2022. december 26. hétfő | dr Jung Andrea Az elme – mint finom anyagi elem. “Föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és hamis ego; e nyolc együtt képezi az ÉN különálló anyagi energiáit.” (Bhagavad-Gítá 7.4) Az elme A védikus bölcselet szerint a világmindenség nem csupán anyagból, hanem finomabb természetű anyagból, mentális szövedékből (valamint lélekből) is áll. Ennek első összetevője az elme. A magyar nyelvben az elme egyrészt az ész, értelem, másrészt az emberi agymunka. A szanszkrit nyelvben a manasz a hatodik, belső érzék, amin keresztül az érzéktárgyak a lélekre hatnak. Az elme nem teljesen anyagi, és nem teljesen lelki. Összekapcsolja a külső és belső világokat, s az ember rabságának vagy szabadságának is oka: ha elmerül az érzéki tárgyakban, kötöttséget, ha pedig külön áll azoktól, felszabadulást eredményez. (Mundaka-upanisad 6.28.) A legtöbb iskola önálló tényként kezeli az elmét, amely az érzéktárgyak és érzékszervek, illetve az értelem és a lélek között közbülső szerepet foglal el. Az összetevői a tudat (csétasz), az érzékszervi észlelés (pratjaksa), a gondolat (csintá), a képzelet (kalpaná), az akarat (prajatna), a magasztos értelem (csaitanja) és a belső érzék (antah-karana), ami a lelki értelemmel együtt alkotja a lelkiismeret, belső útmutató (antarjámin) funkcióját. Az érzelmek Az elme nem feltétlenül azonosítandó az agyi intelligenciával, inkább az ember érzésvilágával kapcsolatos. Tekinthetjük a spirituális pszichológia alanyának vagy a gondolkodás, az akarat és az érzés központjának. A műveletei a szintézis (szankalpa) és az absztrakció (vikalpa), vagyis az elme differenciál és integrál, elfogad és elutasít, összesíti az érzékek adatait, amit aztán a lélek értelmez. Ezek az egyén tapasztalatai, amik sok-sok születésen át halmozódnak, s lenyomatot (szanszkára) alkotnak, majd az újabb születésekben fölelevenednek. Ezért is nevezik a test fekete dobozának, amely az adott születés életeseményeit és karmikus-morális konzekvenciáit összegzi, s a test halálakor beálló tudatállapotban rögzíti. A lélek ezt az eredőt viszi magával következő testet öltésére, s az elmében tárolt emléklenyomatok elevenednek föl. Az elme, mint kristály Az elmét hasonlítják kristályhoz, amely átveszi annak a közegnek a színét, aminek a közelébe kerül. E meghatározó szerepe miatt a megtisztítása, fegyelmezése rendkívül fontos a lelki törekvésben. Patandzsali szerint a jóga nem más, mint a mentális változások megzabolázása, illetve az érzékszervek és az elme állandó kontrollja. csapongó természetű, nehezen összpontosítható. A tökéletesség állapota az, amikor megszűnik a testi fájdalom, az elme szilárd és egyedül az önvalóval van kapcsolatban – ez az egyhegyűség. A Bhagavad-gíta szerint szerint a fegyelmezését a lelki nyugalom, egyszerűség, higgadtság és a gondolatok tisztasága alkotja (17.16). Természetes módon, lelkileg hasznos táplálékkal ellátva az elme könnyebben fegyelmezhető, mint erőszakkal. A szelektív készség is fontos, ne mások hibáira, hanem inkább erényeire összpontosítsunk. Az elmét hasonlítják üres vászonhoz, amelyre a látszat-valóság képzetei vetítődnek, illetve olyan hálóhoz, amiben az élet történései, eseményei fennakadnak. Lelki gyakorlatokkal érdemes addig növelni e mentális háló szemeinek nagyságát, amíg a hamis és fölösleges dolgok kiesnek rajta, s csak a legfontosabbak maradnak meg. Mert a fegyelmezett elme az ember legjobb barátja, míg a nem fegyelmezett a legnagyobb ellensége. Forrás: Tradícionális India A szerző dr Jung Andrea See author's posts