Tulasi növény, vagy Tulasi Devi az egyik legjelentősebb növény Indiában bizonyos kultúrkörökben.
A Tulasi növényt (Ocimum sanctum avagy szent bazsalikom) Tulasi dévinek is hívják. A déva, dévi szó istenséget jelent szanszkrit nyelven.
A bazsalikomnak egyébként is nagy szerepe van mindennapi életünkben, azonban most nem a hagyományosan (főzéshez,elűzéshez… stb.) használt növényről van szó.
Tulasi dévi
Tulasi dévi a vaisnavák számára olyannyira szent, hogy nem növényként látják, hanem úgy, mint egy olyan élőlényt, aki ugyan növényi testben jelenik meg, de valójában lelki testtel rendelkezik.
Másik neve Vrinda dévi, aki – miközben kegyesen jelen van itt az anyagi világban is – valójában Krisna örök társa a lelki világban.
Helyzete nagyon bensőséges, a szentírások részletesen beszélnek mind e világbéli, mind a lelki világban betöltött szerepéről.
Ebből fakadóan imádata is speciális körülmények között történik.
Számunkra nem egy növény, hanem ő az, aki képes megadni másoknak a tiszta istenszeretet áldását, és mint felhatalmazott személy, képes áldásban részesíteni a többi élőlényt, hogy szolgálatukkal örömet szerezhessenek Krisnának.
A másik a vele közeli rokonságban lévő kerti bazsalikom vagy mediterrán bazsalikom, latin nevén Ocimum basalicum, amely legelterjedtebb a világon.
Az ocimum a görög osynum szóból ered, amely az illat szóból származtatható és édes növények csoportját jelöli.
A bazsalikom nevét a görög basileus szóra lehet visszavezetni, amelynek töve (basil) fenségeset jelent, a basieus pedig királyt, királyfit. Így az ókorban elengedhetetlen kellékét képezte a királyok felkenéséhez használt olajnak.
A szent bazsalikom (Tulasi Devi) kultúrtörténelme
Ha végigtekintünk a bazsalikom kultúrtörténetén, a hozzá kapcsolódó gazdag hiedelemvilágon és legenda kincsen, szembetűnő, hogy egymástól igen távoli vidékeken szinte mindenütt az élettel, a jószerencsével, az oltalommal, a mély szeretettel és szerelemmel összefüggésben merül fel a neve.
A bazsalikom ókori kereskedelmi utakon jutott el Európába.
Vallásos tisztelete a kereszténységtől sem idegen. A keresztények között a “Szent” vagy a “Szent Bazslilom” néven vált ismerté. A hagyomány szerint Krisztus feltámadásakor sírja körül bazsalikomtövek virítottak, ezért sokan Krisztus ajándékának tekintik. Erre emlékezve néhol a görög ortodox templomokban egy cserép bazsalikomot állítanak az oltárra. Ezen kívül a vízszentelés szertartásának alkalmával a mai napig használják.
A görög mitológiában Amor és Psyché viszontagságos kalandjai során a bazsalikom védte a szerelmeseket. Dél-Európában a lányok egy kis csokor bazsalikomot rejtettek a blúzuk alá mikor megházasodtak, hogy szerelmük örökké tartson.
Haitin a bazsalikomot Erzeuite-hez, a szerelem istennőjéhez tartozónak, így erős védelmezőnek tartják.
A haiti üzlettulajdonosok ma is bazsalikomos vízzel locsolják fel a boltjuk előtti teret, hogy elűzzék a rossz szellemeket, és jó sors köszöntsön rájuk.
Mexikóban a házak elé ültetik, szintén azért, hogy távol tartsa a gonoszt. A zsebükbe vagy pénztárcájukba rejtett bazsalikomtól szerencsét, pénzt, vagy éppen szerelmet remélnek.
A hinduk számára a tulaszí, a szent bazsalikom a legnagyobb becsben álló növény. elengedhetetlen az otthon biztonságához, ezért a házak előtt egy négyzet alakú emelvénybe ültetik, hogy oltalmazó ereje megóvja a családot. Krsna hívei a tulaszí szárából faragott háromsoros gyöngysort viselnek. Aki halála pillanatában ilyen nyakláncot visel, azt Jamarádzsa (a halál) hírnökei elkerülik, és megmenekül a pokol őreinek kezétől. A homlokukra felfestett jel két vízszintes vonala Krsna lábnyomát szimbolizálja, az alul lévő levélforma minta pedig a tulaszí levelére emlékeztet, amely Krsna legkedvesebb növénye.
Egyéb történetek, legendák, hiedelmek
Tulaszí Laksmínak, Visnu hitvesének földi megjelenése, ugyanakkor Rádhának, Krsna kedvesének is tartják.
Számtalan történet szól arról, hogyan is változott Laksmí Tulaszívá.
Egy napon Visnu feleségei, Szaraszvatí, Gangá és Laksmí úgy összekülönböztek, hogy egymást átokkal sújtották.
Így vált Szaraszvatí és Gangá folyóvá, Laksmí pedig tulaszívá, olyan növénnyé, amelynek szentsége megtisztítja a világot.
A Brahma-vaivarta puránában az áll, hogy Laksmí Dharmadhvadzsa király leányaként született, és páratlan szépsége miatt a bölcsek Tulaszínak nevezték el.
A felcseperedő hercegnő szívében születésétől olthatatlan vágy élt arra, hogy Visnu felesége lehessen.
Évszázadokig tartó szigorú vezeklésbe kezdett, hogy vágya beteljesüljön. Lemondásának erejét látva Brahmá megjelent előtte, és feltárta neki a jövőt: Visnu hitvese lesz, de előbb feleségül kell mennie a démonok legkiválóbbjához, Sankhacsúdához. Az esküvővel együtt a fiatal démonkirály nemcsak szép feleséget nyert, de halhatatlanságot is mindaddig, míg Tulaszí hű marad hozzá.
Sankhacsúda hatalma egyre nőtt, és hamarosan szörnyű háború bontakozott ki a Siva vezette félistenek és a démonok között, akik élén Sankhacsúda állt. Ezalatt Visnu Sankacsúda alakját öltve elnyerte Tulaszí kegyeit, ezzel a démon ereje megtört, és Siva háromágú szigonyával legyőzte. Mikor Tulaszí elhagyta a testét, Laksmíként újra elfoglalta a helyét Visnu mellett. Testéből lett a Gandakí folyó, hajából pedig a tulaszí növény sarjadt.
A Padma Purána 24. fejezetében gazdag leírás található a tulaszí szentségéről.
A növény minden része, de még körülötte a talaj is szent. Minden bűne semmivé foszlik annak, akinek a testét halála után tulaszí ágakon égetik el. Minden víz megtisztul, amelyhez hozzáér. A Visnu tiszteletére elégetett egyetlen tulaszi ág millió neki szánt lámpással ér fel.
A tulaszí cserje imádata különleges jelentőséggel bír a vaisnavák között. Tulaszí Krsna szeretet energiájának hordozója, szolgálata igen kedves neki. Tulaszíhoz fohászkodva az ember megtisztul minden bűntől, oltalmat nyer minden veszélytől, és elnyerheti az Isten iránti rajongó szeretetet.
A szerző
