vásári komédiás” írja le viszonylag pontosan az eredeti értelmét.
De az igazit, az IGAZAT, neten a mai napig nem találjuk meg.
Sok-sok évvel ezelőtt gyűjtöttem a fakír és a tűznyelő mutatványokat, pontosabban ezek titkait, leírását.
Viszonylag komoly bűvészkönyv és a témáról szóló cikk gyűjteményem volt.
A fakír és tűznyelő mutatványok titkát többnyire a mai napig homály fedi, aminek igen egyszerű oka van.
Egy bűvész nyugodtan elmondhatja akár 100 bűvésztrükk titkát, marad még sok száz neki, vagy akár több ezer is.
De a fakírnak vagy a tűznyelőnek csak tucatnyi-kéttucatnyi mutatványa van, elemi érdeke, hogy hallgasson.
Nos, egykori témakutatásom közben jutottam a csepűrágás ,,titkának” a leírásához.
Csepűrágó – vásári mutatványos
A csepűrágó eredetileg vásári mutatványos, vásári komédiás volt, aki szikrák és nagy füst szájból való fújásával csinált figyelmet valamilyen portékának vagy valamilyen eseménynek, az emberek csalogatásával.
Afféle vásári reklámember volt, aki beszélni mutatványa közben biztosan nem tudott.
Talán legtovább a vándorszínészek használtak fel a csepűrágókat a közönség csalogatására, vagy akár maguk is csepűrágással reklámozták azt.
Ezért gúnyolhatták őket csepűrágóknak.
Azt ugyanis mindenki tudta, hogy csepűvel, azaz kenderkóccal végzik a mutatványt, hiszen jó néhány kifújás után a mutatványos egy jó adag kenderkóc kiköpésével fejezte be az ,,előadást”.
Ezért hitték azt a nézők, hogy ,,rágja” a csepűt.
Ám az előkészület titkát a csepűrágó megtartotta magának, azt csak kevesen ismerték.
És akkor nézzük a nagy ,,titkot”.
Csepűrágás
Egy kisebb csepű darabot összecsavartak egy mogyorónyi gombóccá, majd meggyújtották.
Rendszerint egy pillanat alatt ellobbant a jól éghető anyag, de egy lassan izzó rosthalmaz maradt a helyén.
Ezt gyorsan becsavarták egy másik, lappá simított kóc darabba úgy, hogy egy diónyi gombóccá váljon az egész.
Érdekes módon a külső kóc nem kapott lángra és szájba véve megvédte a csepűrágó száját az égéstől.
Szájba vétel előtt nagy levegőt vett, majd betette a gombócot a szájába.
Félig nyitott szájjal nagy erejű kifújást végzett, amikor a lassan izzó rost felizzott és nagy füst és nagyszámú pattogó szikra jött ki a mutatványos szájából.
Orrán át vett nagy levegő után többször megismételte a fújást.
Mikor már kezdte nagyon melegnek érezni a gombócot, mert közeledett a felszínhez az izzás, akkor gyorsan kiköpte azt.
Mondanom sem kell, a kenderkóc füst meglehetősen büdös, mely a tüdőnek nagyon nem tett jót, a szikrák pedig a fogaknak, szájszélnek.
De valahogy meg kellett élni, régen sem szeretett mindenki dolgozni.
De hát hol vannak már a csepűrágók ?
A ,,tűzzel játszó vásári komédiások” ?
Most már itt vannak. Már tudjuk kik voltak és mit csináltak.
Mottó: Örülj! Mosolyogj! Hát élsz!
/A képen kenderkóc látható/
KATTINTS IDE A TERMÉSZETGYÓGYÁSZ SZAKÉRTŐK ELÉRÉSÉHEZ!
A szerző
