Létezik olyan ember, aki a saját autójának üzemanyagába szándékosan homokot kever, mert olyan jó hallani, amikor csikorog a gép? Vagy amikor meghallja, hogy a motor ki-kihagy, azt mondja magában: „Ó ez nem olyan nagy probléma, majd elmúlik magától!” Bizonyára nincs. A saját szervezetünkre, és a testünk jelzéseire is pont így kéne figyelnünk, különösen így tavasszal:
A testünk egy motor
Pedig, amikor az ízületeink fájdalmasan jeleznek, akkor már olyan „homok” van az emberi szervezetben, amit szándékosan, ráadásul az élvezet kedvéért kevertünk az „üzemanyagunkba” az ételünkbe. Akárcsak a „motor”, a szív zavarainak első jelzéseinél próbáljuk magunkat megnyugtatni azzal, hogy „Csak egy kicsit túlhajtottam magam az utóbbi időben, de majd rendbe jönnek a dolgok maguktól! Ha nagyon súlyosbodik, legfeljebb elugrom a dokihoz, hogy nézze már meg.”
Nos, ezzel sokan így vagyunk, de az autót már az első rendellenes zajnál visszük az autószerelőhöz, mert tudjuk: minél előbb avatkozunk közbe, annál kisebb lesz a baj (és a javítás) költsége. Már pedig a költség az manapság szent dolog!
Annál kevésbé az, a saját szervezetünk, a saját életünk, azzal közel sem foglalkozunk annyit, mint az autónkkal. Persze erre is megvan a válasz: „Az autóm a munkaeszközöm! Ha az nem megy, akkor nem megy a „biznisz” kevés lesz a pénz, jön a rettegett nélkülözés” Ilyenkor feltehető a következő kérdés: „Ki az, aki ezt az egész körforgást naponta működteti?” A válasz: „Persze, hogy én!” „Ki működteti majd, és ki keresi meg a pénzt, ha a betegsége miatt elvész a munkaképessége?” Ez az a válasz, amivel senki sem szeret szembekerülni.
Ha már ennyire kisarkította a mai élet, a műszaki szemlélet, az autó és a gépek szerepét (számítástechnika), akkor ezen a nyelven fogalmazzuk meg: az életünk feladatainak elvégzéséhez a legfőbb „munkaeszközünk” mi vagyunk saját magunk. Nos, ez az, amivel a legtöbbet kell törődnünk, minden más csak ez után jöhet! Ezért ennek a „munkaeszköznek” az üzemanyaga mindenek előtt a legfontosabb a számunkra. A természetes élet, aminek a legtermészetesebb kincsünknek kell lennie.
Mert jó az íze!
„Azzá válsz, amit megeszel!” Hányszor hallottuk már ezt? Szinte teljesen elkoptatott közhellyé vált, pedig az ókortól kezdve számtalan nagy gyógyító megfogalmazta ezt az örökérvényű igazságot. Mégis, nap, mint nap bemegyünk valamelyik szupermarketbe és leemeljük a polcokról azokat a mesterséges készítményeket, amiknek már semmi közük az ember alapvető táplálékául szolgáló gabonákhoz, gyümölcsökhöz, zöldségekhez, magvakhoz. Miért? Mert jó az íze!
A XIX. – XX. század kémiai fejlődése elhozta nekünk a „Kánaán”-t. Elemi részire bontottuk az élelmiszereinket, újra összeraktuk és az eredetinél finomabban, szebben, felkerült a polcokra. A rendszerváltáskor 5-6000 fajta élelmiszer volt kapható Magyarországon. Most 60-80000! Ez szuper! mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy gyakran a több a kevesebb. Tudniillik, ezeknek nincs más bajuk, mint az, hogy már nem tartalmaznak, az ember számára egyedül megfelelő, élő anyagot, így a természetes élet fenntartásához szükséges anyagokat sem. Nincs benne bioinformáció, lesilányult kémiai anyaggá. Biológiailag értéktelen, halott étel, amelynek összetevőit a szervezet testidegen anyagként érzékeli tehát védekezik ellene! Ez azonban csak egy határig lehetséges, utána jön az elkerülhetetlennek hitt betegség.
A mai kor embere soha nem látott árubőséggel, egyben soha nem látott értékhiánnyal áll szemben. A nagyüzemi termelés (és nem csak a szocialista!) tönkretette, kirabolta, elsavanyította a termőföldeket, a termények beltartalma, tápértéke 20-90 %-ot esett vissza. A környezetszennyezés Magyarországon csak 1994 és 2004 között a 250-szeresére növekedett, (2004-es KSH adat), a hálózati víz ihatatlan a „víztisztítás” következtében, a levegő belélegzése már tüdőkárosodást okozhat. Elég szomorú perspektíva ez, de tény, amivel szembe kell nézni. Mi a kilátás, hol a megoldás?
A probléma nem új keletű, 2000 évvel ezelőtt is élő volt már, pedig az ősi bölcsességek, mint pl. a Védák is megfogalmazták rá a választ.
Vissza a természetes élet alapjaihoz!
Nincs más út, a mai tévedés, és járhatatlan, ez mindennap bebizonyosodik.
Soha ilyen fejlett nem volt az orvostudomány. Soha nem állt rendelkezésre ennyi és ilyen bonyolult műszer, gyógyító gép, gyógyszer mégis, a betegek száma nemhogy csökkenne, egyre nő!
A változtatás életbevágó, elkerülhetetlen, és azonnal szükséges.
Megoldást jelenthet a biogazdálkodás, mellyel a földet sem zsákmányoljuk ki. A módszer azonban nem eléggé extenzív, azaz nagy tömegű ári előállítására és milliárd ember ellátására alkalmatlan. Mi lehet a megoldás? Szerinted?
Véleményedet kifejtheted itt, Facebook oldalunkon, vagy a Facebook csoportunkban. Várjuk a hozzászólást!
A szerző
