2023. április 17. hétfő | dr Jung Andrea A víz elem az öt elem közül egy igen fontos elem. Ismered eléggé, hogy milyen szerepet játszik az életünkben? A víz elem Az anyagi világ szerkezete főképpen három elemből áll: földből, vízből és tűzből – az anyag durva megnyilvánulását ezek miatt érzékeljük, míg az életerőt az ég (éter), a levegő és a víz hozzák létre. A víz tehát a közös elem az anyagi teremtés durva és finom formáiban. Az anyagi teremtésben a víz igen gyakran előforduló, uralkodó elem, ebből a szempontból alapvető az öt közül. A Védák szintén azt mondják, az élet a víztől függ (ápómajah pránah). Víz nélkül nincs élet – ezzel ősidők óta tisztában van az emberiség. A víz elem jelenléte, tisztelete a különböző kultúrákban A víz szentsége és tisztelete minden kultúrában megtalálható, Egyiptomtól a sumérokon és a kínaiakon át a majákig. Indiában a folyókat ma is szentként tisztelik, például a Jamunát, Kávérít, a Gódávarít, Szaraszvatít vagy a Szindhut (Indus), valamint az egyetemes tiszteletnek örvendő Gangeszt, amely Visnu lótuszlábától ered. A hatalmas erővel a földre lezúduló folyót Siva fogta fel a hajában. Ezért szakrális értelemben tisztító, bűnöket lemosó hatású a szent folyam. A folyamot megszemélyesítő istennőnek a Gangesz felső folyásánál mindennap áldozatot mutatnak be. A bráhmanák napi háromszori rituális fohásza is kötődik a szent vizekhez: tisztálkodás után mondják imáikat. A kereszténység előtti Európában a kutak és a források szent helyek voltak. A keresztelés szertartása, a kézmosás és különböző baptista hagyományok mutatják, hogy a kereszténység alatt is folytatódott víz tiszteletének szokása. A vízhez számos szimbolikus jelentés kapcsolódik. A víz állandó körforgása a természet rendjének, az örök visszatérésnek szimbóluma. A tiszta forrás a makulátlanság, a tiszta, hiteles eredet, aminek a megtalálásához szembe kell fordulni az árral. A víz, mint szimbólum, mintakép A víz a kitartás mintaképe is, amit már a régi rómaiak is felismertek: “Gutta cavat lapidem non vi, sed saepe cadendo”, azaz a „Csepp kivájja a követ, nem erővel, hanem gyakori esésével„. Vagy ahogy Lao-ce mondja: “A víz a leglágyabb, mégis kivájja a követ.” A víz kitölti a rendelkezésre álló teret, készségesen vegyül minden más dologgal – e tulajdonságaival az alkalmazkodás, és az elfogadás szimbóluma. Az óceán azért a vizek királya, mert a medre alacsonyabban fekszik a többi vízmedernél, szelídséggel és alázattal mégis uralkodik a többin. “A vízgyűjtők közül én vagyok az óceán” – áll a Bhagavad-gítában. A víz elem egyensúlya esetében elégedettség van bennünk és az életünkben. Elfogadóak vagyunk, folyékonyak, könnyen mozgunk és haladunk keresztül az élet eseményein. A víz elem és a testünk-lelkünk kapcsolata Mikor a víz elem eluralja szervezetünket, gyakran elveszünk az érzelmekben, szenvedélyes hullámok közt fuldoklunk, hajlamosak vagyunk a kényelemre, hagyjuk elúszni a felelősségeinket, és csak sodródunk az életben. A víz elem hiánya kényelmetlenséget eredményez, a jó érzés hiányát, s ezt hajlamosak vagyunk a környezetünkre kivetíteni. Érzéketlenné válunk, hiányzik belőlünk az együttérzés. Varuna a vízzel kapcsolatos istenség A hindu panteonban Varuna a vízzel kapcsolatos istenség, a fellegek, az eső és a vizek, az óceán istene. A Mahábhárata szerint a félistenek őt választották a vizek urává. A folyókat, s urukat, az óceánt Varunának rendelték alá, aki a világtenger mélyén lakozik. Hírnökei figyelik a világokat, ő pedig tudatos a madarak röptéről, a hajók tengeri útjáról, a szelek irányáról, s minden volt és leendő titokról. Tanúja az ember hitványságának és erényének is. Hatalmában áll oldás és kötés, a bűnök feloldozása, még a bűnösöké is. Varuna a halhatatlanság bölcs ura. Mindezek alapján Varunát az emberi sors egyik legfőbb irányítójának, befolyásolójának tekintik. A vízbefúltak Varunához jutnak. Varuna mágikus fegyverek birtokosa, hátasállata a makara nevezetű tengeri szörny. Székvárosa a „vagyongyarapító település” (Vaszudhá-nagara), palotája a Boldogság (szukha) nevet viseli. Trónusát az Ábhóga őskígyó védelmezi a vizektől. Varunát kopasz fővel ábrázolják. A fehér bőrű alak félig vízben, vagy a teremtés ősvizéből kihajtó lótuszvirágon áll. Olykor két kézzel, másszor négykezűen ábrázolják, testalkata erőteljes. Máskor szekerét négy hattyú húzza, ruházata fehér, pompás ékszereket visel. Kezeiben fegyverét, a hurkot tartja, illetve vizesedényt, kígyót, vagy kagylóhéjat, illetve drágaköves szelencét tart, hiszen a tengert a kincsek forrásának is tekintik. Közelében ott áll egyfelől a Gangesz, másfelől a Jamuná-folyam istenasszonya. A Bhagavad-gítá szerint Varuna Krsna fenségének egyik képviselője. A víz, az éltető erő A víz magában foglalja az előtte megnyilvánuló elemek (éter, levegő, tűz) tulajdonságait: a hangot, a tapintás finom elemét és a formát. Megkülönböztető sajátsága az íze. A tiszta íz isteni energia, s a legtisztább íz a tiszta víz íze. “Én vagyok a víz íze” – mondja Krsna a Bhagavad-gítában (7.8.), így hívei egy korty vízzel is reá emlékezhetnek. “A víz jellemzői a következőképpen nyilvánulnak meg: benedvesít más anyagokat, kicsapódást idéz elő különféle keverékekben, elégedettséget okoz, fenntartja az életet, meglágyít dolgokat, elűzi a meleget, szüntelenül áramlik a tavakba, s a szomjúságot csillapítva felfrissít.”(Bhágavata-purána 3.26.43.) Forrás: Tradícionális India A szerző dr Jung Andrea See author's posts
