Újabb jelentés az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól.

Az Ökológiai Gazdálkodók Európai Szövetsége (IFOAM Organics Europe) legújabb jelentése az ökológiai gazdálkodás Európa biodiverzitásának megőrzésében betöltött szerepét emeli ki. A jelentés azt javasolja az EU tagállamainak, hogy teljes mértékben használják ki az „eco-schemes” (ökológiai rendszerek, magyar támogatási rendszerben: agroökológiai alapprogramok), valamint az agrár-környezetgazdálkodási programok által biztosított lehetőségeket a KAP Stratégiai Terveikben. Ennek az lenne a célja, hogy maximalizálhassák az ökológiai gazdálkodás hozzájárulását az EU Biodiverzitás Stratégia, illetve az új Közös Agrárpolitika (KAP) célkitűzéseinek  eléréséhez. 

Pozitív hatások

A különböző kutatásoknak köszönhetően napjainkra már jelentős mennyiségű bizonyíték gyűlt össze az ökológiai gazdálkodás biodiverzitásra gyakorolt pozitív hatásairól. Habár a legtöbb tanulmány a mérsékelt égövi szántóföldi gazdálkodást vizsgálta, egyre több kutatás foglalkozik a gyepgazdálkodással, a kertészettel, illetve a mediterrán területeken történő olívatermesztéssel és egyéb rendszerekkel. A vizsgálatokból az alábbi általános következtetések vonhatóak le: 

  • Az ökológiai gazdálkodás a biológiai sokféleség előfordulását és a fajgazdagságot is növeli a különböző élőhelyeken, illetve gazdálkodási rendszereken belül a hasonló konvencionális gazdálkodási rendszerekkel összevetve. 
  • Szántóföldi gazdálkodás esetén a növényfajok biodiverzitása a táblán (a termesztett növények között) és a táblaszegélyeken is nőtt. Az ökológiai rendszerekben 20-95%-kal több fajt, illetve akár 150 %-os egyedszám-növekedést regisztráltak (a legnagyobb különbségek a táblákon belül adódtak).
  • Az ökológiai gazdálkodás a talajmikrobák diverzitására, valamint a rovar- és madárpopulációkra is pozitív hatást gyakorolt. A különböző tanulmányok eredményeit alapul véve a szántóföldeken a rovarfajok száma átlagosan 23 %-kal, míg a beporzóké 30 %-kal nőtt.
  • Az állandó gyepterületeken a vizsgálatok kisebb mértékű javulást mutattak ki a növények, valamint a talajlakó mikrobák diverzitását illetően, hiszen itt a konvencionális művelésmódok is kevésbé intenzívek. 
  • A néhány telepített fajból álló ideiglenes gyep, füveshere- vagy lucerna területeken több vadon élő növényfaj jelenik meg, és a virágzó pillangósokkal megfelelő művelésmód esetén sok beporzónak kedvezhetünk. Ráadásul a vetésforgóba kerülő szerves anyag pozitív hatást gyakorol a talajmikrobák diverzitására, valamint a földigilisztákra is. 
  • A szántóföldi növénytermesztéshez hasonlóan a diverzitás növekedése a kertészeti rendszerekben is a táblákon belül jelenik meg, a gyümölcstermesztési rendszerek esetében ez az aljnövényzetben is jelentős, amely a rovarevő madárfajoknak kedvez. 
  • Eddig viszonylag kevés tanulmány foglalkozott a mediterrán területeken zajló olíva- és szőlőtermesztéssel, amelyek közül néhány bizonyos előnyökre mutatott rá, kiemelve a tájképpel összefüggő tényezők fontosságát. 

Az eredmények általánosságban alátámasztják az Európai Unió Ökológiai Akciótervének kijelentését, amely szerint az ökológiai gazdálkodás átlagosan 30 %-kal növeli a biodiverzitást.

Az ökológiai gazdálkodás következtében létrejövő biodiverzitás-növekedés részben az ökológiai szabályozás által tiltott gyakorlatok (pl. szintetikus nitrogén műtrágyák, gyomirtók, a legtöbb rovarirtó és gombaölő szer használata) elmaradásának, részben pedig az ökológiai gazdálkodók által a kiváltásukra alkalmazott agroökológiai gyakorlatok eredménye. 

Az agrokémiai szerek teljes mellőzése, illetve használatuk jelentős csökkentése:

a biodiverzitás növelését támogatja az ökológiai gazdálkodás során az alábbiak elkerülésével, valamint csökkentésével: 

  • Gyomirtók és rovarirtók közvetlen toxikus hatásai a nem célszervezetekre;  
  • Gyomirtó- és rovarirtó-használat közvetett hatásai a rovarok, a madarak és az egyéb élőlények táplálékforrásaira, illetve élőhelyére;  
  • A túlzott tápanyagbevitel hatásai a talajökoszisztémára, beleértve a szerves anyag elvesztését, a nitrogénhasználat okozta talajsavanyodást, valamint a mikorrhiza foszfáthasználat miatti pusztulását; 
  • A nitrátkimosódás és a mezőgazdasági területek foszfátvesztesége által okozott hatások a vízi ökoszisztémákban;  
  • A nitrogénfelhalmozódás miatti hatások (beleértve az állattartásból származó ammóniát), amelyek az érzékeny élőhelyeket és az alacsony nitráttűrőképességű fajokat érintik;  
  • Bizonyos féreghajtó szerek állati ürüléket hasznosító rovarokra gyakorolt hatásai; 
  • Az éghajlatváltozás biodiverzitásra gyakorolt hatásai, amelyek a mezőgazdasági inputok felhasználásához és előállításához köthető kibocsátásokból, valamint a talaj szénveszteségéből származnak. 

Az ezen inputok többségének teljes elhagyásából származó előnyök messze meghaladják azokat, amelyeket az inputfelhasználás hatékonyságának 10-20 %-os növelésétől várnak a hagyományos rendszerekben. Természetesen az inputfelhasználás csökkenésével a hozamok is alacsonyabbak maradnak, így a kibocsátási egységenkénti előnyök alacsonyabbak lehetnek, mint a felhasznált területegységre vetített értékek.  

Azonban az előnyök nem csupán az elkerült gyakorlatokból, illetve inputokból származnak.

A legfontosabb biodiverzitást növelő gyakorlatok az alábbiak: 

  • Vegyes gazdálkodási rendszerek, amelyek integrálják a termesztett növényeket, a fákat és az állatállományt;  
  • Változatosabb és összetettebb vetésforgók, illetve növénytermesztési rendszerek;  
  • Pillangós növények a biológiai nitrogénmegkötés érdekében, amelyek megfelelő művelésmód esetén segítik a beporzókat;  
  • Heterogén növényi szaporító anyagok (fajtakeverékek, populációk és tájfajták), amelyek a genetikai sokféleségen keresztül segítik a kártevők és kórokozók szabályozását;
  • Vetett menedékhelyek, illetve egyéb tájképelemek a természetes ragadozók számára (passzív biológiai kártevőszabályozás);
  • Kisebb táblaméretek, amelyek hozzájárulnak az összetettebb és mozaikosabb tájképhez; 
  • Fák és sövények búvóhelyet, erózióvédelmet és termőképesség-szabályozást biztosító komplex aljnövényzettel; 
  • A termesztett növények vetésidejének változtatása a gyomszabályozás, valamint a mezőgazdasági területeken élő madarak érdekében;  
  • Szerves anyag, ugaroltatás és zöldtrágya a talajtermékenység fokozására, amely energiában gazdag szénforrásokat biztosít a talajökoszisztémák fenntartásához; 
  • Csökkentett talajművelés és művelésmélység a talajok védelme érdekében; 
  • Változatos fajkeverékek, amelyek pillangósokat, gyógynövényeket és újfajta takarmánynövényeket tartalmaznak a gyepterületeken; 
  • Talajra alapozott állattartási rendszerek legeltetéssel és alacsonyabb állatsűrűséggel a gyepterületek biodiverzitásának növelése érdekében.  

Egyik alkalmazott gyakorlat sem kizárólag az ökológiai gazdálkodókra jellemző. A különböző biodiverzitást növelő megoldások rendszerszemléletű kombinálásával azonban szinergiák alakíthatóak ki a nagyobb hatás elérése érdekében. Az ökológiai gazdálkodási gyakorlatok, valamint a biodiverzitást növelő hatásuk jól szemléltetik, hogy a területhasználat megosztása miként lehet építő jellegű alternatívája az intenzív, kizárólag termesztésre koncentráló, alacsony biodiverzitást eredményező, a területet a természettől elfoglaló mezőgazdasági termeléssel szemben. 

Az Európai Unió ambiciózus célja, a mezőgazdasági területek 25 %-os átállása ökológiai termesztésre 2030-ig, az európai Zöld Megállapodásban foglalt „Farm to fork” („Termelőtől a fogyasztóig”), valamint Biodiverzitás Stratégiája részeként. Ennek megvalósítása egyben a rovarirtó-, a műtrágya- és az antibiotikum-használat csökkentésére irányuló célok. Illetve a természeti területek helyreállításával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez is hozzájárul.  

Hazai stratégia

Magyarországon májusban kezdődött az új Nemzeti Biodiverzitás Stratégia kidolgozása. A stratégia a következő évtizedre vonatkozó fő célkitűzéseket, és a hozzá kapcsolódó intézkedéseket határozza meg. Ennek célja, hogy Magyarország élővilágának meglévő változatossága hosszú távon is fennmaradjon.  

Új ökológiai támogatás jövőre

2022-től pedig új ökológiai támogatás indul. Ennek kiemelt célja, hogy minél több gazdálkodó tudjon részt venni a támogatási programban és növekedjen a bevont területek aránya.
Ezen felül folyamatban van a Nemzeti Öko Akcióterv előkészítése.

A felhívás eredeti linkjén a részletesen, témakörönként található bővebb információ az ökológiai gazdálkodás és a biodiverzitás összefüggéseiről.   

 

Forrás: 

https://read.organicseurope.bio/publication/organic-farming-and-biodiversity/