A karácsony ünnepe – a karácsony paradoxona.
Nekem a karácsony csak felnőtt koromban vált ünneppé. Gyerekkoromban nem éreztem át a meghittségét, az egész egy cselekvési sor volt, jó okkal. Családunk férfi tagjai a János nevet viselik, viselték és az ő nevük napját ünnepeltük a karácsonyfa alatt. Volt olyan, amikor harmincan ültük körbe az asztalt.
Akkor éreztem, hogy ünnep a karácsony, amikor láttam, hogy mindenki izgul, hogy minden elkészüljön – én meg nyugodt voltam, bár tudtam, nem biztos, hogy mindennel elkészülök. Tudtam, ha mindennel elkészülők, akkor fáradt leszek.
A karácsony ünnepe felnőttként
Akkor lett ünnep a karácsony ünnepe számomra, amikor:
Örömmel sütöttem a bejlgit és a mézes süteményt éjszakánként, amikor bográcsban főztük a töltött káposztát és közben feldíszítettük a fát. Amikor apukám már elég idős volt ahhoz, hogy megengedje magának a vidámságot és a csomagoláson keresztül kitalálja, mit kapott tőlünk ajándékba.
Egy héttel Szent Este napja előtt megszületett az első gyermekem. A várakozás az ő születésére, meghozta számomra az Ünnepet. A fiammal együtt megérkezett az Ünnep, amit Várakozás előzött meg. Megértettem, hogy az Ünnep a Várakozással együtt teljes.
Felismertem, kikkel szeretném együtt tölteni azt a néhány napot, és az egész évet. Persze hogy azokkal, akiket szeretek! Az ünnep akkor tökéletes, ha velük, a szeretteimmel lehetek együtt. Minden nap akkor tökéletes, ha azokkal vagyok együtt, akiket szeretek.
A nagy felismerés
Megengedem magamnak azt a következtetést a saját tapasztalatomból kiindulva, hogy az ünnep akkor lesz egyáltalán ünnep, ha azokkal élhetjük át, akiket szeretünk. Mindegy, hogy a Föld melyik pontján vagyunk. Az ünnepet mi magunk tehetjük meghitté. Ennek része a szépen terített asztal, a fényekben úszó lakás, és a csend. Legalább egy pici csend, amikor kikapcsoljuk örök, megunhatatlan karácsonyi kedvencünket, a Last Christmas-t is. Kell a csend, hogy meghalljuk a szívünk dobbanását és aztán még egy pici, hogy a dobbanásokból összeálló folyamatot, a szívdobogásunkat is érzékeljük.
Szép lassan eljutunk belülre, a lelkünk mélyére és ettől kezdve mintha nem számítana az, kikkel együtt üljük körül az asztalt. Mert minden családban van valaki, aki a hiányával van jelen. Lehet, hogy a földrajzi távolság miatt nem lehetséges egy közös ebéd. Lehet, hogy már csak az emlékét őrizzük valakinek, akit nagyon szeretünk és tudjuk fizikai síkon már nem találkozunk vele.
A gyász, a misztérium és a karácsony ünnepe
A gyász is az ünnep része. Mert az ünnep különleges tulajdonsága, hogy segít megállni egy pillanatra, hogy átérezzük az életünket. Kik vagyunk? Kikkel vagyunk együtt? Kik hiányoznak nekünk? Amikor találkozik a tekintetünk vagy felidézzük milyen volt az, amikor régen egymás szemébe néztünk, akkor egy rövid ideig tudjuk, mi az a szeretet. Nekünk milyen. Milyen amikor mi adjuk a szemünk csillogásán keresztül és milyen, amikor befogadjuk az ölelésből. A misztérium a kapcsolatainkon keresztül válik érzékelhetővé. A spiritualitás a kapcsolatainkon keresztül nyilvánul meg.
A karácsony ilyen, lehetőséget ad a misztérium, a természetfeletti megtapasztalására. Azt hiszem, ezért várjuk és akarjuk, hogy tökéletes legyen. Tudattalan részünk vágyik arra, hogy megéljük a teljességet: a szépen terített asztal a finom ételekkel, a feldíszített fa, a mézeskalács illata, a szemünk csillogása, az ölelés melege teszik azzá, és a szívünk dobbanása. Ez utóbbi miatt senki sem marad ki az ünnep varázsából, aki képes ezt tudni. És mindenki számára illúzióvá silányul a karácsony, aki nem marad csendben egy picit.
A karácsony paradoxona
Mi a karácsony paradoxona? Mindazt, amit az ünneptől várunk, a hétköznapjainkban meg tudjuk teremteni.
Mert mindig van lehetőségünk:
Rendet tenni magunk körül – magunkban is.
Arra, hogy megöleljük azt, akit szeretünk és a szemébe nézzünk.
Várni a pillanatot, amikor találkozunk egy hosszú, fárasztó nap végén azzal, akit szeretünk.
Arra, hogy elcsendesedjünk és hallgassuk szívünk dobogását. Karácsony csak emlékeztet bennünket arra, hogy mindig van lehetőségünk szeretni.
Ha lelki, mentális segítségre van szükséged kattints ide!
A szerző
