2022. július 28. csütörtök | Csík Eszter A nyírfa gyógyhatása a gyógynövényismerők körében szinte közismert. A nyírfa hatalmas kincseink közé tartozik. Az északi népek hiedelemvilága szent faként tartja számon, s a mi ősvallásunkban is hatalmas jelentőséggel bír a lénye. A legutolsó jégkorszak óta velünk van (kb. 10-11 ezer éve). Minden része fogyasztható és gyógyhatású. Kora tavasszal a hegyi emberek a termetes példányok nedveit csapolják, mely hatóanyag tartalmában olyan gazdag, hogy teljes egészében helyettesíteni tudja a szerencsétlenül járt fiatal édesanyák anyatejét. Ha a víz megzavarosodik, többé már nem csapolható, de ez jelzés értékű, hogy a rügyei alkalmasakká váltak gyűjtésre és esszencia készítésre. Barkavirágzatával is gazdagítható az elixír. Nyáron a leveleit szedjük, késő ősszel pedig a kérgét, szinte egész télen át. A NYÍRFA GYÓGYHATÁSA ITT ÉRHETŐ EL! A nyírfa gyógyhatása – a nyír az erdők királynője Miért övezi ekkora tisztelet a nyírt gyakorlatilag mindenhol, ahol megél? A válasz a fa külső kivetülésében keresendő. Kérge hófehér, levelei és ágainak elhelyezkedése egészen légiessé teszik, s első látásra is valami abszolút yin energia sugárzik belőle. Amit elődeink láttak benne, azt a nőkben is felfedezték. A nőiséggel, a nőiességgel azonosítható: fehér kérge a lányok tisztaságát, makulátlan ártatlanságát juttatta eszükbe, könnyed vonalai a lányok karcsú alakjában köszönt vissza, nedvei pedig az anyaságban kiteljesedett nő tejét idézték. Ez a yin energia megmutatkozik a belőle készült rügyelixír hatásmechanizmusában is: elsősorban a gyökér csakrához kapcsolódó szerveket tisztítja, amelyek az anyasághoz köthetők. Egyaránt hat a fizikai testre, az éter-testre és az asztrál-testre is. Ezen okokból komoly és közeli kapcsolat kiépítésére képes az emberrel. Kapcsolat az emberrel Ugyan a magyar udvar elmaradhatatlan része a diófa és az istenfaként ismert lucfenyő is, de ugyanolyan elmaradhatatlan a nyírfa is. Nincsen igazi magyar porta nyír nélkül. Mivel a mindenkori nőt látták benne, ősvallásunk napba öltözött istenasszonyát, a fiatal, szűzies lányt, később pedig a „Boldogasszonyt”. A magyar udvarban a férfi volt az, aki ezt a fát behozta, elültette, gondozta, s később ő is vágta ki. Mindenkori elemi ösztön a férfi életében a szeretett nőről való gondoskodás. Ehhez köthető a következő késő tavaszi, majd nyárba átnyúló népszokás. Apa és lánya – májusfa állítás Amint egy édesapa apává válik, s az esetben, ha lánya születik, szinte már aznap nyírt ültetett saját kezűleg, lánya születésének tiszteletére. Addig nevelgette a fát, ameddig lánya eladósorba nem került. Minden apa életében örömteli és szívszorító esemény ez egyben. Ez az élet rendje, s mivel mindennél jobban szereti lányát, szívből örül boldogságának, mégis tudja, az esküvő után már más férfi mellett tölti mindennapjait. Nem láthatja nap mint nap a mosolygó arcát, nem ehet vele egy asztalnál, nem nézheti éjjelenként békés szuszogását. Felnőtté érett, feleséggé, leendő anyává, önálló életet kezd egy másik férfi oldalán. Ez a kettőség vezetett a májusfa állításának szokásához is. Egy év udvarlás után megkérik a fiatal lány kezét, majd a 40 napos böjt letelte után a lányos ház édesapja nagy ágat vág a lánya „fájából”, azt feldíszítve a kapu oszlopához erősíti, ezzel jelezve, hogy lánya hamarosan elhagyja őt. Az esküvő után elég magasan ahhoz, hogy megmaradjon a rönk, de elég mélyen ahhoz, hogy ne hajthasson ki újra, végleg kivágja az édesapa lánya nyírfáját. Elég alacsonyan, hogy tényleg csak a csonk maradjon, és elég magasan, hogy a rönk minél tovább állja ki az idő próbáját: egy életen át emlékeztetve az édesapát vesztesége fájdalmára.
