A mangó gyógyhatása talán még kevesek számára ismert, nem úgy, mint fenséges, mindenkit elvarázsoló, zamatos íze.

Mangó gyógyhatása, vitamintartalma talán még sosem kapott ekkora reflektorfényt, mint most. Nézzük, miért is érdemes minél többet fogyasztanunk belőle!

Mangó

Király-gyümölcsként is emlegetik ezt a szentként tisztelt növényt, ami őshonos Indiában.

A zamatos gyümölcsről az ősi szanszkrit írásokban is számos helyen említést tesznek.

A mangó az ősi Indiában az uralkodók kedvelt csemegéje volt, a hercegek kiváltképp büszkék voltak hatalmas mangó kertjeikre.

A Védák is számon tartják a mangó gyógyító hatásait, melyet nem csak nyersen fogyasztva, de ételekhez vegyítve is tapasztalhatunk.

A mangó (Mangifera) a kesudióhoz és a pisztáciához hasonlatosan a szappanfavirágúak rendjébe és a szömörcefélék családjába sorolható.

Elnevezése a man-gay (manga) portugál eredetű szóból származik.

Az indiaiak fáit szentként tisztelik.

A növény magassága az 50 métert is elérheti, a fa minden részét felhasználják gyógyászati célokra.

Így a kéreg, levél, virág, gyümölcs és mag számos értékes hatással bír az emberi szervezetre.

A mangónak több ezer fajtáját ismerik, főbb különbségek a gyümölcsök formájában mutatkoznak: gömb, körte, keskeny, ovális alakban váltakoznak lédús gyümölcsei, melyeknek súlya akár a négy fontot is elérheti.

Az érett mangó sárga, narancs vagy piros színben pompázik, lédús és édes.

Akkor ideális a fogyasztásra, amikor tapintásra is puha, melyet enyhe nyomás hatására már éreznünk kell.

A legtöbb szupermarketben sajnos éretlen állapotban találjuk meg ezeket az értékes gyümölcsöket.

A zöld mangó azonban nem alkalmas még fogyasztásra, ezért érdemes azt hazaszállítás után még 3-4 napig szobahőmérsékleten tárolni, ahol a gyümölcsben lévő élő anyagoknak köszönhetően magától beérik a mangónk.

 

A mangó gyógyhatása

 

Az ájurvéda szerint az érett mangó magas fűtőértékű finomság.

Egyensúlyba hozza mind a három dósát, a sejtek szintjén úgy működik, mint egy „akkumulátortöltő”.

A zöld, még éretlen mangót is felhasználja az indiai konyha, egyes fajtáit kifejezetten a hosszú érési ideje miatt termesztik.

Ezt a fajtát savanyúságokba, dáhl féleségekbe, zöldség köretekbe reszelik, aprítják.

Az ájurvédikus szövegek szerint a zöld mangó savanyú és fanyar íze a hűtést szolgálja a testben.

Nem csoda, hogy nem ajánlatos tehát nagy mennyiséget elfogyasztani belőle, de önmagában való fogyasztása is kerülendő.

Különösen a Pitta dósa egyensúlytalanságát erősíti fel.

Viszont a megfelelő ájurvédikus fűszerezéssel, hagyományos receptek alapján elkészítve segíti az emésztést, kiválóan feljavítja az ételek ízét.

A mangó érési szezonja viszonylag hosszú, hiszen januárban indul és augusztusban tetőzik.

A mangó gazdag antioxidánsokban, béta-karotinban.

Vitaminok közül megtalálható benne az A-, B1-, B2-, C- és E-vitamin, valamint bővelkedik foszforban, kalciumban, nátrium sókban. Kutatások által igazoltan fontos szerepet játszanak ezek a vegyületek a rák és szívbetegségek megelőzésében.

Bioflavonoidokban is bővelkedik, melyek a növényben a nap sugarai segítségével állítanak elő energiát, míg az emberi szervezetben immunrendszer erősítő hatással bírnak.

A mangó alacsony kalóriatartalmú, remek káliumforrás, rostokban gazdag, segíti a méregtelenítési folyamatokat és megakadályozza a székrekedést.

A szerző