Az arany tömjén mirha hármasa a karácsony szimbóluma.
Arany tömjén mirha a gyógyító hármas
Karácsonykor, a szeretet és fény ünnepén sok minden eszünkbe juthat. A keresztény kultúrkör szerint a 3 keleti bölcs ajándékokat adott a megszületett Jézusnak. Ezek a következők: arany tömjén mirha. A mellett, hogy ezek az ajándékok elsősorban szimbolikus jelentőséggel bírnak, a mellett érdekes korai dokumentuma ez a gyógynövény leírásoknak. Ezeket a növényeket az akkori emberek nyilvánvalóan nem csak drága ajándékként, hanem adott esetben gyógyászati célokra is használhatták. Nézzük meg, hogy milyen gyógyhatással bírnak ezek e növények, anyagok.
ARANY
Bár nem gyógynövény, az ezüsthöz és a különféle egyéb ásványokhoz hasonlóan egészen régi időktől fogva gyógyhatást is tulajdonítottak neki. Szent Hildegard von Bingen (1098-1179) polihisztor, aki a gyógynövényekkel és természetes anyagokkal való gyógyítás egyik nagy alakja, szintén több receptet is közöl arany felhasználásával. Az egyik recept egy aranyporos tészta receptje, a másik pedig az ún. „aranybor”. Hildegard receptjeiben az arany a tényleges tiszta formájában, vagy „nyomokban” van jelen, nem vegyületek formájában. Köszvényre, reumára, gyomor betegségekre, savhiányra vagy gyomorsav túltengésre, vastagbél-gyulladásra ajálja.
Mire jó az aranyital?
Teljes tökélyre a nem túl jó hírű, ámde a világnak mégis sok-sok felfedezést hozó alkímisták fejlesztették. Kifejlesztettek egy ún. aurum potabile (iható arany) nevű szert, melyet az örök élet italának gondoltak. A csodálatos ital elkészítését Arnoldus Villanovanus fejlesztette ki. Az eljárás lényege, hogy izzó aranyat többször lehűtöttek borban. A XIV. századtól kezdve alig találunk orvost, alkímistát, aki ne foglalkozott volna a csodálatos aranyitallal, ne említette volna meg a munkájában egy-egy hatásosnak tartott receptjét. A későbbi alkímisták az alapitalban, többnyire borban, különféle gyógynövényeket áztattak előzetesen, ezzel is fokozva annak hatását. A még tökéletesebb eredmény elérése érdekében egyesek drágaköveket, illetve annak porát is az italhoz keverték. A magyar királyok közül II. Rudolfnak is volt egy hasonló receptje, aki maga is nagyon sokat foglalkozott alkímiával. A receptet úgy vásárolta valakitől. Az aranyvegyületek a hatásukat részben a szervezet védekezésének erősítésével, részben – egyes esetekben – direkt úton, a kórokozókra hatva érik el. Minthogy a szervetlen aranysók erős reakciókat válthatnak ki, a későbbiekben inkább az enyhébb hatású szerves aranyvegyületeket alkalmazták.
Az aranyterápia a XIX. században erősen vitatott téma volt. Robert Koch 1890-ben közölte, hogy az általa felfedezett tuberkulózis kórokozóira nézve a kálium-aurocianidot erősen mérgező tulajdonságúnak találta. Ugyenerre az eredményre jutott 1913-ban Bruck és Glück is. Később használták is a tuberkulózis kezelésére a Solganal B nevű injekciót, mely auro-tio-glukóz hatóanyagot tartalmazott. Az aranyat alkalmazták továbbá a reuma, illetve reumatoid athritis gyógyításában is, elsősorban az auro-tiomalatum formájában. Az aranyterápia ez utóbbi formái azonban nem veszélytelenek. Elsősorban a vérképző szervekre és a vesékre lehet káros hatással.
Létezik-e arany terápia?
Kevésbé káros formáit a tibeti (ősi hun, mongol, ujgur, kaukázusi) gyógyászati hagyományok is ismerik, itt elsősorban a hamujával, valamint az arannyal együtt forralt vízzel gyógyítanak. Magyarországon ennek a gyógyászatnak a jeles képviselője dr. Danima Damdimdorj orvosnő. Élethosszabbító, öregedést lassító, csonterősítő és szíverősítő hatást tulajdonítanak neki. E mellett gyulladáscsökkentő és érelmeszesedést gátló anyag is.
TÖMJÉN
Nagyon hasonló hozzá a többi Commiphora faj, melynek szintén a gyantáját hasznosítják. Ilyen például a valódi mirha (Commiphora myrrha), a hindu balzsamfa (Commiphora mukul). Használatuk is nagyon hasonló. Hasonló még az abesszin balzsamfa, a szomáliai balzsamfa, és az arab balzsamfa. A tömjént a Boswelia sacra és a Boswelia carteri, valamint a Boswelia bhaudajiana szolgáltatja. Tömjénfából összesen 13 faj ismeretes.
Mire használható a tömjén?
Az Ebers-papirusz (pontos származási kora vitatott, kb. Kr.e. 1500) például, mely az egyik legjobban dokumentált „gyógyszerészeti kézkönyv”, mintegy 877 leírást (receptet) tartalmazott a különféle betegségekről és ezek gyógymódjairól. A gyógyszerészeti kézikönyvek egyik legrégebbi írásos emléke, hiszen a gyógyszerkönyvekhez hasonlóan a korabeli orvosok számára jól beazonosítható alapanyagokat és állandó mennyiségeket tartalmaz a szükséges „vivőanyagokkal” és az elkészítéshez szüksége leírással együtt. Az Ebers-papirusz értelemszerűen csak a természetben is előforduló alapanyagokat tartalmazott. A tömjént, mint gyógyászatban használt anyagot a papirusz 86 helyen említi, és a legkülönfélébb betegségekre rendeli alkalmazni – nem önmagában, hanem komplex gyógyászati keverékekben: szőr eltávolító anyagokhoz, égési sérülésre, sebekhez, üszkösödéshez, a szájüreg fertőzéseihez, keléskhez, fekélyekhez, viszketésre, furunkulusokra, lábujjak sebeire, idegek gyógyítása, vállizület gyulladása, nyelv megbetegedésire, arckiütésekre, gennyes fülgyulladásra, méh és hüvely megbetegedéseire (pl. hüvelygyulladásra) stb…
Gyógyászati célokra leginkább külsőleg foghúsgyulladás ellen, valamint toroköblögetéshez használják. Szent Hildegard von Bingen (1098-1179) fejfájás ellen, valamint kezdődő náthára javasolja alkalmazni. Előbb esetben tésztává kell gyúrni és kiszárítani (nem sütni!), utóbbi esetben égetni és a füstjét belélegezni javasolja.
Bővebben a TÖMJÉNRŐL (pl. hatóanyagokról, további érdekességekről) ITT OLVASHATSZ:
MIRHA
Nagyon sokféle balzsamfa lézetik. Ilyen például a a szomáliai balzsamfa (Commiphora molmol), melyet a valódi mirhának nevez a legtöbb szakirodalmi forrás. Sokszor összekeverik a tömjén fajokkal is. A Bibliában is gyakorta említett gyógynövény. Ahol a leírások „illatos gyantát” vagy „balzsam”-ot említenek, ott a mirhát vagy a tömjént kell értenünk.
Az ősi egyiptomi Ebers-papirusz összesen 52 helyen említi a mirhát, és nagyjából hasonló betegségekre rendeli alkalmazni, mint amilyen betegségek kezelésére manapság használatos. Így például szájüregi fertőzésekre, fogászati gyógykezelésekhez, sebek fertőtlenítésére. Érdekesség, hogy a papirusz a végbélnyílás sebeire (aranyér?), illetve például fejfájásra is alkalmazni rendeli, amely manapság – legalábbis tiszta formájában – nem használatos.
A mirhát az első amerikai telepesek ismertették meg az újvilággal. Az első telepesek nem vallási okokból vitték magukkal. Elsősorban a kiújuló szájfekély és egyéb szájfertőzések kezelésére használták. A XIX. század amerikai eklektikusai a mirhát külső fertőtlenítő szernek tekintették.
Mire jó a mirha?
A mirhát a bibliai idők óta használják fertőtlenítésre. A mirhatinktúra dezodoráló és fertőtlenítő hatású, szájzuhanyhoz, gargarizáláshoz és szájöblítéshez egyaránt alkalmazható. A mirhaolaj igen hatásos afták kezelésében, illetve különféle szájpanaszoknál, beleértve a torokfájást, vagy a fogszuvasodást is. A mirhaolaj az egyik leghatásosabb anyag az afta kezelésében. A német E-bizottság – a német kormány gyógynövényszakértőkből álló tudományos tanácsadó testülete – jóváhagyta a porított mirhát az enyhe lefolyású száj- és torokgyulladás kezelésére, mivel a gyógynövény nagy mennyiségű tannint tartalmaz. Nem csak a mirhaolaj, hanem a porított mirha is hatásos akár kapszulában árulják, akár ömlesztve. Ilyenkor a port kell közvetlenül az érintett felületre tenni. Vízzel elegyítve is hatásos. Napjaink herbalistái a növényt por alakban ajánlják még megfázásra, köhögésre, asztmára és mellkasi panaszok kezelésére is.
Bővebben a MIRHÁRÓL (ellenjavallatokról, hatóanyagokról, további érdekességekről) ITT OLVASHATSZ:
Forrás:
- Kempler Kurt: A gyógyszerek története, Budapest, 1984, Gondolat Kiadó, ISBN 963281357X
- Reinhard Schiller: Szent Hildegard gyógyításai, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000, ISBN 9635470622
- Joachim H.: Papyros Ebers, Berlin, Verlag Reimer, 1890
A szerző
