Elme – értelem, anyag, lélek?


Az elme – mint finom anyagi elem.

 

“Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego; e nyolc együtt képezi az ÉN különálló anyagi energiáit.”

(Bhagavad-Gítá 7.4)

 

Az elme

A védikus bölcselet szerint a világmindenség nem csupán anyagból, hanem finomabb természetű anyagból, mentális szövedékből (valamint lélekből) is áll.

Ennek első összetevője az elme.

A magyar nyelvben az elme egyrészt az ész, értelem, másrészt az emberi agymunka.

A szanszkrit nyelvben a manasz a hatodik, belső érzék, amin keresztül az érzéktárgyak a lélekre hatnak.

Az elme nem teljesen anyagi, és nem teljesen lelki.

Összekapcsolja a külső és belső világokat, s az ember rabságának vagy szabadságának is oka: ha elmerül az érzéki tárgyakban, kötöttséget, ha pedig külön áll azoktól, felszabadulást eredményez.

(Mundaka-upanisad 6.28.)

A legtöbb iskola önálló tényként kezeli az elmét, amely az érzéktárgyak és érzékszervek, illetve az értelem és a lélek között közbülső szerepet foglal el.

Az összetevői a tudat (csétasz), az érzékszervi észlelés (pratjaksa), a gondolat (csintá), a képzelet (kalpaná), az akarat (prajatna), a magasztos értelem (csaitanja) és a belső érzék (antah-karana), ami a lelki értelemmel együtt alkotja a lelkiismeret, belső útmutató (antarjámin) funkcióját.

Az érzelmek

Az elme nem feltétlenül azonosítandó az agyi intelligenciával, inkább az ember érzésvilágával kapcsolatos.

Tekinthetjük a spirituális pszichológia alanyának vagy a gondolkodás, az akarat és az érzés központjának.

A műveletei a szintézis (szankalpa) és az absztrakció (vikalpa), vagyis az elme differenciál és integrál, elfogad és elutasít, összesíti az érzékek adatait, amit aztán a lélek értelmez.

Ezek az egyén tapasztalatai, amik sok-sok születésen át halmozódnak, s lenyomatot (szanszkára) alkotnak, majd az újabb születésekben fölelevenednek.

Ezért is nevezik a test fekete dobozának, amely az adott születés életeseményeit és karmikus-morális konzekvenciáit összegzi, s a test halálakor beálló tudatállapotban rögzíti.

A lélek ezt az eredőt viszi magával következő testet öltésére, s az elmében tárolt emléklenyomatok elevenednek föl.

 

Az elme, mint kristály

Az elmét hasonlítják kristályhoz, amely átveszi annak a közegnek a színét, aminek a közelébe kerül.

E meghatározó szerepe miatt a megtisztítása, fegyelmezése rendkívül fontos a lelki törekvésben.

Patandzsali szerint a jóga nem más, mint a mentális változások megzabolázása, illetve az érzékszervek és az elme állandó kontrollja. csapongó természetű, nehezen összpontosítható.

A tökéletesség állapota az, amikor megszűnik a testi fájdalom, az elme szilárd és egyedül az önvalóval van kapcsolatban – ez az egyhegyűség.

A Bhagavad-gíta szerint szerint a fegyelmezését a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja (17.16).

Természetes módon, lelkileg hasznos táplálékkal ellátva az elme könnyebben fegyelmezhető, mint erőszakkal.

A szelektív készség is fontos, ne mások hibáira, hanem inkább erényeire összpontosítsunk.

Az elmét hasonlítják üres vászonhoz, amelyre a látszat-valóság képzetei vetítődnek, illetve olyan hálóhoz, amiben az élet történései, eseményei fennakadnak.

Lelki gyakorlatokkal érdemes addig növelni e mentális háló szemeinek nagyságát, amíg a hamis és fölösleges dolgok kiesnek rajta, s csak a legfontosabbak maradnak meg.

Mert a fegyelmezett elme az ember legjobb barátja, míg a nem fegyelmezett a legnagyobb ellensége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük