Élet és halál között, létünket a levegő tartja fenn
Amikor megszületünk az első dolog, hogy hosszú, mély lélegzetet veszünk. Halálunk óráján is levegőért kapkodunk. Élet és halál között végig ott a levegő, a lélegzés.
A levegő olyan láthatatlan étel, amelytől ha maximum 5 percre megfosztanának minket, elpusztulnánk.
Belégzéskor nemcsak sejtjeink jutnak a szükséges oxigénhez: AZ OXIGÉNT a vér eljuttatja a tüdőbe, ahol csoda történik.
Az életadó oxigén a test által kibocsátott, mérgező anyagokat tartalmazó széndioxidra cserélődik ki.
Más szóval, életünk során méreganyagokat termelünk, amelyek a vérben összegyűlnek és a tüdőbe jutnak, ahonnan pedig az új friss oxigén belélegzésével eltávoznak.
A sejt felépülés és lebomlás folyamatán állandóan mérgező széndioxid ég el, és ez így megy egész életünk során.
Levegő nélkül – élet és halál között
Ha valaki nem jut elég friss levegőhöz vagy helytelenül lélegzik, és emiatt a beszívott oxigénmennyiség nem tudja ellensúlyozni a kiáramló széndioxidot, akkor a mérgező anyagok beépülnek a testébe.
Ez nagyon súlyos betegségekhez vezethet, mivel a visszatartott széndioxid a szervezet valamely részében felhalmozódhat és komoly szenvedéseket okozhat.
Az állandó enerváltság és ideggyengeség olyannyira csökkentheti az életerőt, hogy a tüdő nem lesz képes elegendő oxigént átpumpálni a szén-dioxid kiürítéséhez.
Láthatod, hogy mennyire fontos, hogy sok friss levegőt szívj és azt jó mélyen lélegezd be.
Mindannyian levegővel működő gépek vagyunk!
Az oxigén szerepe
Az oxigén az, ami kitisztítja testünket és egyben szervezetünk legfőbb energiaforrása is.
Nem szabad elfelejteni, az atmoszféra alatt, mintegy 113 km mélységben élünk, ahol, 9,8 kilónyi légnyomás jut minden négyzetméterre.
A levegő beszívása és kifújása között egy vákuum keletkezik.
Amíg ritmikusan lélegzünk és oxigénhez jutunk, addig élni fogunk.
Élelem nélkül több mint harminc napig el lehet tengődni, viszont levegő nélkül pár perc után elpusztulunk.
Tehát a levegő testünk egyik legfőbb energiaforrása.
Minél mélyebben tudod beszívni a levegőt, annál több esélyed van, hogy tovább élsz ezen a Földön.
A nyulak, tengerimalacok és általában a rágcsálók mind gyorsan lélegzenek, és percenként nagyon sokszor vesznek levegőt.
Ők a legrövidebb életű élőlények Földünkön.
Aktívnak maradni élet és halál között
Amikor a kisgyerekek futkosnak, ugróköteleznek, gördeszkáznak és bicikliznek hatalmas mennyiségű oxigént juttatnak a szervezetükbe.
Ebből nekünk is le kell szűrni a tanulságot: életünk során mindvégig aktívnak kell maradnunk.
Hosszú, nagy sétákat kell tennünk.
Tudom, hogy ma erősen szennyezett levegőjű világban élünk, de ez még több ok arra, hogy szokásunkká tegyük a mély légzést.
Azok az emberek, akik egész nap a szobában ülnek és semmit sem sportolnak, saját életüket rövidítik.
Amos Stagg, a híres futballedzőt, amikor a hosszú élet titkáról kérdezték, így felelt:
“Életem nagyobb részében futottam és egyéb sportokat űztem, ami rengeteg oxigént juttatott a testembe.”
James Hocking, a legnagyszerűbb amerikai távgyalogló, így nyilatkozott századik születésnapján:
“Mindig jó nagyokat sétáltam és mélyeket lélegeztem”.
Bizonyított tény, hogy az oxigén méregtelenít.
Hatása ugyanaz, mint a böjté, ugyanúgy segíti a mérgező anyagok eltávozását a szervezetből.
A mély légzés mellett mindig legyen körülötted egy kis légmozgás.
Nyitott ablak mellett kell aludni, mert biztosítja az állandó légáramot.
Jobban, mélyebben lehet aludni hálóruha nélkül, mert az is csak elzárja a testet a hasznos oxigéntől, a takaró pedig elég.
Egy 3-4 km-es séta, a legtöbb problémát képes megoldani.
Ha valami gondom van, mindig sétálok, vagy futok egy nagyot a friss levegőn és mire hazaérek, már meg is oldottam a problémámat.
Szerintem vacsora után mindenkinek kéne sétálni pár kilométert.
Tudniillik, ülünk az íróasztalunknál, a moziban, a koncerten, és ülve nézzük a tévén a sportközvetítéseket.
Ki vagyunk éhezve a friss oxigénre, a friss levegőre.
Nem tudunk megszabadulni a testünkben lévő széndioxidtól, azért mindenünk fáj, és már megváltottuk “belépőjegyünket” a korai öregedéshez.
Mert túlságosan lusták vagyunk és nem sportolunk.
Vessünk véget ennek az állapotnak és menjünk minél többet túrázni, futni, úszni, táncolni, hiszen a jóból sohasem elég!
