Félelem a változástól, hiszen a változás életünk része – ezt a tényt nagyon okosan belátjuk?

A változás félelmetes – ezt az érzést nem vesszük tudomásul. A gondolat és az érzés két úton halad bennünk, amikor a változás szele megérint. A ragaszkodás a megszokott rosszhoz is jobb, mint ismeretlen helyzetbe hozni magunkat. Mi táplálja a változással kapcsolatos félelmet? Mi akadályozza meg a tényleges változást? Melyik fázisban akad el a változási folyamat? Mi a biztonság, hogyan tapasztalhatjuk meg a változás során?

Az újévi fogadalmak időszakában érdemes néhány dolgot tudatosítanunk a változással kapcsolatban – hiszen amikor megfogadunk valamit, az minden esetben valami szokatlannak az elindulását jelzi, a változás igényét mutatja. Mindezt tegyük azért, hogy sikeresen elérjük célunkat.

A változás iránti igény

A bevezetőben leírtak érzékeltetik, hogy miről van szó: cél, változás, kettősség, az ész és a szív szava nincs összhangban, valami új dolog beengedése az életünkbe.

A változás vágyott dolog és ugyanakkor rengeteg kellemetlenséggel jár. El kell hagynunk a komfort zónánkat, tanulnunk kell, életünk valamelyik területén újat kell alkotnunk. Időt és energiát igénylő dolog. Ezt értelmünk szintjén kezeljük. Az érzelmünk szintjén azonban a félelem uralkodik az új helyzettől, aminek kialakítására vágyunk. Mégis, van az a szituáció, amiben nem akarunk tovább benne maradni, ez kapcsolatban lehet az egészségünkkel, az életmódunkkal, egy rögzült „rossz” szokásunkkal, a konfliktuskezelési módunkkal, a kapcsolatainkban betöltött szerepünkkel.

Például le akarjuk vetni az áldozat, a mártír álarcát. Élni akarunk – mert az aktuális állapotunk élettelenné vált. Bármi is a változás iránti igény mozgatórugója, az élni akarás vágya tör felszínre lelkünk mélyéből, konkrét célhoz kötjük.

A változás félelmetes – félelem a változástól

A legalapvetőbb oka a változástól való félelemnek az értelmünk és az érzelmünk között létrejövő ellentmondás, feszültség.

Ez a kettősség feloldhatatlannak tűnik és a saját kalitkánkba zár bennünket. Akarjuk, és látványos lépéseket teszünk – miközben a belső utunkra nem engedjük el magunkat. Mit jelent ez?

Hogy a sok év alatt rögzült mintáinkat tovább akarjuk őrizni, mert ez ad biztonságot. Úgy akarunk változni, hogy közben biztonságban akarjuk tudni magunkat és a szeretteinket, hogy ne legyen jelen a félelem a változástól.

Nem akarunk bántani, csalódást okozni.

A rólunk kialakult képet akarjuk őrizni, sőt arra törekszünk, hogy jobbnak – szebbnek, csinosabbnak, okosabbnak, önállóbbnak, gazdagabbnak, bölcsebbnek – lássanak bennünket. Csapda helyzet, mert a belsőnkből fakadó szükségérzet a változás iránt egyből a környezetünkre irányítja a figyelmünket.

Mit fognak szólni? Mi lesz, ha elbukom, ha nem fog sikerülni? Mi lesz, ha a jobbítási szándékom egy még rosszabb helyzetbe vezet?

A bizonytalanság béklyója húzza lelkünket, gúzsba köti kezünket, testünket.

A változás még mindig félelmetes

Mert itt következik az, ami a belső úton történik. Realizáljuk a változás és környezetünk kapcsolatát, ami megremegteti az inunkat, de nem adjuk fel. Mi történik a lelkünkben?

A negatív tartományban tartjuk a változással kapcsolatos megnyilvánulásainkat. Úgy fogalmazunk, hogy „Nem adom fel!” ahelyett, hogy azt mondanánk: „Haladok.”

Az elengedésre törekszünk, miközben nem vesszük tudomásul, hogy a változás egy gyász folyamat is – amiben van szeretet. Mindent, ami régi vagy arra emlékeztet, ki akarjuk törölni az emlékezetünkből megszakítva ezzel életünk természetes folyamatát, és emiatt kudarcba fulladunk. Tehát a változásban a gyász és a szeretet ott vannak, ez a lényeg.

Ha

  • nem gyászoljuk el a veszteségünket,
  • nem táplálunk szeretet régi önmagunk, életünk, szokásunk iránt,

azzal nem alakítjuk ki a biztonságunk feltételeit, nem lesz változás, a célunk nem teljesül.

Ha ki akarjuk dobni a múltat, hogy teljesen újra kezdjük, nem lesz változás.

Ez az első fázis, ahol megrekedhet egy változási folyamat. A nem létező biztonság elvesztésétől félünk. Nem tudjuk, hogy azért akarunk változtatni, hogy biztonságban, a természetünkből fakadó dinamikus egyensúlyba kerüljünk, éljünk. Nem jövünk rá, hogy a külső történések csak jelzés értékkel bírnak, azt mondják: Valami nincs rendben, munkálkodj magadon!

 

Ami a változáshoz kell

A régi dolgainkat tisztáznunk kell, mert rengeteg érték van a múltunkban. Azért akarunk változni, változtatni, mert az életünk szerves részévé váltak tapasztalatok, amik arra inspirálnak, induljunk új irányba. Bármilyen rossz dolgok történtek velünk, bármilyen rosszul bántunk magunkkal és hagytuk, hogy a testünk eltorzuljon, megbetegedjen, a kapcsolataink tönkre menjenek vagy mi magunk tegyük tönkre azokat, az életünk részeit alkotják. Ezeket nem semmisíthetjük meg. Helyette meg kell tanulnunk együtt élni a tapasztalatainkkal. A hangsúlyt a kell szóra helyezem – ettől várunk emberivé, ettől lesz súlya az életünknek. Ha belátjuk, hogy elbuktuk életünk egy részét.

Miközben megtanulunk saját magunkkal együtt élni – ez történik a változás során – kialakul a belső biztonságunk, eljutunk a tényleges komfortzónánkba. Lelkünknek abba a tartományába, ahol a nyugalom és a rendszer együttesen vannak jelen, a biztonságérzetünk belülről fakad.

 

A változás jele, ahol eltűnik a félelem a változástól

Mi történik még, ha belátjuk és vállaljuk a bukásunkat? Kioldódik a feszültség és az energiánk felszabadul. A második buktató lehetőségével ebben a pillanatban találkozunk. Szemfülesnek kell lennünk, hiszen nem tudtunk teljes mértékben felkészülni arra, hogy a megváltozott helyzetben az energiánkat hogyan használjuk fel. Azt vesszük észre, hogy sokkal több energiánk van, mert a felszabadult energia, mint katalizátor, további energiamennyiség termeléséhez járul hozzá. A változás végbement, ezt jelzi, hogy

  1. fizikailag könnyebbnek érezzük magunkat;
  2. a hátunk, a vállunk, a gyomrunk mintha felszabadult volna (legördül a teher, kioldódik a görcs);
  3. nevetünk, látszólag ok nélkül;
  4. biztonságban érezzük magunkat;
  5. optimizmussal állunk a jövő előtt.

Fizikai és érzelmi, mentális jelek mutatják, hogy elfoglaltuk új helyünket a saját életünkben. A megérkezés öröme jár bennünket.

Figyelj! A lelked munkája új szinten fog megnyilvánulni. Ettől kezdve a tudatosságod mértékétől függően emelkedsz vagy zuhansz. A zuhanás akkor következik be, ha a felszabadult energiádat nem rendezed össze, és az a tested ellen fordul, a működőképes vagy az új kapcsolataidat teszed vele tönkre – mert nem tanulsz meg bánni a saját erőddel.

Az emelkedés feltétele az, hogy megérzed, mennyi energiád van, és tudatosan bánj vele.

Van egy film, amiben gyakran hivatkozott a Mester arra, hogy az Erő velünk van. A második mondat nem hangzott el, csak megmutatták, valahogy így szólt volna: Tanulj meg vele bánni!

 

Változás és változtatás – még mindig jelen van a félelem a változástól?

Mi, emberi mivoltunkból fakadóan egy cél mentén változtatni tudnunk. A változás folyamat, tele szinkronisztikus eseménnyel, azaz véletlenszerű egybeeséssel. Mi saját döntésünk, elhatározásunk alapján részei lehetünk a tudatosságunk emelése által.

A felszabadult energiánkat a figyelmünk irányításán keresztül tudjuk a változás folyamatára fordítani. Ennyi a dolgunk: a figyelmünk és a tudatunk tartása.

A cél, ami miatt a változási folyamatot elindítottuk megvalósul. Nem feltétlenül a konkrét cselekvéseinkre, az akaratunkkal létrehozott helyzetekre van szükség ahhoz, hogy a helyünkre kerüljünk.

A változásban a cselekvés, aktivitás és a kivárás állapotának finom egyensúlyára van szükség, hogy a szándékunk szerint alakuljunk át életünk és élethelyzetünk.

A váratlan események a javunkat szolgálhatják, észrevesszük ezt?

El tudjuk fogadni, ha a terveinkhez képest a változás sokkal nagyobb hatást gyakorol az életünkre?

Ha kiterjed olyan életterületeinkre, amikhez úgymond nem akartunk hozzányúlni? (Például egy életmódváltás lehet, hogy a kapcsolatainkat is átrendezi.)

 

Útmutató az újévi fogadalmakhoz

Ha január 1-től másként szeretnél élni, készülj fel a következő lépésekre:

  • Határozd meg, mi a célod!
  • Gondold át, mi az, amit változtatni akarsz és mi az, amit meg kell őrizned!
  • Tudatosítsd, milyen út vezetett a változással kapcsolatos döntésedhez!
  • Gyászold el azt, ami veszteséget jelent számodra!
  • Idézd fel a helyzethez kapcsolódó érzelmeidet, keresd meg a szeretet!
  • Figyelj a testi, érzelmi, mentális folyamataidra!
  • Tudatosítsd, mennyi energiád van, hogyan változik az energiaszinted!
  • Az aktivitásodat és a kivárás állapotát tartsd egyensúlyban!
  • Légy tudatos abban, mire fordítod az energiádat!
  • Tanulj meg bánni az erőddel!

 

+ fordulj tanácsadóhoz, aki végig kísér és támogat a változás folyamatában, akinek a segítségével eltűnik a félelem a változástól.

 

KATTINTS IDE A KIVÁLÓ SZAKÉRTŐKHÖZ!