Nagyon remélem, hogy Te elhiszed, hogy nagyon jó szülő, jó anyuka, illetve jó apuka vagy. Lehetséges, hogy sokan válaszolnának igent erre a kérdésre, de sajnos sokan felelnének nemmel is. Azaz sokan nem hiszik el magukról, hogy ők jól teljesítenek szülőként.
Valószínűsíthető, hogy még azokban az édesanyákban, édesapákban is szoktak felmerülni kételyek, akik igennel válaszolnak a fenti kérdésre.
Kételyeink, félelmeink
Biztos azért viselkedik így, mert nem figyelek rá eléggé. Nem játszom vele eleget. Nem kellett volna vele kiabálnom. Túl szigorú vagyok vele. Nem vagyok következetes, jó szülő. Túl engedékeny vagyok. Elrontottam az altatást. Lehet, hogy nem ebbe az iskolába kellett volna iratnom? Nem foglalkozom vele eleget. Jól tettem, hogy ott hagytam a nagyszülőknél? Biztos, hogy jár nekem ennyi szabadidő? Nem kellene hagynom, hogy ennyit kütyüzzön. Lehet, hogy elkényeztetem, elrontom őt? Túlságosan kiszolgálom? Nem kellett volna bölcsibe adnom.
Ilyen, vagy ehhez hasonló gondolatok, szinte minden szülő fejében megfogalmazódnak. Félelmek, kételyek, aggályok. Tudatosan, vagy tudat alatt jelen vannak azokban a szülőkben is néha, akik a fenti kérdésre rávágták, hogy igen. Vajon elég jó szülő vagyok-e? Vajon tényleg úgy neveljük a gyermekeinket, ahogy az a legjobb lesz nekik?
Az ördögi kör
Érdemes ezekkel a félelmekkel, kételyekkel, érzésekkel, gondolatokkal foglalkozni. Különösen akkor, ha sokszor vannak jelen az életünkben. Ha ugyanis ilyen jellegű gondolatok, érzések uralják a mindennapjainkat, akkor szinte biztos, hogy az nem lesz jó hatással a szülőségünkre.
Ha folyamatosan megkérdőjelezzük a tetteinket, döntéseinket, az előbb-utóbb ahhoz vezet, hogy megkérdőjelezzük azt is, hogy jó szülők vagyunk-e. Ha nem hisszük el magunkról, hogy jó anyukák vagy apukák vagyunk, akkor kudarcként éljük meg a gyereknevelést. Ha kudarcként éljük meg a szülőséget, akkor tulajdonképpen a valóságban is megtapasztaljuk azt, hogy nem vagyunk elég jó szülők.
Ez a tapasztalat úgy alakul ki, hogy egyre többször helyezzük a fókuszt azokra a tetteinkre, amiket elrontottunk, nem pedig azokra, amiket jól csináltunk. Ezáltal bűntudat alakul(hat) ki bennünk, ami még inkább kiábrándultabbá tesz, még jobban megerősíti bennünk azt az elgondolást, azt a hiedelmet, hogy bizony mi nem vagyunk jó édesanyák, illetve édesapák.
Így még jobban arra fókuszálunk, mit rontunk el, még inkább kritizáljuk magunkat, észre sem vesszük, ha jól csinálunk valamit, mert a figyelmünket folyamatosan a negatív helyzetekre összpontosítjuk. Azaz belekerülünk egy ördögi körbe, és tényleg egyre többször tapasztaljuk meg, hogy kiabálunk, rosszul döntünk, nem úgy reagálunk, ahogy kellene.
A gyermekünk ezáltal egyre inkább eltávolodik, például kisebb korban sokat hisztizik, dacos, nagyobb korban flegma, elutasító lehet. A kapcsolat a gyermekünkkel egyre felszínesebbé válik, ami szintén alátámasztja, hogy valóban nem vagyunk jó szülők.
Mit tehetsz, ha Te is benne vagy ebben az ördögi körben?
Szerencsére van megoldás!
Először is érdemes elkezdeni figyelni önmagad.
Fontos lenne, hogy megfigyeld a gondolataidat, érzéseidet.
A negatív gondolatokat tudatosítsd, majd miután nyugtáztad, hogy most negatívan gondolkodtál, helyezd a figyelmedet valami pozitívra.
Ha nagyon sokszor visszajön egy-egy negatív gondolat, akkor azzal még mélyebben kell foglalkozni, nem szabad a szőnyeg alá söpörni. Az már érzés szinten van jelen, már nem gondolat.
Meg kell vizsgálnod, hogy egészen pontosan mit érzel, mi van benned, miért van ott az az érzés, az a feszültség. Miért érzed magad rossz anyának, vagy apának? Miért zavar a gyereked viselkedése?
Ha tüzetesen megvizsgálod ezeket az érzéseket, ha megérted, hogy egy-egy érzés miért van benned, honnan származik, mit akar üzenni, akkor szépen oldódni fog a benned lévő feszültség.
Meg fogod tapasztalni, hogy egyre nyugodtabbá válsz a mindennapokban.
Figyelj arra is, hogy a fókuszt áthelyezd a „kudarcokról” a sikerekre. Azaz, ne bántsd magad, ha úgy érzed, valamit elrontottál.
Amint azon kapod magad, hogy kritizálod, bántod magad, tudatosítsd, hogy most bántom magam, pedig nem szeretném, hiszen nem érdemlem meg.
Ezután keress valami olyat, amit jól csináltál, amire büszke vagy, és dicsérd meg magad amiatt. Igyekezz meglátni a “kudarcaidban” a lehetőséget, tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket: Vajon mit tanulhatok ebből? Miért érzem úgy egyáltalán, hogy ezt elrontottam? Mi lehet az oka, amiért ezt most meg kellett tapasztalnom?
Fontos lenne az is, hogy meditálj, lehetőleg minden nap. Szánj rá napi 5-10 percet, ülj le és figyelj befelé, vagy hallgass meg egy vezetett meditációt. A meditációnak számos (bizonyított) pozitív hatása van, többek között a szülőségben, gyereknevelésben is fejlődést fogsz tapasztalni, ha beépíted a mindennapjaidba ezt a tevékenységet.
Ha ezt a három dolgot tényleg napi szinten beiktatod, azaz figyeled a gondolataidat, figyeled az érzéseidet és meditálsz, akkor garantáltan fejlődni fogsz.
Sokkal kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb leszel. Könnyedebben fogod megélni a mindennapokat, növekedni fog az önbizalmad, harmonikusabb lesz az életed, és természetesen a gyermekeddel való kapcsolatod is javulni fog.
A cikk szerzője Majsai-Kállai Csilla meditációs coach, holisztikus coach.
KATTINTS IDE, HA MEDITÁCIÓBAN KÉRSZ SEGÍTSÉGET!
A szerző
